Camilla Läckberg: Ezüstszárnyak
Camilla Läckberg svéd szerző, aki 2003-ban debütált A jéghercegnő című krimivel, ez lett a Fjällbacka sorozat első könyve. Eddig tíz történet jelent meg ebben a sorozatban. Az Ezüstszárnyak a tavaly elkezdett új sorozat második része. A cselekmény továbbra is Faye bosszújára épül.
Már az első kötet az Aranykalitka is elég nagy vihart kavart, Camilla stílusváltása, a szereplők és a számtalan naturális szex tömény leírása ugyan érzékletesen szemléletes lett, mégis sokaknál átlépte azt a bizonyos ingerküszöböt. Ám az legalább krimi volt. Továbbra is az az elképzelés áll a középpontban, hogy a nők együtt erősek, ami jó alapot ad egy történethez. A megalapított kozmetikai cég Amerika felé nyitna, miközben valaki elkezdi felvásárolni a részvényeket, többségi tulajdonra tör. Ez a kiindulópont, és egy szökés van a háttérben, amiről kissé elfeledkezik menet közben Camilla. Az olvasó számára elég egyértelmű, ki lehet a megszökött férfi, bár ez jó sokára derül ki. Feltűnik még egy akadékoskodó rendőrnő, akit Faye egyetlen telefonnal kiiktat a történetből. Ez már mese.
Itt és most Camilla arányt tévesztett, de nagyon. Ez nem skandináv krimi, sőt még csak krimi is alig. Egy nyálas, romantikus ponyva, egy blöff. Nem csupán az alaphelyzet egyszerű és sablonos, de túl egyszerűnek tűnik minden. Természetesen az összes férfi hülye, hatalomra éhes, szexista disznó, amíg minden nő okos, erős és tudatos, modellalkatú. A gyilkolás a lehető legegyszerűbben megy, és mindig megúszod. Ebben a történetben minden olyan ... egyszerű. A szöveg is. Az első 100 oldalt 20-ban leírhatta volna, a kezdő újsághír megadja ugyan az izgalmas kezdést, de ez a hatás ellaposodik. Korábban szerettem olvasni Läckberget, de ez talán a legrosszabb könyve lett, rémesen kiábrándító folytatás. Pedig az ősz egyik legjobban várt ígéretes könyve ez volt számomra. A felfokozott várakozást egy hatalmas csalódás követte.
Sajnos még szórakoztatónak sem éreztem. A múltbeli események, Faye-Matilda gyerekkori emlékei törik meg a jelenidejű cselekményt. Erről már kaptunk utalásokat, itt mélyebben kibontva jelenik meg a bántalmazásokkal tűzdelt gyerekkora. Borzalmas lelki sivárság vette körül, és számtalan brutalitásban volt része, természetesen apja és fivére által, amire az egyetlen megoldás minden eseteben a tudatosan elkövetett gyilkosságok adtak megoldást. Mindezt egy tizenhárom éves lánykától...
A jelen borzalma már az első lapokon felsejlett... Faye egy eldugott kis olasz faluban él, míg az ex-férj Jack börtönben. A toszkán ház leírása, a függöny lágy esése, a rattan garnitúra ötvenszeri emlegetése előrevetíti a későbbi silányságot. Felszínes fecsegések, a drága luxus márkák bűvölete ugyan bizonyos fokig érthető, hozzá tartozik ehhez a körhöz, de a történetben megjelenő hatalmas sznobság mértéke elviselhetetlenül irritáló volt számomra. Természetesen bőven lesz alapos szexleírás is, ami látványos, de már-már sok volt férfi olvasóként is. Ez is inkább hatásvadász kellék itt.A sorozat első része jó volt, ezért izgatottan vártam, hogyan folytatódik. Életem legrosszabb folytatása lett. Tetszett Faye karaktere az Aranykalitkában, de nem értem, mi lett belőle. Egy jó próbálkozásnak indult az új irány, de ez egy kényszer szülte folytatás, kiszámítható és lapos, egyáltalán nem meglepő fordulatokkal. Izgalmasnak végképp nem mondanám. A befejezés hirtelen és gyors, sajnos ott lebegtetve a további folytatás lehetőségével. Ahogy az első rész végén az anya, úgy itt is feltűnik valaki a múltból. Több szót (vagy időt) sajnos kár is erre fecsérelni. Az idei év egyik legrosszabb "krimi" nyertese simán lehet ez a könyv. Azt hiszem, Camilla Läckberg ennél sokkal jobbra is képes, ahogy azt már bizonyította. Igazán sajnálom, kár érte, de ez mellé ment nagyon.
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247990 · Fordította: Dr. Dobosi Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése