2020. április 7., kedd

Reykjavíki éjszakák

Arnaldur Indridason: Reykjavíki éjszakák




                                                                                                   













Amikor 2007-ben elindult a Skandináv krimik sorozat az Animus Kiadónál -  Arnaldur Indridason izlandi szerző Vérvonal című krimijével -, azóta vagyok hű és elkötelezett rajongója a szerzőnek. Talán a kiadó is jó érzékkel azért választotta Indridasont, mert 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. Legutóbb 2017-ben olvashattunk idehaza új történetet Indridason tollából, a Rókalyuk című krimit.




Ennek a kriminek is az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Véleményem szerint, ez egy krimisorozat ínyenceknek, ami a kilencedik kötetéhez érkezett az évek alatt. Rajongója lettem nem csupán a szerzőnek, de az izlandi atmoszférának, amit tudatosan keresek más szerzők műveinek megismerésével is. Több szépirodalmat vagy útikönyvet is olvastam már Izlandról.




Arnaldur Indridason ezúttal egy merész kanyart tett. Kronológiáját tekintve visszaviszi olvasóit a kezdetekhez, a történet valamikor 1974 táján játszódik. Erlendur fiatal közlekedési rendőr, még nem felügyelő, a szerelem is épp csak alakulóban van életében. A történetből a központi szálként működő bűncselekmény egy hajléktalan férfi, Hannibal halála, ami nem hagyja nyugodni Erlendurt. A sokszor értelmetlennek tűnő múltkutatása itt is megjelenik, ez kifejezetten eredménycentrikussá teszi rendőrünket. Erlendur még nem olyan melankolikus, mint a későbbi történetekben. Halldórával való kapcsolata a bimbózó és reményteli szerelem állapotában tart.


Hannibal alakja és sorsa meghatározóan erős, kidolgozott. Indridason nagy empátiával mutatja be a magányos, társadalomból kiszorult hősét, és viszi el az olvasót Reykjavík igen mozgalmas éjszakai életébe. Erlendur közrendőr főleg éjjel dolgozik, ittas vezetők, balesetek, családi drámák "színesítik" éjszakáit. Általa az olvasó is bepillantást kap az izlandi főváros sötét mélyére. Munkája részeként Erlendur megismeri a hajléktalanokat is. A társadalom perifériájára jutott alakjainak sorsa mozgatja a történetet. A skandináv krimikre jellemző zord légkör itt még fokozottabban jelenik meg. A hajléktalan férfi sorstragédiája senkit nem érdekel, elintézik azzal: "csak" egy lecsúszott alkoholista volt. Emberszámba sem veszik, nem hogy nyomozzanak ügyében. Erlendur ösztönösen érzi, hogy valami nincs itt rendben, amikor egy fiatal nő nyomtalanul eltűnik azon a környéken.


Ám annak kiderítése, hogy mi történt valójában, szinte lehetetlennek tűnik, még a saját kollégák is ferde szemmel nézik, mit is akar ez a zöldfülű közlekedési rendőr. Erlendur nem adja fel, aprólékos és kitartó nyomozásából összeállnak a mozaikdarabkák. Bár ez a rutinos krimiolvasó előtt nem kérdéses, hogy a két látszólag különböző ügy kapcsolódni fog. Mégis, az olvasó feszült figyelemmel lesi, mikor és hogyan érnek össze a szálak.

Izland egy csodálatos környezet, Indridason egy mélyreható társadalomképet is felrajzol az alig háromszáz oldalas, roppant élvezetes krimiben. A hetvenes évekbeli izlandi miliő színeivel is sokat elárul az országról és lakosairól. Még nincs gyorsétterem, pizza. Reykjavík még nem az a hatalmas metropolisz, azonban a sötét titkok mélyrehatóan ott vannak az utcákon. Árnyak, amelyek lehúznak, eldöntenek sorsokat. Itt ismét megjelenik a családon belüli erőszak, a nők megalázó helyzete.


A krimi jól működött, lekötött, pedig nincs igazi nagy csavar vagy véres bűntény és különösebben fárasztó agytorna sem kell az olvasónak. Indridason történeteit az olvasó nem a vér mennyisége, vagy az őrült üldözés, lövöldözés miatt kedveli. Magával sodort a történet, a benne rejlő múltbéli tragédiával, ami átírta és megváltoztatta egy ember életét, sorsát. Kedvelem a szerző fanyar humorát, az írásmódot és az izlandi mentalitást bemutató életképeit. A rendkívüli népszerűségnek örvendő skandináv krimik egyik különlegessége ez az izlandi krimi. Várom a szerző további történeteit.




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a kiadótól! Ha e-könyvben szeretnéd IDE katt!





Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. Nagyapja költő, az apja pedig író volt. Ő a helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő. Ez a szerző 16. regénye, ahol Erlendur nyomozó a főszereplő.
Könyvei eddig harminc országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia, Gyalázat, Rókalyuk.



Animus, Budapest, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247440 · Fordította: Torma Péter
Megjelenés időpontja: 2020. április 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése