2018. július 10., kedd

Az elnök eltűnt

Bill Clinton - James Patterson: Az elnök eltűnt 




                                                                                   











Az idei nyár egyik legjobban beharangozott kötete az amerikai megjelenéssel egyszerre került a hazai olvasókhoz. Ez igen dicséretes és lenyűgöző vállalkozás. Egyik szerzőként a volt elnök, Bill Clinton neve virít a borítón, ami önmagában is elég kíváncsiságot ébreszt az olvasóban. Bevallom James Pattersontól nem jöttem ennyire lázba. Volt szerencsém olvasni már tőle, de bizonyára két gyengébb írása kerülhetett a kezembe, mert elég középszerű írónak éreztem. És ez nem változott ezután a könyv után sem. Ő rendre szívesen állt már eddig is össze más írókkal közös munkára. Szóval ez mindenképpen jó alapötlet volt a kiinduláshoz.

A regény olvasása közben két dolog jutott eszembe. Egyik, Einstein ezen mondása:


"Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel."



A másik a hype, a túlzott reklám, ami nagy, felfokozott várakozást ébreszt az olvasóban. Mellesleg mennyire nem becsüljük a saját, hazai szerzőinket... Frei Tamás agyonalázott André-sorozatának leggyengébb darabja is szerintem magasan jobb ennél a regénynél, nem is beszélve a nagyszerű és humoros, életszerű történeteiről ismert Réti László regényeiről! Azok zseniális krimik, míg ez bizony csak ígér, de keveset ad. Ennyit a marketingről, ami színjeles ez esetben. Oké, maradjunk Amerikánál, Tom Clancy is sokkal hitelesebben és olvasmányosabban írt már erről, igaz Clinton nélkül.


Egy izgalmas, pörgős és letehetetlen történet helyett egy szimpla középszerű, elnagyolt, sablonkrimit kaptam. A beígért elnöki titkok izgalmasak, meglepőek, de bizony most kevés ez ide. Olyan színes, szagos, látványos, mint egy vattacukor. Nagy nevek a borítón, ami igen tetszetős, szemet gyönyörködtetően szép, igényes, keménytáblás kivitelben fogja közre a lapokat. Elég gyenge a kivitele, pedig a történet az ötlet, mármint hogy az elnök eltűnt igen jó. Mi is történik ott a Fehér Házban? Hol vannak a titkos-szolgálat emberei? Elég meredek elhinni, elképzelni, hogy csak úgy eltűnik az elnök.
Akad némi könnyes vonal is, adunk picit a romantikának. Kiderül, az elnök is ember. Ezek a részek szinte eredetibbek voltak: az elnök is egészségügyi problémákkal küzd, majd a szerelmes házastárs elvesztése, a lányáért aggódó apa képe szép vonal volt. Duncan elnök alias Clinton.


Nem tudom a hidegháború óta változott-e igazából valami a politikában, (állítólag igen) de nagyon azt éreztem: nem. Esetleg a szereplők és a díszlet cserélődött, az eszközök fejlődtek. Az oroszok világuralomra törnek, természetesen szegény Amerika leigázásával, teljes ellehetetlenítésével. Azaz: hatalom, intrikák, kapzsiság és politikai játszmák a főszerepben. Mindezt már modern technikai kütyük segítségével, kilépve a cyber-térbe jön az Armageddon. Ami igazán elképesztő, hogy igen, erre simán lehet (van) esély.

Ez az, ami megfogott, elgondolkodtatott, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a számítógépeinknek, mennyi minden azoktól függ. Óvatosságra inti az embert digitális világunk sebezhetősége. Úgy tűnik, ez elég ijesztő, hogy világunk könnyen összeomlik a cyber-terroristák fenyegetéseitől. Kétségtelen, hogy nehéz lenne ennél aktuálisabb témát találni egy politikai thrillerhez. Nos, ezért érdemes elolvasni ezt a történetet.


Gyarló az ember, ezt is tudjuk... most olvashatjuk is a rövidke fejezetekben. Olyan vázlatosak, forgatókönyvszerűek, sok alig másfél oldal, kidolgozatlan, a gondolat felvetődik, de nem magyaráz, nem viszi végig a szerzőpáros. Találja ki az olvasó a homályos utalásokból, hiszen tudja úgyis, mire is gondoltak. Esetleg néhány oldal után kap valami visszautalást, magyarázatot. Nos, ettől nem izgalmas, inkább zavaros lesz a történet. Elég száraz az első száz oldal, lassú, körülményes felvezetés után tisztességes, ám lélek nélküli iparosmunka. A karakterek is elnagyoltak, sablonosak. A bérgyilkos személye viszont meglepően jó lett. A felelősség kérdései, döntések nehézségei és a jogi háttér izgalmakat hoz még a történetbe. Lehetséges, sok az igazságalapja, de jobb, ha nem tudjuk, és nem látunk be a függöny mögé. Való igaz, a felétől felgyorsulnak kissé az események, de annyira kiszámíthatóvá válik, hogy nekem a vége sem tudta igazán menteni.

2018 egyik legjobban várt újdonsága nálam sajnos nem fog az év könyvei közé kerülni, ez szinte biztos. Nem tudott kiemelkedőt, egyedit, eredetit adni. Számomra a felfokozott várakozás inkább vegyes érzéseket hozott, pedig lehetett volna ez igazán jó is.




Bill Clinton: 1992-ben választották meg az USA elnökévé, amit 2001-ig töltött be. Több ismeretterjesztő könyv szerzője, Életem című írása nemzetközi siker volt.

James Patterson: (1947. március 22)
Írói honlapja ITT érhető el.































XXI. Század, Budapest, 2018
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759260 · Fordította: Novák Gábor

1 megjegyzés: