Búcsú a fegyverektől

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 






                                                                                                           



"Ha senki nem menne rohamra, mindjárt vége volna a háborúnak"






A 21. Század Kiadó Hemingway-életmű sorozatának második kötete az 1929-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű Búcsú a fegyverektől regény. Az elveszett nemzedék jeles képviselőjének életművében ez igen fontos, klasszikusnak mondható, hiszen ezzel figyeltek fel rá, ez hozta meg számára az ismertséget. A megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik legismertebb háborús története ez, amit továbbra is Örkény István nagyszerű fordításában olvashatunk.  

A kalandos életű író részt vett az első világháborúban, (a Vöröskereszt mentőautóját vezette) Olaszországban és Svájcban, hol a regény játszódik. Valóban megsebesült ő maga is, ahogyan főhőse és narrátora, Frederick Henry tartalékos tiszt, és beleszeretett egy ápolónőbe. Ezek a valós tények, amik felhasználásával írta meg a regényt, aminek két filmes feldolgozása is készült. Számtalan írását olvastam a szerzőnek, ezt azonban még nem. Legjobban az izgatott, hogy a befejezést 47 alkalommal írta át a szerző. Nagy elvárásokkal fogtam bele, de felemás érzéseket hagyott. A háború undorító valódisága többször felvillan, de ez inkább keretet ad a szerelemnek, nem ez áll a középpontban. 







Hemingway férfias, kemény stílusban ír a háború borzalmairól, aminek már mindenki a végét várja. Egyszerűen szeretnék túlélni az emberek ezt az értelmetlen világégést. Frederic jó barátságban van az olaszokkal, különösen Rinaldival, aki a frontkórház orvosa. Rinaldi révén ismeri meg Catherine Barkley-t, aki egy skót önkéntes ápolónő. Ez a szerelem kibontakozása adja a fő vonalat a kiteljesedésig és a drámai lezárásig. A sors által meghajszolt két fiatal érzésem szerint csupán vigaszt keresve sodródik egymás karjaiba. Catherine is megtört, sérült lelkére keres vigaszt, hiszen vőlegénye az áldozatok közt van. Frederic hevesen udvarolni kezd, mély érzelmek csapnak fel a szereplőkben néhány pillanat alatt, majd mikor a férfit Milánóba helyezik, odakerül a nő is, aki időközben gyermeket vár.

Gyönyörű és érzékletes tájleírások gazdagítják a történetet, ahol számtalan esetben villannak fel a háború rémségei. Az édes-bús, évődős-csacsogós szerelmi történetet, ami néhol már-már banálisan egyszerű volt, ezek a részek hozzák vissza a valóság talajára. Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövidre sikerült boldogságát menekülések, újabb támadások, és a szökés Svájcba színesítik. Itt jó volt olvasni a szülés pillanatait megelőző idillien békés, együtt töltött, nyugodt időről. Számtalan szenvedés és bánat után egy erősen drámai véget kapott a cselekmény.



Kissé szomorúan tettem le, ezt nem vártam volna. Az öreg halász története után ez nem lett kedvenc. Nem éreztem Frederic személyes drámáját, szenvedését, de a lángoló szerelmét sem. Inkább olyan megkönnyebbülés-félét a végén. Ahogyan a férfias kihívás formáját éreztem a háborús képeknek is többször, bár érezhetően elítéli azért. A lóverseny, alkohol és a nők nem hiányozhattak most sem.

A könyv, mint irodalmi mű a vágyak realizálódását szuggesztív erővel ábrázolja. Hemingway nagyszerű közvetlenséggel adja vissza saját élményeit, tapasztalatait a háborúról és a szerelemről.

Idén október végén érkezik a sorozat harmadik darabja, az Akiért a harang szól című regény. Ez spanyol polgárháború idején játszódó, szintén önéletrajzi ihletésű történet ITT már előrendelhető!




ITT rendelheted a Búcsú a fegyverektől-t a kiadótól.









XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122148 · Fordította: Örkény István