Légrádi Gergely: Nélkülem - Nélküled "Nem áll meg az élet nélkülem. Nélkülem az én életem áll meg."
Szeretem az ilyenfajta szépirodalmat, ami könnyen olvasható, de komoly témáról szól. Megrendítő és elgondolkodtató történet, ami kegyetlen őszinteséggel feszeget kérdéseket. Mégis, nehéz erről a könyvről bármit írni. Számomra elsősorban rettentő ijesztő volt ez a felkavaró, megrázó és fájdalmas történet.
Maga a téma, az Alzheimer-kór, ráadásul korai formájában, ami a betegséghez képest egy fiatal, 40-es évei elején járó férfinél jelentkezik. Miklós sikeres és tehetséges üzletember, agilis, igazi munkamániás, erős és problémamegoldó, aki nem fél a kihívásoktól. A kétgyermekes családapa élete kerek, teljes, amikor váratlanul kitör rajta a betegség. Most azonban valami történt, valami elromlott, gondolatai megtévesztik, kihagy a memóriája. Néha eltéveszt neveket, helyeket, vagy éppen nem jut eszébe. Tény, hogy sokat dolgozik, egyre kimerültebb. Felesége Eszter, orvost javasol, ahová Miklós hosszú halogatás után elmegy. Ezzel indul az első történet, ahol a betegség lefolyását követhetjük végig.
Légrádi Gergely kisregénye rövidségével és stílusával üt, ettől hatásos. Az a félelmetes, hogy ez megtörténhet bárkivel, bármikor. Úgy tudtam, hogy az Alzheimer-kór csak idős embereket sújt, és lassú lefolyású betegségről van szó. Pedig ahogy kiderül a regényből nagyon nem így van. Elég keveset tudtam az Alzheimer-kórról, szerencsére nem kerültem még ezzel kapcsolatba, közvetlen közelemben nem akadt erre példa.
Miklós viszonylag gyorsan épül le a diagnózist követően, és döbbenetes olvasni, mi történik vele. Ahogyan igyekszik küzdeni, kapaszkodókat találni önmagához, a saját életéhez, emlékeihez. Ebben segítik a gyerekei rajzai, és naplót kezd írni önmagának. Mi maradt meg az életéből, az emlékeiből,
a gyerekei és a felesége arcából, egyáltalán mi igazán fontos az életben? Ennek az erős, fiatal, életerős problémamegoldó férfinek váratlanul összeomlik az élete. Kezdi elveszíteni az irányítást és a kontrollt a tettei, a gondolatai felett. Rá kell döbbennie, nem pótolhatatlan ő sem. Hiába hitte ezt eddig, tévúton járt. Már maga a betegség ténye, annak elfogadása is komoly feladat ilyen esetben. Ezzel kell szembenéznie Miklósnak és a családnak. Kell néha lassítani, megállni és örülni, élvezni azt, amit addig elértünk, de ezt anno Márai Sándor is megfogalmazta. Erre sajnos elég későn jön rá Miklós is.
Ez a folyamatos testi-lelki pusztulás jól követhető végig Miklós betegségének lefolyásával, egy másik létbe. Nagyon erős, mai és emberi a történet, tényfeltáró és szívbemarkoló. Kiüresedett kapcsolatok, az elmúlás és a gyász feldolgozása sosem könnyű. Amikor a kezelések, gyógyszerek sem igazán segítenek, visszavonhatatlanul beindul az elme drámai hanyatlása. Tényszerű, túlzásoktól mentes, hatásvadász részletek nélkül megírt kisregény ez, ami Miklós sajnálatosan korai halálával zárul.
"Vajon milyen lehet, ha egyszer megmerevedik az idő? Mint egy fényképen. Nem megáll, hanem megmerevedik. A tér körvonalai eltűnnek, lelógnak a fényképről. Hol leszek én akkor? A fényképen? Vagy lelógok én is?"
Ilyen is ritkán van az irodalomban: a szerző a 2018-ban megjelent Nélkülem című kisregényt kibővíti ikerregénnyé. Továbbírja a történetet, a folytatása a Nélküled már a felmerült kérdésekre is ad némi választ. Hogyan lehet túlélni a veszteséget, van-e élet és milyen a halál után a családtagoknak? A hogyan tovább égető és fájó az itt maradtaknak. Sem Eszter, sem a gyerekek nem tudják igazán mit tartogat apa nélkül az élet. Eszter társkeresései is eleve halálra ítéltettek, szinte tragikomikusak. Munkát igyekszik találni, de ez sem egyszerű, túl rég nem dolgozott közösségben. A barátokra sem számíthat igazán. Plasztikus képekkel elevenedik meg a múlt. A fő bonyodalom itt Miklós előkerült naplója körül forog. Eszter a múltba ragadt, ott próbál válaszokat találni, mi és miért történt velük, a szerelmükkel. Bevallom ez a múltba való vájkálás szerintem egészen értelmetlen, amit a naplóval alakít is elég bohózatra vall... egyszerűen nem kell tudni mindig mindent. Ám ő makacsul válaszokat keres arra, ami rég elmúlt.
Az előkerült régi barátnő sokkal tisztábban látja a dolgokat. Lezárásnak ő teszi meg azt, amit Eszternek kellett volna... Nem neki írta Miklós a naplót, egy másik ember lelkében, titkaiban utólag kutakodni nem illő és nem is segít már. A gyerekek őszintesége nem meglepő, Eszter azonban nem lát és nem veszi észre a nyilvánvalót sem.. (a kislány újra elkezd bepisilni, de nem történik ez ügyben semmi, míg a fiú is folyamatosan apát emlegeti, szinte bezárkózik) Eszter önmaga foglya, az önsajnálatban tocsog. Kár. Persze értem, hogy nyomasztja a felelősség, hiszen ehhez nem volt hozzá szokva, ő neki kellene a problémákat most megoldani. Bízom benne, valahogy megtalálja
a helyét újra, már csak a gyerekek miatt is. A jelent kellene megélniük, nem kéne elkövetni ugyan
azt a hibát kétszer. Légrádi Gergely új kötete, az emberi létezésről, kapcsolatokról, emlékekről
és a betegség okozta váratlan helyzetről mesél. Sűrű történet, számtalan problémával megírt mai emberi sors. A gyönyörű és kifejező borító jól visszaadja ezt a lelki vívódást, az új élet lehetőségét.
"A múlt már mindegy. Azzal már senki sem foglalkozik, abból már semmi sem épül. A jelen pedig nem más, mint egy pillanat, amely mindjárt múlttá lesz. Csak a jövő van."
ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt!
Légrádi Gergely: (1975) ügyvéd, aki szabadidejében ír, olvas és kertészkedik, három gyermekes családapa.
Kötetei: Titokfa (2007), Szemben (2016), Nélkülem (2018) Napfénytető (2019).
Jaffa, Budapest, 2020
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634753971 ·
Fotók: a Jaffa Kiadó fb oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése