2016. december 6., kedd

Világkép

Kepes András: Világkép  






                                                             
                                                 

"Amolyan vénasszonyos kérdés, hogy merre tart a világ – néha mégis érdemes feltenni."




Öt évvel a Tövispuszta regénye után jelentkezett új könyvével Kepes András. Világlátott, sokat utazott és tapasztalt ember, a mai közismert személyiségek közt az egyik leghitelesebb.
Nem "celeb", nem a tutit fogja megmondani a világról, annak sorsáról. Nincs nála sem a bölcsek köve, csupán egy remek hangulatú, sok esetben személyes hangvételű kötetben összegzi gondolatait és érzéseit. Érdemes elolvasni, leülni egy képzeletbeli beszélgetésre vele. Humorral, könnyedén, ahogy a borítón írja.

Rossz úton járunk, a világ GPS készüléke azt üvölti Kepes szerint: "ÚJRATERVEZÉS!"
Ezeket a szempontokat mutatja meg, világít rá ebben a könyvben. Vajon időben vagyunk még? Egyáltalán tudatában vagyunk, hogy rossz úton járunk? Utazásai, olvasmányai során az ember lát
és tapasztal. Ezeket nem feltétlen építi be a további életébe. Kepes nyitott személyiség, persze,
ehhez az is hozzá járult, kamaszként beutazhatta a fél világot, iskoláit három földrészen végezte el, nyelveket tanulhatott. A családi háttér fontossága később is jelen van  a kötetben: egyik kedvenc részem volt, milyen is apának lenni húsz évesen, vagy negyven? Esetleg hatvan évesen?

Aki látta a szerző 2005-ös sorozatát a Világfalut, az is találni fog újat a kötetben. Ez a kibővített, elmélkedős verzió sok mai aktualitást nyert témát jár körbe. A menekült áradat Európát már elérte,
de ez sem egészen új keletű. Iszlám terroristák lelkivilága, nevelés kérdése, ahogyan a békeharcos személyisége is. A kereszténység többek között éppen a migrációs válság kapcsán bizonytalanodott
el saját értékrendjében - írja.

A csoportelmélet, ők vagy mi kérdése mindig sok izgalmas kérdést vet fel, ahogyan a "Kelet" vagy "Nyugat" misztikuma is a mai napig érezhető különbségeket mutat az emberek gondolkodásában, jellemében. Ezek mennyire alakíthatóak, változtathatóak, csak az egyes embereken múlhat. Azt, hogy mit jelentett a hetvenes években egy eredeti Levis farmer idehaza? Többet, hiszen az a nadrág maga a szabadság jelképe is volt.






Tetszettek a világi rítusok közti párhuzamokról írtak: kaja - pia, eszem-iszom, esküvők, temetés
vagy a születés misztériuma nagyon megfogott. Ágyban vagy agyban dől el a jövendőnk? Férfias nők, nőies férfiak, mi is áll ezek mögött, mit szólunk átlag emberként a tőlünk különbözőkhöz? Ki is különbözik, mitől mások a mások? Az internetes szex ártalmairól, lélekölő voltáról, a modern gépek világáról írtakkal nagyban egyet is értettem. Az egész világ jobb lenne sugallja a könyv, ha toleránsabbak, elfogadóbbak lennénk egymással. Légy nyitott és humánus, érdeklődő a különböző vallásokkal, kultúrákkal, nemzeti szokásokkal, hagyományokkal. Tetszett még ahogy mesélt Woody Allen legnemesebb szervéről, összehozta a japán teaszertartás titkait akár egy házasságon belüli viszonyban (japán férfi, magyar nő), vagy a világsajtót bejárt lyukas zoknis világbank elnökével.


A kultúrák sokszínűségét és a különbségeket mutatja meg az olvasónak: mi az, ami összeköt és mi
az, ami elválaszt bennünket? Valóban, ahány ház, annyi szokás. Ezt pedig illik tiszteletben tartani. Nincsenek világmegváltó, jobbító gondolatok, csupán a tapasztalatok, látottak összegzése. Ezen is eltöprenghetünk Kepes András sorait olvasva, nem erőlteti ránk a véleményét. Az olvasó, mégis hisz neki, úgy érzi, kimondva, kimondatlanul, bizony itt az idő valamit sürgősen kell változtatni a világ folyásán. Addig, amíg lehet, mert bizony az sincs kizárva: már késésben vagyunk.

Mesélős stílusban elmondott, észérvekkel alátámasztott véleménye ez a kötet. Kepes András mai, modern világpolgár gondolatait érdemes nem csak olvasni, figyelni rá. Ő most ilyennek látja világunkat, de az olvasóban is nagyon hasonló érzések jönnek elő, a világképünk közel jár egymáshoz. Érzéseink egészen meglepőek sok esetben, a lila köd mögül ki kell pillantanunk, ideje feleszmélnünk.






Kepes András: (1948. október 11. Budapest) magyar újságíró, író, egyetemi tanár, televíziós személyiség. Általános és középiskolai tanulmányait három földrészen, három nyelven, kilenc iskolában végezte, Budapesten, Bejruthban illetve Buenos Aires-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát.

a Magyar Televízió külső munkatársa (1975-1980.). 1980-tól
az MTV belső munkatársa, az akkor induló kulturális hetilap,
a Stúdió ’80 alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Ő tudósított elsőként filmfesztiválról, és
a Nobel-díj átadásokról.

Az MTV Stúdió című magazinműsor (1980- 87.), az MTV főmunkatársa (1987- 96.), Független műsorkészítő (1997-től): Desszert (RTL Klub, 2005. február-május), Könyvjelző ( RTL Klub, 2002. május-június), Oázis (MTV, 2000-2001.), Kepes (TV2 1998.) Apropó (MTV, 1991-1998.) Világfalu (RTL Klub 2005.). Szerencsés útjaim (Múzsák, 1986).

Könyvei: Stúdió '81–'84 ( RTV–Minerva, 1986, társszerző), Dilemmas of Transition (U.C. Berkeley 1991, társszerző), Kepes Krónika – Beszélgetések (Park, 1999), Kepes Krónika – Történetek (Park, 2000), Könyv-jelző – válogatás a klasszikus magyar novellairodalomból (Park, 2001), Könyv-jelző – válogatás fiatal magyar írók novelláiból (Park, 2002), Könyv-jelző – válogatás a XX. századi világirodalomból (Park, 2002). Tövispuszta - 2011, Ulpius-ház.







Elismerései: Táncsics Mihály-díj (1991), Pulitzer-emlékdíj (1994), Magyar Lajos-díj (1995), Szakszervezeti kulturális díj (1995), Sajtópáholy, A legjobb televízió-riporter (1995). Opus-díj (1996), Tolerancia-díj (1997), A 3. évezredért díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1998), Déri János-díj (2005), Prima-díj 2011.






Libri, Budapest, 2016
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106709



2 megjegyzés:

  1. Alig várom, hogy karácsonyra megkapjam és olvashassam. nagyon kíváncsi vagyok rá.

    VálaszTörlés
  2. Jó szórakozást hozzá, gondolatébresztő gyűjtemény.

    VálaszTörlés