Visszapillantó - március

Visszapillantó - március 



                                                   








Ez a hónap már nem csak hosszabb volt néhány nappal, de új megjelenéseket is sokat hozott. Először néhány márciusi érdekesség, majd picike negyedéves kitekintés.


Márciusban 15 bejegyzés született a blogon. 15 könyvet olvastam, ebből  4 egészen rövidke könyv volt. Závada Péter Mész versei volt a legrövidebb a maga 80. oldalával. Jellemzően a krimik jegyében telt ez a hónap. Lee Child huszadik Jack Reacher története a Néma város és a norvég Ingar Johnsrud Követők című első regényét emelném ki a történelmi háttér és valós alapokon nyugvó A három grácia mellett. Apró érdekesség, hogy mindhárom kötet a General Press Kiadó újdonsága. Kiváló krimik, csavaros, nagyszerű történetek, A három grácia különösen elvarázsolt. Keressétek őket, érdemes megismerni a történetüket.



Klasszikus rovatban is a festészet került a középpontba Dallos Sándor Munkácsy-életrajza miatt. Ezt azt gondolom minden magyar háztartásban megtalálnánk. A szerző éppen 52 éve hunyt el március 10-én. A regényei időtállóan sikeresek mind a mai napig.

A történelmi kategóriából kiemelném még Csikász Lajos Éjszín liliomok regényét. Hibátlan, kiváló írás, élményt adott. A szerző újabb regénye áprilisban érkezik, folytatva a liliomok történetét ezúttal
a Haragvó liliomokról mesél majd. Nagyon várom az újabb regényét, kellemes meglepetés, felfedezés volt nekem. Nagy előnye, hogy önállóan is olvasható, bár kerekebb a történet az előzmények ismeretével. Az Anjouk-kora remek hátteret ad a történetének. Bár már van egy
másik sorozat is erről a korról, egészen más mind két történet.

                                                                                                       


Ami nem krimi volt, viszont olvasásra ajánlom: Már csak azért is, mert nem fordítás, eredeti magyar a történet, ebből pedig az első ilyen írás. Kartali Zsuzsanna Anyacsavar és Kockafej a saját és kisfia történetét meséli el az olvasónak.

Őszinte minden pillanata, olvasmányosan tárja elénk örömüket, gondjaikat, ironikus humorral. A terhességtől a gyerkőc kamaszkoráig követhetjük az érezhetően nagyon őszinte sorokat. Szép írás, megható történet. Csak egy idézet:

"Azt hiszem, hogy egy Asperger-szindrómás gyermek szülője maga is autista egy kicsit." Azzá kell válnia, szeretettel odafigyelve nevelnie. Érdekesés, tanulságos kis könyv.

Nagyszerű és kalandokkal teli utazás Centauri új regénye. A Jákob botja letehetetlenül viszi az olvasó képzeletét. Kalandok tengeren és szárazföldön a férfivá érés felé. Jack története Jack London életének pillanatait felhasználva született. Szépen megfogalmazott mondatait élmény olvasni, humora is remek. San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját.

A negyedévből kiemelkedően jó olvasási élmények, csak felsorolásszerűen:
január: Dragomán György Oroszlánkórus,
Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink (nálam eddig ez az év könyve), Luca Di Fulvio A fiú, aki éjjel meglátta a napot.

február: Kováts Judit Elszakítva, Szabó T. Anna-Lackfi János Verslavina verseskötete,

március: a fent említett három krimi mellett Csikász Lajos liliomjai, Centauri Jákob botja valamint az Anyacsavar és Kockafej.


Április a Könyvfesztivál jegyében fog telni, sorra jönnek minden kiadónál az újabb és újabb kötetek. Ehhez képest már a március is sok könyvet hozott nekem. 14 új könyv költözött be a polcomra.
Vettem kettőt, nyertem egyet, névnapi ajándékba 5 érkezett hozzám. Kiadóktól összesen 6 könyv, ami hihetetlenül kellemes és felelősségteljes feladat. Köszönet érte ezúton is. Az egyik vásárlás az új, sajnálatosan utolsó Kőrösi Zoltán regény Az ítéletidő. Hamarosan bővebben írok róla, hiszen
márciusban sikeresen elértem az idei ötvenedik olvasásom is. Ami -véletlen ugye nincs- éppen a Kőrösi kötet lett. Márciusban 2 filmes bejegyzés is született: a megérdemelten friss Oscar-díjas Spotlight és A szoba történetekről, ami már könyvben is siker volt. Krimik közül itt volt még E. Leonard Tishomingo blues-a és a tegnap frissen kikerült Harlan Coben Necces tenisz-története.


Ez a hónap sajnos folytatta a szomorú sort. Tegnap, a hónap utolsó napján hosszú, súlyos betegség után 87. évében távozott az eddigi egyetlen irodalmi Nobel-díjas írónk Kertész Imre (1929-2016).

Kertész 1929-ben született Budapesten. Tizennégy éves volt, amikor a főváros környéki csendőrpuccs következményeképpen Auschwitzba deportálták. Ez egész életét meghatározta, ebből született a Sorstalanság. Kertész első magyar íróként 2002-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat - a Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint munkássága: „az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Kossuth-díjat 1997-ben, 2014. augusztus 20-án a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet vehette át.

Főbb művei között van A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért, Felszámolás, a K. dosszié, Gályanapló, Valaki más: a változás krónikája, Európa nyomasztó öröksége, A végső kocsma, A néző - feljegyzések 1991-2001.






Ha majd hazamegyek, gondoltam, így, ezzel az egyszerű, ezzel a magától értetődő szóhasználattal, még csak meg sem állva közben, mint akit semmi más, csupán ezt a mindennél természetesebb tényt követő kérdések érdekelhetnek csupán: ha majd hazamegyek tehát, ennek mindenesetre végét vetem, békének kell lennie – így döntöttem.”
Részlet a Sorstalanságból 


Az 1975-ös megjelenés borítója.