(Joona Linna 7.)
Az előző történet, a Nyúlvadász után a Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár beírta magát a kedvenceim közé. Összetett, pörgős és jól felépített krimijük az egyik legjobb része a sorozatnak. A kissé lebegtetős befejezés pedig egyértelműen a folytatás lehetőségét adta. Íme, megérkezett Lázár! Annak ellenére, hogy a Lázár önálló regényként is olvasható, jobb, ha már a sorozat korábbi részeit is ismerjük. Ez segít jobban megérteni a szereplőket, hátterüket.
Az íróházaspár az újabb részt éppen ott folytatja, ahol az előző véget ért. Spoilerezni nem szeretnék, így maradjunk a lényegre törő, rövid összefoglalónál. Keplerék hozzák és felvonultatják minden eddigi jellemző védjegyüket. Elképesztően egységes a szöveg és történet nem tudom ezt hogyan csinálják vajon? Kétségtelen, hogy izgalmas, akciófilm-szerűen pörgős, látványos képekkel operál a brutális történet. A finn szupernyomozó Joona és segítője Saga Bauer nem kis problémákkal szembesülnek. Már az indítás is erős, amit később tudnak fokozni. Úgy tűnik a múltat nem lehet könnyedén lezárni sem a nyomozók, sem az elkövető oldaláról. Ez a múlt súlyos drámával tér vissza kísérteni hőseinket. Keplerék profi módon alaposan megcsavarják a cselekményt, a több szálon futó krimi folyamatosan hoz újabb szereplőket, fordulatokat.
Az alapkérdés felvet némi erkölcsi kérdést is: az eredményes igazságszolgáltatás vagy az önbíráskodás a fontosabb? Az ördögi Jurek Walter gonoszságban is kiemelkedő a noir krimik műfajában az elkövetők sorában. Jurek egy velejéig kegyetlen sorozatgyilkos, aki a Tűz tanújában is feltűnik. Joona végül letartóztatta, ám Jurek a tárgyalás után megígérte Joonának, hogy megtalálja a feleségét és lányát, Lumit, akiket örökre elvesz Joonától. Hamarosan Joona és Saga újabb, egész Európára kiterjedő gyilkosságok után nyomoznak, amik kísértetiesen idézik Jurek szadista módszereit.
Azonban ahogy halad előre a történet, egyre nő a feszültség és az áldozatok száma, inkább éreztem, Keplerék mintha kezdenének panelokból dolgozni. Kicsit túl szövevényesnek, túlságosan bonyolultnak, véresnek találtam a krimit. A cselekményben felmerülő hézagokat a beteg-brutál elkövetési módok részleteivel fedik el. Mondhatni senkit nem kímélnek. Nem vitatom, hogy nem lenne ez izgalmas, jó krimi, bár számomra ez már nem az. Nekem ez túl sokkoló volt több ponton. Dramaturgiailag teljesen értelmetlen, felesleges gyilkosságok, (legalább két esetben), egyre drasztikusabb, brutális elkövetési módokkal operálnak, sokkolják az olvasót. Hatásos és drámai, már-már horrorba hajló részekkel bőven megtűzdelt akciókrimi ez. Biztosan sokan fogják szeretni, ahogy a sorozat előző köteteit is. A Rambo is jó film a maga módján, de messze nem a filmművészet csúcsremeke. Ezekből a látványosságokból én már kinőttem. Így minden pozitívuma ellenére is most vegyes érzésekkel tettem le ezt a könyvet.
Saga és Joona családi háttere, személyes drámájuk elég szomorú és félelmetes fordulatokat vesz, lehet kapaszkodni. Ugyan ismerjük az elkövetőt, akinek most akad segítsége is, ez több mesés fordulatot eredményez. Megdöbbentő helyzetek villannak fel, ami egyszerre izgalmas és hihetetlen. Úgy látszik, Svédország ideális terep a sorozatgyilkosoknak. Szeretem Keplerék stílusát, ahogy mernek bátrak és merészek lenni a kitalált történettel, de itt most ez nem működött, elfáradt nálam. Túl nagy karakterábrázolást, főleg jellemfejlődést ne is várjunk, ahogy tartalmi mélységet sem. Érzésem szerint a szerzők kicsit túltolják ezeket. Ezzel ugyan nincsenek egyedül, egyre többször tapasztalom, de ez már nekem nem igazi skandináv krimi. Ez valami vadhajtása a műfajnak, inkább volt zavaró, mint izgalmas. Az arányokkal baj van. Tudom, sajnos a világ is egyre durvább, tele van erőszakkal. Az összkép most vegyes, kissé túlírt, (480 oldal) bármennyire dinamikusan lendületes is. Úgy a 360. oldal eseményeinél dobta le az agyam a láncot, én ott rövidre zártam volna a cselekményt. Nem egy szokványos skandináv-thriller, az bizonyos. Nem lehetett könnyű dolga a fordítónak, kell erős gyomor, jó ideg az olvasónak.
A végére az izgalmak csúcsra járnak, a befejezés ismeretében ismételten garantált a folytatás.
ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a krimit!
A Lars Kepler álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 15 millió példány fogyott belőle világszerte Magyarul legutóbb A hipnotizőr, a Lesben és a Nyúlvadász jelent meg.
Animus, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248027 · Fordította: Erdődy Andrea
Azonban ahogy halad előre a történet, egyre nő a feszültség és az áldozatok száma, inkább éreztem, Keplerék mintha kezdenének panelokból dolgozni. Kicsit túl szövevényesnek, túlságosan bonyolultnak, véresnek találtam a krimit. A cselekményben felmerülő hézagokat a beteg-brutál elkövetési módok részleteivel fedik el. Mondhatni senkit nem kímélnek. Nem vitatom, hogy nem lenne ez izgalmas, jó krimi, bár számomra ez már nem az. Nekem ez túl sokkoló volt több ponton. Dramaturgiailag teljesen értelmetlen, felesleges gyilkosságok, (legalább két esetben), egyre drasztikusabb, brutális elkövetési módokkal operálnak, sokkolják az olvasót. Hatásos és drámai, már-már horrorba hajló részekkel bőven megtűzdelt akciókrimi ez. Biztosan sokan fogják szeretni, ahogy a sorozat előző köteteit is. A Rambo is jó film a maga módján, de messze nem a filmművészet csúcsremeke. Ezekből a látványosságokból én már kinőttem. Így minden pozitívuma ellenére is most vegyes érzésekkel tettem le ezt a könyvet.
Saga és Joona családi háttere, személyes drámájuk elég szomorú és félelmetes fordulatokat vesz, lehet kapaszkodni. Ugyan ismerjük az elkövetőt, akinek most akad segítsége is, ez több mesés fordulatot eredményez. Megdöbbentő helyzetek villannak fel, ami egyszerre izgalmas és hihetetlen. Úgy látszik, Svédország ideális terep a sorozatgyilkosoknak. Szeretem Keplerék stílusát, ahogy mernek bátrak és merészek lenni a kitalált történettel, de itt most ez nem működött, elfáradt nálam. Túl nagy karakterábrázolást, főleg jellemfejlődést ne is várjunk, ahogy tartalmi mélységet sem. Érzésem szerint a szerzők kicsit túltolják ezeket. Ezzel ugyan nincsenek egyedül, egyre többször tapasztalom, de ez már nekem nem igazi skandináv krimi. Ez valami vadhajtása a műfajnak, inkább volt zavaró, mint izgalmas. Az arányokkal baj van. Tudom, sajnos a világ is egyre durvább, tele van erőszakkal. Az összkép most vegyes, kissé túlírt, (480 oldal) bármennyire dinamikusan lendületes is. Úgy a 360. oldal eseményeinél dobta le az agyam a láncot, én ott rövidre zártam volna a cselekményt. Nem egy szokványos skandináv-thriller, az bizonyos. Nem lehetett könnyű dolga a fordítónak, kell erős gyomor, jó ideg az olvasónak.
A végére az izgalmak csúcsra járnak, a befejezés ismeretében ismételten garantált a folytatás.
ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a krimit!
A Lars Kepler álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 15 millió példány fogyott belőle világszerte Magyarul legutóbb A hipnotizőr, a Lesben és a Nyúlvadász jelent meg.
Animus, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248027 · Fordította: Erdődy Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése