Az utolsó vonat Londonba

Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba

                                                                                     



"A félelem érdekes dolgokat tud művelni bárki elméjével…"




Ez a történet ugyan kitalált, ám a valós történelmi tények felhasználásával íródott. Egy hiteles képet árnyaltan bemutató és olvasmányos történet arról, ami remélhetőleg soha többé nem fog megtörténni. 1936-ban járunk, amikor a világ még nem tulajdonított túlzottan nagy fenyegetést a náci uralomnak. Hitler azonban már hatalmon van, és fokozatosan foglalja el Kelet-Európa országait.

Az utolsó vonat története 1936 decemberétől 1940 májusáig mutatja be ezt a vészterhes korszakot. A politikai háttér tökéletes és kellően hangsúlyos, valós képet ad. Miután Németország 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát vészesen komolyra fordulnak a dolgok. A történetet jól színesíti, hitelesíti a beillesztett újságcikkek.

Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik tagja életét kockáztatja, hogy zsidó gyermekeket csempésszen ki a náci Németországból. Olyan befogadó nemzeteket keres számukra, ahol szívesen látják őket, további sorsuk biztosított. Hollandia és Anglia főleg ez a két ország. Ez egy olyan küldetés, amely az Anschluss - Hitler Ausztria általi annektálása - után még veszélyesebbé válik, mivel Európa-szerte az országok bezárják határaikat a menekültek egyre növekvő számától megijedve, akik reményt vesztve, kétségbe esve keresik a menekülés lehetőségét. Tante Truus, ahogyan a gyerekek szólítják a nőt, elhatározta, hogy segítőivel minél több gyereket megment. Teszi mindezt az idővel versenyezve, hiszen Adolf Eichmann már dolgozik a „zsidókérdés végső megoldásán". Képet kapunk a fokozósó zaklatásokról, a Kristályéjszaka borzalmairól, a zsidók ellehetetlenítéséről, az Anschluss hatásáról. Eleinte még elengedik őket, sőt, kiutasítják, ám minden vagyonukat, gyáraikat, értékeiket a Birodalomnak hátrahagyva mehetnek. Főleg a zsidó férfiakat deportálják, vagyonukat és értékeiket egyszerűen "ellopják", a többi zsidót gettókba zárják. A cselekmény meghatározója a szenvedés és a borzalom, amikor a legembertelenebb helyzetekben már csak a remény, a szeretet ereje marad. Nyomasztó téma, de a könyv mégis egy új megközelítést ad, egy komor, de erős történet, mely gyermekszemmel mutatja be a háború rémségeit.

Az utolsó vonat Londonba rövid és olvasmányos fejezeteivel intellektuálisan provokatív és érzelmileg is jól működik. Szép tisztelgés a náci terror rettegéseinek áldozatai és túlélői előtt. Emléket állít annak a nőnek, aki bátran szembe mert szállni, személyes kockázatot is vállalva Hitler akaratával. A szerző egy igaz történet alapján két család életébe avatja be az olvasót.
A könyv erre a két bécsi családra összpontosít: a nagyon gazdag zsidó Neumanokra, akik sikeres csokoládégyárat vezetnek, és a keresztény Pergerekre, akik egy náciellenes újságot írnak. Főhősünk a tizenöt éves Stephan Neuman színház és irodalomrajongó, drámaíró szeretne lenni, és folyamatosan ír.

A kamaszok szemén át követhetjük az eseményeket, Stephan megismerkedik Zofie-Helene Pergerrel, aki egy matematikai csodagyerek. Legjobb barátokká válnak, ám amikor a nácik betörnek Ausztriába, és Stephan apját elhurcolják, a fiú elrejtőzik, hogy elkerülje a deportálást, miközben beteg anyja és öccse gettóba kerül. Zofie édesanyját a nácik letartóztatják, ő pedig nagyapjával és kishúgával mindent megtesz a túlélésért. Fordulatos, komor és egyre fullasztóbb ez a légkör. Mindezek a reményt vesztett életek akkor keresztezik egymást, amikor Tante Truus 600 zsidó gyermeket hoz Bécsből Angliába.

A regény felépítése elég érdekes, eleinte zaklatott, sok szál és háttér kerül bemutatásra, olyan forgatókönyv-szerűen van megírva, majd a felétől felpörög és már az írónő stílusa, a történet mélysége erősebb. A ködös háttér előtt álló magányos kisfiú alakja a borítón tökéletesen illik a cselekményhez. A szülők fájdalma, döntést hozni nehezen tudó lelke, az elszakadás, és a gyerekek útja az ismeretlen, idegen országba megrendítő. Szülők ezrei hozzák meg azt a nehéz döntést, hogy gyermekeiket idegen országba küldik idegen embereknek. A legtöbb szétszakított családot nem egyesítik újra. A gyermekek szemével a szerző újra életre kelti ezt a korszakot. Szülőként jobban megértettem a lehetetlen helyzetet ezekben a családokban, amikor el kellett engedni-küldeni gyermekeiket, hogy azok túlélhessék. Ez a barátság, a remény és a hősiesség története. Nem lehet könnyű olvasmány, a téma súlyos és valós. Meghatározó élmény lehet minden olvasónak.


A regény már a boltokban, vagy a kiadónál ITT megvásárolható! 





Meg Waite Clayton: Ez a hetedik regénye, eddig húsz országban jelent meg. Készül a filmes forgatókönyv, láthatjuk majd a mozikban is a történetet.

XXI. Század, Budapest, 2020
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122025 · Fordította: Novák Gábor