Apropó nélkül

Woody Allen: Apropó nélkül



                                                                                  

Ha az Allen Stewart Konigsberg név nem is mondana sokat, Woody Allen nevét biztosan mindenki ismeri.
Woody Allen számtalan díjjal elismert filmes munkássága közismert, sikerfilmek fűződnek nevéhez. Talán még azok is tudnak kapásból néhány filmet említeni, akik nem kifejezetten rajongói. Termékeny életút áll a 84 éves rendező-zseni mögött. A mozi és film szerelmeseinek, de minden olvasónak érdemes és érdekes olvasmány lehet az életrajzi könyve, ami már a megjelenésével kisebb botrányt keltett. Eleinte ugyanis nem akadt kiadó Amerikában, aki vállalta volna a kiadványt, tartottak a botránytól, ami a Mia Farrow válás során bejárta a világsajtót. Leszögezném, nem vagyok Woody-rajongó, bár láttam számtalan filmjét, ismerem munkásságát.

Nem árt tudni, sosem ítélték el, most elég világosan kiderülnek a rágalmak, ám Woody a vádaknak és a médiának kiszolgáltatva igen megszenvedte ezeket az éveket. Ne ítéljünk látszatra, ne fogadjuk el a média tálalását. Az ártatlanság vélelme is megilleti Woodyt. Volt szerencsém olvasni Mia életrajzát, amit az 1992-ben kirobbant botrány után azonnal piacra dobott. Allen válaszképpen erre most látta elérkezettnek az időt, ami őt és Soon-Yit igazolta. Nem mellékesen egyértelműen kiderül, Woody Allen boldog és elégedett ember. A kiegyensúlyozott boldogsága érezhetően ragyog ebben a könyvben, árad a szövegből. Ehhez a Soon-Yivel közösen eltöltött, elmúlt húsz év is hozzájárult.


    

Allen végig részletesen, intelligenciával és szellemességgel mesél, azonnal megfogja az olvasót. Érezhetően baráti beszélgetés formában íródott, a regény hangneme lenyűgöző, őszinteségéhez nem fér kétség. Mesél sok humorral és öniróniával a szüleiről, házasságukról és a gyerekkoráról, iskoláiról, nagynénikről, korábbi házasságairól, kapcsolatairól. Kendőzetlen őszintesége egyértelmű. Fiatalkorát standup művészként kezdte, majd az ismert és népszerű komikus, Bob Hope szövegírója lett. 1965-től filmezik, ekkor forgatta első filmjét, a Mi újság, Cicamica? címmel, majd nem sokára az Oscar-díj is kijárt neki 1977-ben az Annie Hall filmjéért. Számtalan közismert ember tűnik fel az életrajzban, apró forgatási és egyéb sztorik is színesítik. A memoár első felét picit erősebbnek éreztem. A fiatalkori élete, filmes karrier állomása, véleménye kollégákról, saját filmjeiről lazább, oldottabb stílusban íródott. A showbiznisz világa és szereplőinek élete látványos és vicces történet, anekdota formájában elevenedik meg. Ír arról is, miért forgat önéletrajzi ihletésű filmeket, illetve melyik filmjében mi a valóság.

"Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.


 

Meglepően szórakoztató és érdekes, jó stílusban megírt olvasmány Woody életrajza. Nem csak a sikerekről, de a csalódásokról is vall, életfelfogása, gondolatai által közelebb kerül az olvasóhoz egész személyisége. Öniróniája végig lenyűgöző. Utalva a botrányra megjegyzi, kikacsintva az olvasóra: „Remélem, nem ezért vásárolta meg ezt a könyvet”. A szerelmük kezdetén pedig Soon-Yi már rég nem volt kiskorú..

Mia Farrow hamis vádjairól írja a kötet második felét. Amikor elérkezünk a Mia Farrow-val eltöltött tizenhárom év és a sok közös film történetéhez, az azt követő évek bírósági csatáihoz, visszafogottabbá válik. Kínos erről beszélnie, de férfias nyíltsággal megírja mit érzett, mit élt át, hogyan változott meg az élete egy pillanat alatt. Kínos ez neki is, de vállalja az önkínzást. Mia Farrow-ról végig tisztelettel és mint színésznő elismeréssel írt. Nem vádaskodik, nincs sárdobálás, sem pletykák. Aki eddig sem szerette Woodyt, sajnos biztosan nem is lesz erre kíváncsi, pedig tanulságos a sztori. Emberileg és lelkileg épp úgy megviselte őt is, ami történt. Átérezhető, bizonyosan nem magyarázkodó, amit felsorol. Roppant elgondolkodtató több tény, amit a Farrow-klánról és a számtalan örökbefogadott gyerekekről írt. Egészen más képet ismerünk a média által bemutatva Miáról, mint amit Allen és Soon-Yi is tapasztalt. Ők hosszú évekig vele éltek, egy egészen más nőt, "anyát" láttak közelről. Remélhetőleg megérti minden érdeklődő olvasó, hogy minden vád csak egy elárult és csalódott nő bosszúja volt. Döbbenetes, hogy ehhez a gyerekeit is felhasználta, visszaélt, kihasználta és megnyomorította azok életét is. Mondjuk ez eléggé elterjedt fegyver váláskor a nők kezében, tapasztaltam én is, abúzus nélkül is. Úgy gondolom joggal hihetünk Woody történetének. Öröm, hogy idehaza is akadt kiadó, aki felvállalta és kiadta ezt a memoárt. Köszönet érte a Jaffa Kiadónak!

Elképesztően őszinte, olvasmányos önéletrajz minden idők egyik legjobb művészétől. Egy csodálatos életrajz nem csak Woody és filmrajongók számára.









Jaffa, Budapest, 2020
458 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634753575 · Fordította: Dési András György