Beláthatatlan táj

Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj




                                                                            

Kiss Tibor Noé harmadik kötetét tavasz óta várom. Ekkor jelentette be a szakmai zsűri, hogy 2020-ban ő kapta meg a Hazai Attila-díjat. Már az Aludnod kellene kötetével beírta magát a lelkembe a szerző, 

az is egy erős történet volt. A pandémia azonban ide is kihatott, a júniusi megjelenés októberig csúszott néhány hónapot. Érdemes volt várni, azt leszögezhetem.

A regény hátterében egy baleset és annak következménye áll. Egy váratlan helyzet ez, ami felforgatja az életünket, érzelmeinket, kapcsolatainkat. A baleset és hatása négy ember életébe hoz komoly változást. A kiábrándítóan keserű, már-már az emberi kapcsolatok zsákutcájába vezető helyzet önelemzés, múltidézés, reményt adó várakozás. Elég reménytelen világ bontakozik, a vágy a boldog kiegyensúlyozott kapcsolatokra ott munkál az erős hatású, aprólékos gonddal megírt prózában. Érezhetőek a versírói világ költői képei, hasonlatai, tárgyilagos lírája. Poétikus prózája letisztult és érzékeny. A múlt és a jelen emlékeinek keveredése idézi meg, mi történhet velük kisemberekkel, az élet hullámvölgyeiben. Dorka helyzete drámai és sokkoló, hogyan válunk egy rossz pillanat alatt kiszolgáltatottá. Mindeközben a történéseket Dorka emlékezetének felvillanó képei törik meg. Színes, kapkodó, sok esetben nem is érezzük lényegesnek, ami velünk történik, mégis beépül a lényünk mélyébe, ez tör felszínre Dorka gondolataiból. Meglepő lehet eleinte ez az egymásba folyó, lazán összefűzött szerkezet, a regénnyé kerekedő történetek. Nincs „túlírva”, kevés eszközzel sokat ad, amit fejben és lélekben ott marad az olvasóval. Érdemes továbbgondolni-érezni. 

    

A kiszolgáltatottság és lehetőségek hiánya számtalan formában jelenik meg a regényben. 

A több nézőpontúság és a személyes élmények, az érintettség kiolvasható most is a sorok közül. A mozaikrészletekből kirajzolódó kép aprólékos és pontos, erős atmoszférát teremt. A történet szürkesége hangsúlyozza a nyomasztó kilátástalanságot. Erős és valós, szikár szöveg, feszes történetvezetéssel. Nem depresszív, de mindenképpen elgondolkodtató, nyomasztó lehet. 

Az élesen kirajzolódó generációs különbségek és az igazi családi kapcsolatok hiánya fájó. Emberi sorsok tárulnak fel, mögötte az okokból is felsejlik valami. Fókuszba kerül a baleset során az apa-lánya kapcsolat, és a fiatal felnőtt útkeresése. Az apa önmarcangoló aggódása erős és drámai, az örök kérdés adott: mit rontottam el, hol hibázhattam? Az apa és a baleset közelében lakó Zsófi kapcsolata egyre elmélyültebbé válik. Zsófi egyedül neveli kamaszodó öccsét, aki elég problémás, anyahiánya egyértelműen kihat életére. Ők a "Beláthatatlan táj" lakói, akik valahol messze vidéken kevés eséllyel küzdenek a jobb és boldogabb életért. A történet a kilátástalanság ellenére, amely végig súlyosan érezhető, mégis felvillant egy reménysugarat. Kiss Tibor Noé írói stílusát kevés eszközzel, hatásvadászat nélkülinek, tényszerűnek érzem. Ettől lesz igaz, és őszinte, sallangmentesen egyszerű. Olvasás közben úgy éreztem, rádöbbentem, hogy talán semmi sem változott húsz évre visszamenőleg. Maradt a remény, munkanélküliség a kisemberek szürke hétköznapi problémái ugyanazok napjainkban is. Esendőek, emberiek, szerethetőek ezek a figurák az élet árnyékosabb feléről.


"Könnyű mindent elrontani, elég hozzá egy pillanat is."


A szereplőknek fel kell ismerni, el kell jutniuk odáig, hogy felszabadítsák valahogyan saját magukat. 

A múlt fájó terheit cipelni egy életen át nem lenne szabad. Léleknyomorító, ami agyonnyomja az ember öntudatát is, akadályozva a kapcsolatok és a boldogság lehetőségének kiteljesedését. Remény mindig van, ez vigaszt és erőt is adhat szereplőinknek. 

Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regénye októberben jelent meg. A borító a szerző fotója alapján készült. A szerző fotóit Komjáthy Zsuzsanna készítette.   

A regényt ITT tudod megrendelni! 

Kiss Tibor Noé (1976, Budapest - ) újságíró, prózaíró.

17 éves koráig a Ferencvárosi TC igazolt labdarúgója volt. A MÚOSZ Bálint György újságíró iskolájában szerzett képesítést, majd Pécsett hallgatott szociológiát. 2010-ben jelent meg Inkognitó című önéletrajzi regénye, melyben a transzneműség problémáját tárja fel egy serdülő fiatal szemszögén keresztül. Transzneműségéről azóta többször is nyíltan beszélt. Második regénye 2014-ben jelent meg Aldnod kellene címmel a Magvető Kiadó gondozásában, majd a kiadó 2016-ban újra kiadta az Inkognitó c. regényt. Művei német és cseh (Aludnod kellene), valamint lengyel (Inkogntó) nyelven jelentek meg.
Díjai: Békés Pál-díj (2015), Prima Primissima Baranya Megyei Prima Díj (2017), Hazai Attila Irodalmi Díj (2020)


Magvető, Budapest, 2020
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440188