Ella háborúja

Bagó Tünde: Ella háborúja




                                                      

"A világot a cselekedeteinkkel formáljuk.”




Kétségtelen, hogy a regény ügyes írás, van benne potenciál. Mégis vegyes érzéseket hagyott, talán nem én vagyok az igazi célközönsége. Látom a siker esélyét, hiszen olvasmányos és ebben a témában a már sikeres elődöket követve (Fábián Janka, Bauer Barbara, Bordás Róbert, F. Várkonyi Zsuzsa) van is esélye. Bagó Tünde szépen fogalmaz, a történet kerek és a női olvasóknál biztos befutó.




Ella, nos végig irritálóan szenvelgő nőalak volt számomra. A legmeglepőbb, ezt ő maga is elismeri a történet vége felé, sőt, egyszer volt esélye, hogy változzon a karaktere, de kihagyta. Ez a jellemfejlődés pedig jót tett volna a regénynek. Unatkozó szépasszony, aki hisztizik mert öt éve háború van... ez persze a házasságára is nyomot vet. Míg orvos férje, Lukas éjt nappallá téve, napi 14-16 órában menti az embereket, gyógyít, ő egyfolytában nyavalyog és látványosan unatkozik... A saját kis belső háborúját azzal vívja, hogy nem tud, és nem akar az adott körülményekhez alkalmazkodni. Amikor a férje kórházi munkára hívja, már-már büntetésként éli meg. Nem képes részt venni, segíteni a férje életét, munkáját, pedig kellene a gyógyító, ápoló kéz... egyszerűen nem találja önmagát, öt éve siratja a régi elveszett életét. De ez kevés, nem segít, képtelen alkalmazkodni a megváltozott világhoz. Ella restaurátorként dolgozott a háború előtt, amire most nincs szükség. Mindenki várja a felszabadítókat, a háború végét. A náci életszemlélet igazán erős, ez még erénye a gördülékeny cselekménynek. Akad néhány magvas gondolat, ami erősíti a tartalmat. 

   

A szerelmi vonal is inkább ebből az unalomból születik. Ella egyértelműen szenved, de akkoriban ki nem? Értem én Ella ellenérzését és minden félelmét a nácizmussal, a háború poklával, de a túlélésért tenni is kellene. Nem túl talpraesett nő, alkalmazkodó képessége semmi. Miközben van bejárónője, aki a mély kék, virágmintás Villeroy és Bosch étkészletből tálalja a vacsorát. Az ilyen apró, inkább hatásvadász részek számomra idegesítően feleslegesek voltak, zavartak, manírossá tették a regényt. Ahogy "lerogyott az art-deco, kék plüssel bevont kanapéra", vagy egyetlen mozdulattal elnyomta a kristály hamutartóban a csikket és hasonlók. Ez nekem inkább csak egy melodráma volt, ahogy Ella villájuk teraszáról a meseszép kilátásban és a Hohentwiel várának romjaiban gyönyörködik a háború poklában. Ritkán tapasztalok ilyet, de a karakter tette tönkre számomra a regényt. 

 

Az idegen, Félix jó karakter. Ő segíti a menekülők szökését, (miközben Ellát szórakoztatja) ezen tipródik végig Ella is, hogy átszökjön-e Svájcba? Kétségtelen, hogy lendületes, olvasmányos, szép tájleírások tarkítják a történetet, de a háború csak egy hatásos keret, a felszínt kapargatja. A kisregényben keverednek a valós tények a fikcióval, de ez nem zavaró. Szép történet ez, csak olyan nagyon igyekvő, pontos és hatásos szeretne lenni (az is). A történet fő vonala mellett a másik szál jóval gyengébb, én inkább csak tölteléknek, beerőltetettnek éreztem. Vártam volna valami nagy meglepetést, összekapcsolódást a múlttal, de nem jött. Azt legalább megtudtuk, hogyan élték túl a háborút a szereplők. Nem adott a történésekhez annyi pluszt, vagy meglepő befejezést amit vártam, azt kihagytam volna. Ebben a témában mostanában több könyvet olvastam. Ennek hatása sajnos nem érte el azokét.

Van itt minden, szerelem és romantika, lázadás és a művészet, a szépség dicsérete. Női történet nagyon, a komor téma ellenére is. Szórakoztató és jó kikapcsolódás, amit a kötet igényes kivitele is erősít. 




Kedvezménnyel ITT lehet tiéd a kötet!




XXI. Század, Budapest, 2023
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683758