Tompa Andrea: Kiváló testek
Tompa Andrea könyvhétre megjelent hatodik regénye, a Kiváló testek címet viseli. A Ceaușescu-korszakban, Kolozsváron, az erdélyi magyar értelmiségiek közegében játszódik. A könyv a hatalom és a megfigyeltek viszonyát, az intimitást, a testek önfeledt felszabadulását, az emberi vágyakat járja körül egy olyan társadalomban, ahol a hatalom, mint egy kiváncsi szomszéd, mindent meg akar tudni. Azt is, ami nem tartozik rá.
A szöveg olvasmányos, magas színvonalú. Megmosolyogtató helyzetek és elgondolkodtató családi drámák váltogatja, szövik át a történetet. Nekem tetszett, megragadott az az érzékeny őszinteség, ami az egész könyvön végigfut. A szöveg vitt magával, szépen megírt, igényes, igazán jó volt olvasni. Könnyednek tűnő, mégis fajsúlyos történet. Az ember és a művészet kapcsolata a diktatúra árnyékában. A zene és a tánc, festészet és irodalom, az alkotó ember kapcsolata kerül elénk. Alapos művészeti háttér is megjelnik a történetben, jó volt ezeket olvasni.
Középpontban az egyéni sors elfogadása áll, István és Miklós férfibarátsága mélyebb és tovább lép egy határon. Nem csak a testük, a lelkük is egyesül. Sok esetben az elmúlt tizenhat évünkre emlékeztetett a cselekmény. A román, 1968-ban megalkotott 200-as törvény súlyos és nyomasztó valósága a homoszexualitásról döbbenetes. Az embert Isten alkotta, olyannak teremtette, hogy a vágy és az érzelmek megkeresik, megtalálják a maguk útját. Nem lehet törvényekkel szabályozni. A diktatúra, a hatalom, a félelemmel próbálja elnyomni az alárendeltjeit. A megértés, elfogadás mozgatja a történetet. Tompa Andrea remek karaktereket teremtett a mellékszereplőkkel is. Nehéz, súlyos, de játékos szöveg, igazán szép irodalom.
Tompa Andrea regényében elemi erővel tör fel a vágy a szereplőkben, ami elsodorja őket. Nem tudnak, de nem is érdemes ellenállni ilyen fokú érzelmi hullámnak. A regény ezen részei sokkal mélyebbek, gazdagabbak és élvezhetőbbek is, azonban a keret legalább olyan fontos és jellemző. Itt maga az olvasás, a szöveg befogadása válik különleges élménnyé. Aki szeret az emberi létezés alapvető kérdésein gondolkozni, most elmerülhet ebben. A szöveg nem az észre hat, inkább az érzelmekre, de arra nagyon. A regény hangulata tagadhatatlanul hatásos.
Elgondolkodtató és ismerős pillanatok jelennek meg. Milyen lehet az, mikor egy diktatúra rátelepszik a szereplők életére? Lehet-e, van-e esélyük ezeknek a férfiaknak mindezek ellenére boldognak lenni? Besúgók és besúgások, vágyak és megalkuvások között kell élniük, megtalálni a pillanatnyi boldogságmorzsákat. A történetet időről időre megszakítja az egyik besúgó jelentései, olvashatjuk ezeket a sokkoló és meglepő agymenéseket. Amikor nem tudjuk kiben is bízhatunk meg igazán. Ügynökakták, besúgók, sok átfedést adnak napjainkra.
Kétségtelen, hogy a szerző nálam elérte célját. Kitűnően megírt regény, az idei év egyik fontos szépirodalmi megjelenése. Az egyedien eredeti borító Tillai Tamás munkáját dicséri.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
Tompa Andrea (Kolozsvár, 1971. július 4.-–) magyar író, színikritikus. 1990 óta Budapesten él. 2009–2015 között a Színházi Kritikusok Céhének vezetője.
2015-től 2020. szeptember 1-ig a Színház folyóirat főszerkesztője, 2020. szeptember 1-től a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett; 2004-ben doktori címet szerzett.
Számtalan irodalmi díj birtokosa, többek között megkapta a Márai Sándor díjat 2015-ben, a Libri irodalmi díjat (2017) a Merítés-díj széppróza kategóriában, a zsűri díját – Haza regényéért (2021), és a Baumgarten-díjat (2021)
Regényei: Sokszor nem halunk meg, Omerta, Fejtől s lábtól, Haza, A hóhér háza.
Jelenkor, Budapest, 2026
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635185849
A szöveg olvasmányos, magas színvonalú. Megmosolyogtató helyzetek és elgondolkodtató családi drámák váltogatja, szövik át a történetet. Nekem tetszett, megragadott az az érzékeny őszinteség, ami az egész könyvön végigfut. A szöveg vitt magával, szépen megírt, igényes, igazán jó volt olvasni. Könnyednek tűnő, mégis fajsúlyos történet. Az ember és a művészet kapcsolata a diktatúra árnyékában. A zene és a tánc, festészet és irodalom, az alkotó ember kapcsolata kerül elénk. Alapos művészeti háttér is megjelnik a történetben, jó volt ezeket olvasni.
Középpontban az egyéni sors elfogadása áll, István és Miklós férfibarátsága mélyebb és tovább lép egy határon. Nem csak a testük, a lelkük is egyesül. Sok esetben az elmúlt tizenhat évünkre emlékeztetett a cselekmény. A román, 1968-ban megalkotott 200-as törvény súlyos és nyomasztó valósága a homoszexualitásról döbbenetes. Az embert Isten alkotta, olyannak teremtette, hogy a vágy és az érzelmek megkeresik, megtalálják a maguk útját. Nem lehet törvényekkel szabályozni. A diktatúra, a hatalom, a félelemmel próbálja elnyomni az alárendeltjeit. A megértés, elfogadás mozgatja a történetet. Tompa Andrea remek karaktereket teremtett a mellékszereplőkkel is. Nehéz, súlyos, de játékos szöveg, igazán szép irodalom.
Tompa Andrea regényében elemi erővel tör fel a vágy a szereplőkben, ami elsodorja őket. Nem tudnak, de nem is érdemes ellenállni ilyen fokú érzelmi hullámnak. A regény ezen részei sokkal mélyebbek, gazdagabbak és élvezhetőbbek is, azonban a keret legalább olyan fontos és jellemző. Itt maga az olvasás, a szöveg befogadása válik különleges élménnyé. Aki szeret az emberi létezés alapvető kérdésein gondolkozni, most elmerülhet ebben. A szöveg nem az észre hat, inkább az érzelmekre, de arra nagyon. A regény hangulata tagadhatatlanul hatásos.
Elgondolkodtató és ismerős pillanatok jelennek meg. Milyen lehet az, mikor egy diktatúra rátelepszik a szereplők életére? Lehet-e, van-e esélyük ezeknek a férfiaknak mindezek ellenére boldognak lenni? Besúgók és besúgások, vágyak és megalkuvások között kell élniük, megtalálni a pillanatnyi boldogságmorzsákat. A történetet időről időre megszakítja az egyik besúgó jelentései, olvashatjuk ezeket a sokkoló és meglepő agymenéseket. Amikor nem tudjuk kiben is bízhatunk meg igazán. Ügynökakták, besúgók, sok átfedést adnak napjainkra.
Kétségtelen, hogy a szerző nálam elérte célját. Kitűnően megírt regény, az idei év egyik fontos szépirodalmi megjelenése. Az egyedien eredeti borító Tillai Tamás munkáját dicséri.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
2015-től 2020. szeptember 1-ig a Színház folyóirat főszerkesztője, 2020. szeptember 1-től a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett; 2004-ben doktori címet szerzett.
Számtalan irodalmi díj birtokosa, többek között megkapta a Márai Sándor díjat 2015-ben, a Libri irodalmi díjat (2017) a Merítés-díj széppróza kategóriában, a zsűri díját – Haza regényéért (2021), és a Baumgarten-díjat (2021)
Regényei: Sokszor nem halunk meg, Omerta, Fejtől s lábtól, Haza, A hóhér háza.
Jelenkor, Budapest, 2026
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635185849
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése