Egy angyali hanggal megáldott ember magával ragadó,
érzéki vallomása
A 18. században az énekesek valóságos "sztárok" voltak. Ünnepelt és elismert hírességek. Volt busás jövedelmük, szeretők, különösen női hódolók sokasága, minden földi jóval elhalmozták őket. A sikernek azonban igen nagy ára volt.
Ekkoriban bevett szokás volt a kiugró tehetségű templomi énekesfiúkat megcsonkítani, kasztrálni.
Sok esetben ez a fényesebb, ígéretesebb jövő reményében történt. A szegényeknek ez kiugrást és biztos jövőt is ígért. A zenei konzervatóriumok tehetséges növendékeinek ezzel a kegyetlen módszerrel őrizték meg a hangi adottságaikat.
A főhősünk Mózes Froben életében is ez történt. Az opera színpadok sztárja lett, ezrek lelkesen hallgatták csodálatos énekét. Ennek azonban alaposan megfizette az árát. Az élettörténetét mégis
fia meséli el nekünk...
Hogyan is lehetséges, hogy Mózes Frobennek a világhírű kasztrált énekesnek fia volt? Ezekből a levelekből áll össze az élettörténete, sorsának alakulása. Ezt természetesen halála után tudja meg a fiú, ezt meséli el nekünk három felvonásban a szerző.
ki is lehet, de nem nagy titok, amikor kiderül hogy a pap az apja. Akkoriban sem volt ez nagyon másképp. Természetesen rettegve féli az igazság kiderülését, főleg amikor ráébred arra, a gyerek tud beszélni. Így döbbenetes tettre ragadtatja magát, mondhatni, tovább fokozza a bűnét azzal, hogy a fiát egy hegyi patakba dobja...
Az erdőt járó szerzetesek mentik ki az alélt fiúcskát a vad és hideg patak sodrából és viszik el az apátságba. Itt nevezik el Mózesnak a fiúcskát, akit énekhangja emel ki a többiek közül, ami sorsát
is megpecsételi. Ulrich a nagyravágyó egyházi karnagy titokban elintézi, megszervezi a "műtétet".
Az első felvonás ezzel zárul, az alélt Mózesből "musico" lett, várja a karrier.
Sokkoló volt olvasni ezeket a részeket, komor és megrázóan drámai sorsot ismerhetünk meg. A gyerekeknek túl nagy értéke nem volt. Az amerikai író érdekes módon az Alpokba, Svájcba
helyezte a történetét, pedig Itália volt az igazi operahatalom már akkoriban is. A helyzet több,
mint különös volt az egyház részéről: tiltották ugyanis a kasztrálást, azonban a templomi kórusokban előszeretettel alkalmazták őket. Inkább, mint a női énekeseket, mert a szép női hang bűnös vágyakat ébreszthet...
Sok esetben nem is megfelelő személy végezte a körülményekről pedig vannak sejtéseink. Az még drámaibb, hogy borbélyok, orvosok mellett szinte bárki lehetett ehhez értő. Az elvégzett műtétek áldozati sok esetben meghaltak, lettek lelki nyomorékok egy életre. Csak nagyon keveseknek sikerült a valódi kiugrás, hiszen senki nem tudta garantálni a sikert. A mutálás megkezdése előtt, még 8-9 évesen kellett elvégezni ezt a durva beavatkozást. Nagyon emberi volt arról olvasni, hogyan figyelte teste változásait Mózes. Nem csak a mellkas, szőrzet és egyéb dolgok miatt. Titkolni próbálta sorsát.
A különösen érzékeny hallása is sok színes pillanatot hoz a történet folyamába.
Mózesnek valamelyest szerencséje is volt. Még gyerekként megismerte a szerelmet Amalia személyében. A Bécsi Operaház tárt karokkal várja a csodás hangú énekest, Orpheusz szerepére. Amalia is visszatér életébe, de a szerelmesekre vár még akadály. Amalia ugyanis férjezett és gyermeket vár. Addig azonban még akadnak buktatók, kalandok sora vár Mózesra, amíg Nicolai szerető apát kap Mózes személyében.
Érdekes és színes olvasmány a történet, bár az állandó időzőjelbe tett mondatok nagyon zavaróak voltak olvasáskor. A borító is inkább egy mai, menő fiúbanda énekesére emlékeztetett, aki lány.
A kor ábrázolása mellett az operaénekesek képzésébe, életébe is bepillanthatunk. Rögös út vitt a sikerig. Megjelennek az egyházi sötét titkok, amik jól színezik a kitalált történetet. Mózest kisgyermekkorától a sikereken át haláláig kísérhetjük, ismerhetjük meg életének történéseit.
A kor valóban élt egyik legsikeresebb, legkiemelkedőbb kasztrált énekese Farinelli volt. Az ő életéről készült 1994-es filmet ajánlom a könyv olvasás mellé, remekül kiegészítik egymást.
Typotex, Budapest, 2016
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632798783 · Fordította: Gáti István, Kain Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése