Első olvasásom az írótól, a könyvből készült 2010-es filmet sem láttam. Szerencsére. Alapból egy egészen jó történet rejtőzik a lapokon: családi dráma, a szeretett családtag elengedése, megbékélés, megbocsájtás és az első komoly szerelem, elindulás a felnőtté válás rögös útján. Nicholas Sparks igazi bestseller szerző, 17 könyvéből 10 mozivászonra került.
A történet két fő szálon fut: Ronnie (Veronika) és tízéves kisöccse Jonah az egész nyarat az édesapjuknál kénytelen eltölteni egy kis tengerparti városkában. A történetet bonyolítja, hogy Ronnie, aki alapból egy hisztis, undok liba, a kamaszkor minden szeszélyével, már három éve nem beszél apjával... dacból nem olvassa el a neki írt leveleit sem. Az ok egészen egyszerű: apja szó nélkül elhagyta a családját, amit a lányka nem tud, nem akar megbocsájtani. Szó szerint látványosan hisztizik és szenved az önsajnálatban, hogy az egész nyarat összezárva kell eltöltenie apjával, távol a barátaitól, New York nyüzsgő forgatagától. Hiába az egykori közös érdeklődési pont a zongora
és a zene szeretete sem segít a dolgaikat tisztázni. Ettől persze az apa is szenved rendesen. Jonah szeretni való, őszinte kiskölyök, ő kifejezetten élvezi a lehetőséget. Próbálja tompítani a vitákat, okos észrevételeivel. A történetet a szereplők váltott szemszögéből ismerhetjük meg, bepillantva lelkükbe, legbelső gondolataikat megismerve.
A másik szál mi más is lehetne a nyári csillagfényes égbolt és tengerpart mellett, mint a szerelem? Feltűnik Will a sportos, céltudatos álompasi. Azért, amikor alig egy napos ismeretség után már az örök szerelem a téma, a lány, akivel az életét is le tudná élni... hiszen nem is ismerik egymást még igazán!Ronnie természetesen új barátokra, ismeretségekre tesz szert, amiben ott az első komolyabb szerelem lehetősége is. Sajnos az élet nem egy végtelen álomnyaralás, bulik és örömök sorából áll. Lassanként kiderül mindenkinek van valami titka. Apának is, Ronnie-nak és az új barátok közt is akad zűrös figura.
Jellemábrázolásban és jellemfejlődésben nincs hiány. A történet sablonjait leszámítva eléggé eredeti, életszagú. Magasan az apa és a kisöcsi karaktere volt a kedvencem. Apa végtelen szeretettel és türelemmel, odaadással, megértéssel tűri lánya elképesztő hisztijeit. Lassan, nagyon lassan Ronnie is végre körbe néz és felfigyel dolgokra. Rádöbben nem csak érte kel fel a nap... Akkorra azonban szinte majdnem késő, apa ugyanis haldoklik. Az utolsó közös nyár az utolsó közös dal megszületését is elhozza. Ezzel adva némi erkölcsi feloldást Ronnie-nak a kiállhatatlanul önző viselkedéséért. Anya is ludas, neki is van mit takargasson, magyarázkodjon a gyerekek előtt. Esendő, hús-vér figurák, valós élethelyzetek szerepelnek a történésekben. Az ábrázolt mély, őszinte szeretet, ragaszkodás nagyon megható.
A tengerparti szerelem is kiállja az idő próbáit és Marcus ármánykodásait. Ő a rosszfiú a történetben. Kár, hogy semmi háttérinfót nem kapunk róla és családjáról. A felbukkanó lelkész és a kiégett templom története, a kihalás szélén álló, megmentésre váró teknősők és az akváriumi vidraetetés már idilli hab a tortán.
Van itt minden mi szem-szájnak ingere, de nem sírtam tele egy papírzsepit sem. Éreztem a halál leheletét, a fájdalmasan korai elmúlást, de a nekem túl sok cukor miatt ez nem vált igazán drámaivá.
Steve-apu megbékélt a sorsával, elfogadta a sajnálatosan megváltoztathatatlant. Türelme és odaadó szeretet gyermekei felé elismerésre méltók. Jó lenne, ha még életében szeretnénk, figyelnénk a másikra. Néha bizony fontos lehet olyan apróság, mi a kedvenc színe a másik félnek. Az egymásra való figyelésre tanít a regény. A megbocsájtás képessége nagyon fontos. Ember hiba nélkül nem létezik!
Talán, ha picit feszesebb lett volna és inkább a családi kapcsolatokra, drámára koncentrált volna, még ütősebb történet lehetett volna. Romantika ezerrel, andalító lelki simogatás. Igazi amerikai módra túl sok rózsaszínnel, túl sok mázzal. Nem rossz történet, elgondolkodtató és meghatóan drámai befejezéssel. A new yorki iskola, ahol természetesen apu egykori barátja az igazgató, Ronnie végre magára találása, Will átiratkozása, újbóli megjelenése garantálja a boldog befejezést.
Erős négyes, ha számmal is értékelnem kellene. Érdemes elolvasni, jól kikapcsol és elgondolkodtat az emberi kapcsolatokról. Azonban túl nagy mélységet ne várjunk, ne keressünk a történetben. Inkább a romantikára és a szerelemre tevődik a hangsúly érzésem szerint.
Nicholas Sparks amerikai bestsellerszerző 1965-ben született a Nebraska állambeli Omahában. Regényeit 50 nyelvre fordították le és 97 millió példányban keltek el világszerte. Nicholas a három testvér közül a középső gyermek. Van egy bátyja, Michael Earl „Micah”’ Sparks (1964) és volt egy húga, Danielle „Dana” Sparks, aki 33 évesen (1966-2000) meghalt. Sparks azt mondta, hogy ő ihlette a Séta a múltba című regényében a főszereplő lány alakját.
Sparks római katolikus vallású, ősei német, cseh, angol és ír származásúak. 1992-ben Sparks gyógyszerekkel kezdett kereskedni, és 1993-ban Greenville-be (Dél-Karolina) helyezték át. Itt írta meg szabadidejében 28 évesen a Szerelmünk lapjai című regényét. Két évvel később Theresa Park
irodalmi ügynök felajánlotta Sparksnak, hogy szárnyai alá veszi művét és képviseli őt. 1995 októberében 1 millió dollár előleget kaptak a Time Warner Book Grouptól, és 1996 októberében megjelent a könyv, amely rögtön az első héten a New York Times sikerlistájának élére került.
Mindegyik könyve vezette a New York Times bestseller listáját. Tizenhét művéből tízet megfilmesítettek, a Szerelmünk lapjai, az Éjjel a parton, A leghosszabb út (Séta a múltba a regény alapján készült film címe), az Üzenet a palackban, a Kedvesem, a Szerencsecsillag, Az utolsó dal, a Menedék, a Vissza hozzád és a Hosszú utazást is.
A szerző honlapja: http://nicholassparks.com/
General Press, Budapest, 2016
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636438593 · Fordította: Szabó Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése