Egy újabb könyv idén, amiben kellemesen csalódtam.
Bevallom eleinte nem különösebben vonzott ez a kötet. Elsőkönyves szerző (nem ismerem), a téma sem igazán érdekelt. Lerágott csont, gondoltam, mi újat lehet 42 évvel a történtek után még elmondani? Kit érdekel ez ma? Nos, így olvasás után remélem sokan kézbe fogják venni, mert érdemes-érdekes! Az alap igazságon túl, hogy egy csecsemőnek ugye, minden vicc új a könyv nem kevés meglepetést tartogatott nekem is. Nem csodálom, hogy a városban azóta sem felejtették el az a néhány napot. Egészen más világ volt, az erőszak egyáltalán nem volt ennyire az életünk része, mint manapság.
Ami elsőre megfogott az az érezhetően alapos kutatómunka. Van eredménye annak, hogy betekintést kapott a régi levéltári papírokba, beszélhetett egykori túszokkal, hozzátartozókkal.
A feszültséget jól adagolja, végig fenntartja az olvasóban az érdeklődést. Nem akar sem szenteket, sem áldozatokat csinálni az elkövetőkből. Legalábbis jobban nem, mint kell. Remek kordokumentum krimi, nagyszerűen ábrázolja a szocializmus kilátástalan, szürke világát. A fiatalok naívságát, és mennyire másképpen képzelik a nyugati életet. Ott sincsen kolbászból a kerítés, de mégis összehasonlíthatatlanul jobbnak és szebbnek tűnt innen nézve 1973-ban. (Ma is).
A párt-titkár apuci és neje sokat veszekedtek, ami nem olyan ritka. Otthon az volt, amit apu jónak vélt. Csak a politikai elveikben mutattak hasonlóságot. A hatalom és a karrier mindennél előrébb való volt számukra. Még a gyerekeiknél is fontosabb volt a kiváló előmenetel.... meg is lett az eredménye!
András a nagyobb fiú, már iskolában sokat lógott, de ugye a "pártapu" háta mögött könnyedén tehette.
A kisebbik srác, érzékenyebb, olvasottabb volt. Ő jobban megtalálta a helyét ebben a zilált családban.
Magasról nem vett tudomást, nem rágódott ezeken a dolgokon. András sorra otthagyott iskolát, munkahelyeket... szóval voltak jelek, hogy valami nincs rendben a fiú lelkében. Ám sem egy pedagógus, sem egy barát nem figyelmeztette a szülőket. Jó lett volna, ha időben elkapják, de kilátásba helyezett "elvitetlek katonának" szöveg csak rontott a helyzeten. Az is elgondolkodtató, hogy csak ebben látta a kiutat, erre volt terve. Gondolta, állam bácsi ad pénzt, (1 millió dollárt!), és repülőgépet, hogy ő boldogan éljen nyugaton.
Ahogy azt Móricka elképzeli.
A barátok akik tudtak a készülő tervről, sem szóltak senkinek, hiába próbálták lebeszélni, az sem ment.
Az ötletet egyébként az előző évi, 1972-es müncheni olimpia túszdrámájából merítette András.
A fogvatartott lányok visszaemlékezései igen érdekesek. Azt persze én sem értettem, hogy a tizenkét lány nem is próbált semmit tenni a két fiú ellen. Pedig játszva elintézhették volna őket. Nem kevésbé érthetetlen a hatóságok teszetoszasága. Senki nem tudja mit is kellene tenni, parancsra vár. A szocialista rendőrség rémesen nem volt a helyzet magaslatán. Pedig a városba érkezett az ügyeletes belügyminiszter és Biszku Béla is, akik kiadták a tűzparancsot. Ezért is a hírzárlat, amíg nem tudjuk mi legyen nem kell róla írni. Utána is csak egy elkendőző, semmiségnek feltüntetett hír volt.
A bűnös meglakolt, a lányok többé-kevésbé szerencsésen megúszták az 5 napos kalandot. Ami utána következett az volt sokkoló: a néhány barát "példás" megbüntetése, vagy a Laci gyerek tizenakársok évre rács mögé, gyilkosok közé való beültetése. Ő a leginkább áldozata a történéseknek. Mellőle lőtték ki a testvérét, egy életen át viszi ezt a keresztet. Kár, hogy a szülőket nem ültették a vádlottak padjára. Minden onnan indult el. A szülői szeretet, a törődés hiánya adott alapot rossz gondolatoknak. Lőni persze, megtanította apu a fiúkat! Az eredmény ismert. A két fiú portréja jól kibontakozik a sorokból, a jellemük jól megrajzolt.
Valami negatívumot említsek: a borító. Ez most a semmitmondó, elmaszatolt szürkével nem túl jó. Ide vér kellett volna, fegyverek, golyó nyomok. Szabadság-vágy. Dráma, ami lezajlott, amiért hírzárlat volt.
A két testvér története informatív, szomorú és érdekes adalék a Kádár-korhoz. Nem csak az, amikor 90 forintból futotta sörre, bambira meg 2 sarokházra. A sorok közt olvasva sok tanulságot levonhat az olvasó. 1973. január 7-ének éjszakáján Balassagyarmaton két fiú elindult megváltani a világot. Felhívni magukra figyelmet, valamit tenni, hogy innen kijussanak. Nem akartak a rendszer részei lenni. Tervük hibás volt, sajnos nem lehetett jó megoldás. A rendszer bedarálta őket.
4,5/5
A könyvet az Athenaeum Kiadónak köszönöm!
Athenaeum, Budapest, 2015
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934242
Alapjáraton engem érdekelt a sztori, de a múltkori bemutató után határoztam el, hogy mindenképp elolvasom :) Részben, mert érdekel, részben pedig mert rengeteg munkája van benne Csengének.
VálaszTörlés