Átkiáltani az őszbe

Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe



                                                                                                   

"Gondolsz néha a szívedre? Ott bent nyár van.
Dobog a mólón a lépted. Diókoppanás.
Amikor arra sem vagy, akkor is közeledsz.
Add a kezed, add a dióbelet. Veled, nélküled."



                                                                                         





Verseskötetet elemezni, véleményezni sosem könnyű. Talán az irodalom legintimebb, legszemélyesebb szövegei a versek. A költő belső gondolatainak legmélyére engedi be az olvasót, tárja ki a lemeztelenített lelkét. Hangulatok, érzések és érzelmek jönnek olvasva ezeket a csodás gyöngyszemeket. Itt van ez a kis kötet, csupán 88 oldal. Alig néhány óra alatt elolvasható, de nem érdemes sietni vele. Versekről van szó, érdemes elmélyülni, esetenként oda-vissza többször elolvasni őket. Rövidke kötet, mégis tartalmas, érzelmek kavalkádja hullámzik végig az olvasóban.
Már a borító is figyelmet kér, azonnal vonzza az olvasó szemeit ez a kiabálós rózsaszín háttér, egy kissé megolvadt, napon hagyott jégkrémmel.



Érzésem szerint egyféle összegzés, önmagunkba nézés ez a csokornyi vers. Vágyakról, veszteségekről, az idő múlékonyságáról. A férfikor nyara meghatározó az ember életében, a negyven határán illetve az átlépve. Érzékelve mennyire gyorsan elrohantak az igazán huncut kamasz-évek, majd a fiatal, erős és lendületes, de még bohém fiatalság korszaka után itt a megállapodott, beérkezett és némileg lecsendesedett igazi férfikor. Az élet nyara. Élvezzük ki ezt, tartson minél tovább a nyár, akár ezen versekkel is simogatva lelkünket.


Ezeknek a verseknek a sikere az egyszerűségükben rejlik. A költő öniróniája is fellelhető a sorok közt. Hartay Csaba sajátos stílusa és képeinek hangulata megfogja az olvasót, simán magáénak érezheti ezeket a verseket, tud azonosulni hangulatával, képeivel. Nem lesz nehéz dolga az olvasónak megfejteni, "mit üzen a költő"? Én valahogy így képzelem a költészetet a 21. században. Nem mellékesen több prózakötet után ez a 9. verseskötete a Szarvason élő alkotónak.


A nyár mindig a kedvenc évszakom volt, van benne valami gazdagság, ragyogás, egyféle szabadság. Mégis az idő haladtával az ősz kibontakozó szépsége, a szomorkás elmúlás melankóliája, harsogó, rengeteg színe maga a kiteljesedés. Az ősz észrevétlen közeledése akarva-akaratlan egyre többször megidézi a boldog gyerekkort és a múló fiatalságot. A jelent a múltunk meghatározza, abból él, táplálkozik. Bár céltudatosan megyünk előre, kell ez a visszatekintés is.

Ezek a versek nekem gyönyörűek. Életigenlőek és bölcsek. A tapasztalat valóban átértelmez dolgokat, életünk folyamatosan alakul, változik. A múló évek során felhalmozott élettapasztalat hol keserű csalódás, hol mézes dió. A negyvenes férfi belső érzéseit, a legszemélyesebb érzelmeit osztja meg az olvasóval Hartay Csaba. A világról, régi, de meghatározó emlékekről az idő óhatatlan múlásáról. Szinte mindet élveztem, eredeti, érdekes megfogalmazású, érthető versek remek nyelven íródtak. Letisztult őszintesége megkapó, jó volt olvasni őket. Az elmúlással viaskodó, lélektani hatása tapintható.
Minden költő versében van valami, ami az adott lelki állapotát tükrözi a költőnek. Bizonyára nem egyszerű az olvasóknak megfelelni, de úgy érzem, ezek a versek nem is azért íródtak. Szükség van, kellenek a versek ma is.

Ősszel az elmúlás, a halál ténye valahogy felerősödik az emberben, pedig ez már születésünk percétől ott van életünkben. Mégsem búsongó hangulatok jellemzőek a gyönyörű szóvirágokkal megtűzdelt sorokra. Gondolkodásra készteti az embert, hol vagyunk, hová tarunk, visszanézve honnan indultunk el. Ezt rögtön a nyitóvers az Álmom hetvenhét megállapítja.



"Nekem hetvenhét álmom akadt, mind
magányos, becsukott mese.
Múlt idők omladozó tornyai a távolban."


Nem mondanám, hogy az összes versért egyformán rajongtam, de azonosulni szinte mindegyikkel tudtam. Az előző kötet, a Fényképavar súlyos versei után ez léleksimogatóbb és érzékenyebb. Kiemelni legalább 10-15 verset tudnék, ami valamiért megfogott, belém égett. Ezek biztosan velem maradnak. A címadó is találó, kifejező, az én kedvenceim ezek voltak még: A japáncseresznye árnyékában, A nyár megmarad, Apró tüzeket hagyott rám a nyár, Diókoppanás, Egy lépcsőház melankóliája, Mélyül, Magánidő, Télben rekedt. Gyanítom, ha később leveszem és újraolvasom az adott hangulatom szűrőjén másik versek akadnak meg.


Az életünk korszakait, évszakait végigvezetik ezek a versek. Hartay Csaba prózájában tetten érhetőek az önéletrajzi elemek, nincs ez másképp a verseinél sem. A horgászó lakótelepi kamasztól eljutunk a megállapodott erős és tapasztalt férfiig. Aki már tudja, az élet valóban véges. Éljünk meg minden pillanatot, legyen számtalan jó és rossz emlék, és legyen örök nyár a szívünkben akkor is, ha az aranyló ősz után a tél hidege marja lelkünket. Mert ez így kerek.


"Az évszakokban ott a halál sérthetetlen fensége."



Kedvezménnyel ITT tudod megvásárolni a kiadótól! 

Hartay Csaba (Gyula, 1977. június 16.) magyar költő, író, blogger.
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte. 1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 2002-ben újságíró-korrektor szakképesítést szerzett Budapesten a Népszabadság Oktatási Központban. 2003 és 2005 között újságíróként dolgozott a Békés Megyei Hírlapnál. Tárcái, jegyzetei megjelentek a Népszabadságban is.

1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Tiszatáj, a Műút, a Forrás, az Új Forrás, a Kortárs, a Palócföld, a Magyar Napló és az Irodalmi Jelen közölte. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek.




2005 óta családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik. A szépirodalom mellett 2009 óta egy közkedvelt humorblogot is vezet Viharsarki kattintós címmel, amely 2010-ben kilencedik helyezett lett a HVG Goldenblog versenyén.

Első, önéletrajzi ihletésű regénye 2013-ban Lerepül a hülye fejetek címmel jelent meg. 2015-ben Nem boci! címmel jelent meg második regénye, majd ezt követte a Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást! az Athenaeum Kiadó gondozásában.

2006-ban Körösök Gyöngye, 2015-ben Szarvas város kulturális életéért díjat, illetve Megyei Prima Díjat kapta meg.









Scolar, Budapest, 2020
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635092260