Túl sok minden vagyok kicsit,
Ezért semmi sem vagyok nagyon.
A fenti idézet a könyv ajánlójában van, ami tökéletesen jellemzi főhősünket. Egy huszonéves fiatalember tétova útkeresését követhetjük nyomon, ami számtalan kaland során Franciaországban ér véget.
Ezt az utat mindenki bejárja, megéli életében, hiszen legtöbben nem tudjuk igazán merre, hová és hogyan építsük fel életünket. Maga az ötlet ugyan nem egyedi, hiszen számtalan ilyen és hasonló alapokon nyugvó irodalmi mű született már. Főhősünk, bandi alakja nekem Holden Caulfield-ot juttatta eszembe, bár ő nem 17 éves már. Útkeresése inkább egyféle menekülés a társadalmi beilleszkedéstől, a megfeleléstől, az emberek elől. Olyan érzésem volt néha, mintha hősünk a lázadó kamaszévekben ragadt volna. Éppen időszerűvé vált ez az utazás, hogy megtalálja önmagát, lelki békéjét, céljait és felnőjön.
Legtöbbször szülői ösztönzésre választunk pályát, tanulunk tovább. Megesik, hogy ez nem ad igazi örömet, nem váltja be reményeinket. A megfelelési kényszer pedig lélekromboló, nyomasztó. Megtalálni azt az utat, ami célt, örömet és boldogságot ad, legyen az munka, tanulás, mellé kialakítani működő, jó kapcsolatainkat, éltre szóló barátságokat sosem egyszerű. Én abszolút megtaláltam a kötődésemet a történettel, bár ez néhol a kínos ráébredést hozta inkább. Kicsit olyan volt néhol, mintha olvasóként én is a történések részese lennék.. Több magvas gondolatot tartalmaz, és ezen felismerésekből, ráébredésekből lehet tanulni belőle annak, aki nyitott rá. Már az első lapoktól megfogott amikor olvastam. Tetszett az a fiatalos lazaság, a három barát kapcsolata, hogy egyszerűen csak élvezték a pillanatot. Az elbeszélés választékos nyelvezete illik a történethez, gördülékenyen olvasható. Az olvasás izgalma és az elmélyülés nem marad el.
Az a bizonyos nagybetűs élet szövevényes hálója sűrűsödik egyre jobban főhősünk körül. A cselekmény a meg nem értett, a társadalmi konvenciók ellen lázadó különc figura, érzésem szerint önmagát taszítja ki leginkább. Ez a kitaszított szerepben való tetszelgés azonban hosszabb távon nagyon nem vezet célra. A regény úgy gondolom erősen önéletrajzi ihletésű, ami szép költői képeivel, filozofikus gondoltaival ad egy léleksimogató olvasási élményt. Nagyon nem találja a helyét bandi, (szigorúan kis bével), keresi a legjobb útját. Csak úgy van, teng-leng, bár akadnak próbálkozásai, valójában cél nélkül éli mindennapjait, ami nem könnyű. Érzi ezt maga is, hogy nincs ez így jól.
A hullámzó lelkiállapot képei tökéletes hangulatot adva elevenednek meg. Ez a zaklatott útkeresés teljesen átjön, hogy a főszereplő sem tudja igazán mit is akar. Ez talán az élet legnagyobb kihívása, hogy jó felé induljunk. Persze néha, a rosszul választott útból is lehet okulni. A mi bandinkat a barátaitól és a semmittevéstől egy véletlen löki új irányba, elindul Franciaországba. Az ottani élet, a kinti barátok, jó szándékú segítők élete és számtalan váratlan kalandok bemutatása teszi ki az első részt. Ami egy meglepő, bár cseppet sem váratlan meglepetést hoz bandinak. Kellett is ez, mert azt éreztem én is, hogy ő csak, még mindig egy nagyra nőtt gyerek. Persze, nem lehet ezt igazán felróni neki, hiszen nem ő az első, aki csupán harminc évesen talál tartalmat életének.
A második rész már az útkeresésből átvált a célra. Drukkoltam bandinak, találjon magára. A mindenkori, útjukat kereső fiataloknak segíthet jobban megérteni ezt a sajátos állapotot, az idősebbeknek lehet egy nosztalgikus olvasmány a fiatalkoruk felé. Nem egy laza, vidám könyv, mégis magába szippantja az embert. Szépen összerakott, megszerkesztett kötet, költői hangulatú írás. Nem nyújt sem kevesebbet, sem többet annál, mint amit ígér, azt azonban biztos kézzel hozza. A témaválasztást érdekesnek érzem, ez mindig aktuális. A cselekmény helyszíne is ad egy színt, ami egyedivé teheti a kisregényt.
További információk és egyéb hírek ITT a Lélekpiruett oldalon olvashatók a könyvről és a szerzőről!
Napkút, Budapest, 2020
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632639734
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése