2018. július 26., csütörtök

Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről




                                                                           




„Vigyázhatnánk jobban a tengerekre. Bár igazából mindig is a tenger volt az, ami vigyázott ránk.”







Olyan volt ez a könyv, mint egy váratlanul jól sikerült, különleges nyaralás. Jó lesz levenni a polcról, belemerülni alkalmanként, ahogy az emlékké lett nyaralás képeit is elnézegeti néha az ember. Már az első mondatnál éreztem, ez kedvenc lesz.

"Három és fél milliárd év telt el az élet első primitív formáinak megjelenése és Hugo Aasjord késő esti telefonhívása között."



A szerző, Morten Strøksnes újságíró és barátja, Hugo Aasjord, aki egy halászcsaládból származik, de most festőművészként él, elindulnak, hogy kifogjanak egy grönlandi cápát. Ez Hugo régi dédelgetett vágya, amely még gyerekkorára vezethető vissza. Még sosem látott ilyen állatott, nagyapja és más halászok elbeszéléseiből ismeri csupán. Mint valami misztikus totemállat úgy bukkan fel Hugo életében folyamatosan és a regény lapjain a grönlandi cápa. Ez a történet kiindulási alapja, de sokkal több van itt. Tengerbiológia és ökológiai védelem mellett a barátság, elmenekülés a hétköznapoktól, a tenger adta végtelen nyugalom köszönt ránk a sorokból.  Megnyugtató volt erről az elvonulásról olvasni, hogy megtehették és átélhették ezt a nem mindennapi tengeri kalandot.




Tetszett a barátság, az összetartozás megjelenítése mellett, hogy egy átfogó összegző elemzést olvashattam a tenger biológiai világáról, Norvégia tengerészeti kultúrájáról, hagyományaikról vagy a Lofoten-sziget csodás képeiről. Maga a tenger képzeletünkben a kék színnel, fehér hullámokkal, idilli képekkel jelenik meg.

Morten egy év eseményeit ábrázolja, ami megismerteti az olvasóval magát a tengert. Ezt a misztikus csodát, ami régebb óta itt van a földön, mint mi. Mennyire színes is lehet ez a titokzatos világ. Ami nem csupán időjárás vagy évszakfüggő. Haragos zöld, szürke, vagy titntakék színeivel kápráztatja el az embereket. Azonban ez csak a hullámok kergetése, mi lapul a felszín alatt, milyen ott az élet? A norvég halászok munkaeszközei, gondolatisága is megjelenik a történetben. Legendák és halásztörténetek segítségével, megtörtént esetek képeivel, más irodalmi művekből vett idézetekkel, utalásokkal színesedik a két férfi kalandja. Ami önmagában is elég merész elgondolás: egy nagyméretű gumicsónakkal nekivágni a tengernek és kifogni azt a grönlandi cápát, ami a felszín alatt legalább 400 méterre él. Az állatokkal az ember többnyire csak akkor találkozik, ha egy halászhajó véletlenül kifog egyet. Hugo mániákus vágya, hogy végre találkozzon és közelről megszemlélje, a felszínre hozza ezt a furcsa jószágot. A két férfi többnyire a csónakban ülve beszélgetnek a tengeri életről, az evolúcióról, a norvég halászati ​​közösségek kultúrájáról és a történelemről.







A trófea a Lofoten-szigetek körül, az Atlanti-óceán és a Norvég tenger találkozásánál éldegél. Nem túl barátkozó, ritkán jön a felszínre. Ez az egyedülálló hal évszázadok óta él ezen a vidéken, kora akár 400 évet is elérheti. Nagytestű, bár igen lassan növekszik, akár öt méternél hosszabbra is megnő.

Porcos hal, bőre olyan, mintha grafittal színezték volna, szemein pedig rendszerint élősködők telepednek meg. Húsa ehetetlen, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Életmódjáról és a mélytengeri világról számtalan érdekes információt ad a regény. Miért akarja ezt a szörnyeteget a felszínre hozni Strøksnes és Aasjord arról mesél a történet. A barátság és az összetartozás, a kaland mellett a kihívás, a természet legyőzése a cél. Nos, hogy ez sikerül-e, van esélyük kiderül a történet végére. Igazán más kultúra, más hagyományok és gondolkodás, amit megismerhetünk a regényből. Oda születni kell, ott élni nap mint nap egészen mást életformát ad. A halászok világa megelevenedő képei egy olyan misztikus hangulatot adnak Morten írásának, ami egyedivé teszi a regény történetét. A kötet borítója egyszerűen szemkápráztatóan gyönyörű lett, remekül illeszkedik a tartalomhoz.


"Néha elgondolkodom azon, hogy a barátom vajon hány százalékban tengeri emlős, és hányban ember?"


Elkerülhetetlenül képbe kerül Moby Dick is. A tengerek nagy halainak életmódja, feldolgozásuk is megjelenik. Olvasóként lenyűgöznek a tenger rejtélyei, amelyeket a cápa megtestesít. Norvégia nyugati partja mentén kalandozva a Jeges-tenger és a Barents tenger élővilága és környezete is megelevenedik, ahogyan valóban sok érdekességet megtudhattam a norvég világítótornyok számárról, létrejöttükről, milyen is ott az élet. A végén a jelen világunk ökológiai pusztulására irányítja a figyelmet. Őszintén megdöbbentő a mélytengeri olajfúrótornyok okozta károk, vagy a tudományos tények a műanyagok által okozott nagymértékű szennyeződésekről olvasni. Nem mentegeti sem a norvégokat, sem az izlandiakat, mégis elgondolkodtatóak ezek az információk. Tudjuk, hogy veszélyben van a tenger, mégis módszeresen pusztítjuk élővilágával együtt.




"Vigyázhatnánk jobban a tengerekre. Bár igazából mindig is a tenger volt az, ami vigyázott ránk."





















                                                                                               

MORTEN A. STRØKSNES





Morten A. Strøksnes 1965-ben született a Norvégia legészakibb részén fekvő Kirkenesben. Történész, újságíró, fotográfus és író, aki szinte az összes fontosabb norvég napilap és magazin hasábjain publikált már. Riportkönyveiben írt a Szentföldön tett utazásairól éppúgy, mint Észak-Norvégia sajátosságairól, a tequiláról, és egy rejtélyes kongói gyilkossági esetről is. A világsikert kilencedik önálló kötete, a Tengerkönyv hozta el számára, amely megjelenése óta számos díjat nyert el, és több, mint húsz nyelvre lefordították.

Jelenkor, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766597 · Fordította: Szöllősi Adrienne . Borító: Tillai Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése