2026. augusztus 1., szombat

Az Esti ködök kertje

 



Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje




                                  




Amikor tavaly megjelent Tan Twan Eng Ajtók háza új regénye a General Press Kiadónál, rögtön az volt a gondolatom, remélem, ezt a régebbi, 2014-es sikerkönyvét is újra kézbe vehetjük. Szerencsére ez sokak örömére így is történt. Az új kiadás tökéletesen illeszkedik a regényhez.

Kétségtelenül ez az egyik legszebb történet, amit idén olvastam. Biztos, hogy megérinti az olvasó ember szívét és a lelkét, végig képes fenntartani az érdeklődést. Szerintem ez egy figyelemre méltó regény, Tan Twan Eng tehetséges író, Az Esti ködök kertje a második regénye. 

Néhol bizony nyomasztó, merengő, végig szenvedélyes. A regény lényegében egy történelmi keretbe foglalt szerelmi történet. Alapos történelmi információt tartalmaz Malajziáról, ahol a történet játszódik, különösen a második világháború alatti japán invázióról. Érdekes egybeesés, az előző olvasmányom is Malajziában, a japán megszállás alatt, egy női fogolytáborban játszódott.

A történet sokrétű. A narrátor Töoh Jün-ling bírónő, aki a Legfelsőbb Bíróságon dolgozik, és váratlanul egy betegség miatt nyugdíjba kényszerül. A szellemi leépüléssel járó betegségről, az afáziáról van szó. Ezért visszatér fiatalkora színhelyére és Malajziába utazik. A nő egy tehetős kínai-malajziai család lánya, és egy japán hadifogolytábor egyetlen túlélője. A regény egyik középpontjában álló rejtély, hogy miért ő volt az egyetlen túlélő. A háború után a háborús bűnösök könyörtelen ügyésze lesz, bosszúhadjáratot folytat, és a tábori "élményei" miatt, mindent utál, ami japán. Csakhogy van egy probléma. A táborban meghalt nővére a kiotói kertek meglátogatása után egy japánkert építésének vágyát dédelgette. Amikor Jün-ling felfedezi a japán császár korábbi kertészét, Aritomot, aki Malajziában él, megkéri, hogy építsen neki egy kertet elhunyt nővére emlékére. Gyönyörű természeti leírásokat kapunk, a regény fontos eleme a táj, az időjárás, az illatok, a növény- és állatvilág, a teázás szertartása.

Jün-ling és Aritomo, a két központi szereplő, erkölcsileg ambivalensek, mindketten szégyenletes titkokat rejtegetnek, és időnként kifejezetten ellenszenvesek, ami lenyűgözővé teszi őket. Aritomo egy kifürkészhetetlen ember, kevés szavú, de mély tanításokkal bíró, rejtélyes, bölcs, magányos, öregedő művész, akinek mindenre van válasza. Emellett a japán kultúra számos misztikusabb aspektusának közvetítője is – íjászat, teaszertartás, fametszetek, tetoválás, zen filozófia bukkan fel a regényben háttérnek. A regény egyik központi témája az emlékezés és a felejtés.  


             
Az emlékezet szerepe az emberi létezésben, valamint az emlékezet és a felejtés kapcsolata áll a középpontban. A felejtés semmit sem tesz meg nem történtté. Így a jóvátétel sem könnyít igazán az ember lelkén. Akár krimiként is jól működik, hiszen a rejtélyek intenzíven épülnek fel, és művészien tárulnak fel, ügyesen keverednek a törénelmi eseményekkel. Alapvetően rengeteg szeretnivaló van a történetben, összetett, informatív és magával ragadóan melankolikus. Tan Twan Eng mesterien bánik a szavakkal, prózája részletgazdag.

Összetett emberi sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt. A regény az egyik legdinamikusabb szereplőgárdával rendelkezik, amit a közelmúltban olvastam. Bepillantást nyerhetünk más mellékszereplők életébe is, mindegyiküknek megvan a saját háttértörténete. Közben megismerjük hagyományaikat, szokásaikat, gondolkodásukat, Malajzia történelmének egy szeletét.

Jün-ling emlékeivel összhangban a történet a múltba kalauzol el minket, és a narrátor hangneme a fókuszától függően változik. Amikor a háború utáni maláj háborús bűnöket vizsgáló bíróságok első női bírájaként betöltött pályafutásáról mesél, a hangneme lapos és érzelemmentes, mintha megpróbálná elnyomni az érzelmeit, míg számos japánt ítél halálbüntetésre. Amikor arról az ellentmondásos vágyáról mesél, hogy az emlékműként szolgáló japánkertet építsen a megszállás alatt elhunyt nővérének, a hangneme gyötrődő. Régóta dédelgetett gyűlöletének gondolatai keserű megvetéssel találkoznak, a bírónő nem tudja elfojtani gyűlöletét. Ezzel mérgezi saját életét is, nem tudja a múltat elengedni.

Határozottan nem cselekményalapú regény, szerintem itt-ott kissé vontatottá vált a történet. Néha úgy éreztem, hogy az írásmód egy kicsit túlzásba vitte a leírásokat, de a legtöbbet gyönyörű volt olvasni. A regény középpontjában nem a romantika áll. Lényegében ez egy történelmi regény, amely az emlékezés és a felejtés szerepét vizsgálja. A középpontban egy bátor nő küzdelme áll, aki elvesztette a nővérét a háborúban, amíg ő maga túlélte azt, és olyan sokáig ragaszkodott a gyűlölethez, hogy ez a láng felemésztette a lelkét. A történelmi események és az érzelmek vihara dúl a lelkében. Drámai történet, rengeteg érzelemmel.
Tegyünk egy képzeletbeli sétát Jugiriben az Esti Ködök kertjében, találjunk lelki megnyugvást, miközben elmerülünk saját emlékeinkbe és gyakoroljuk a megbocsájtást.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!




             
Tan Twan Eng maláj író, aki Pinengben született, 1972-ben.

Tan a University of London egyetemen tanult jogot, később jogászként és ügyvédként dolgozott egy kuala lumpuri ügyvédi irodában, mielőtt írói pályára lépett. Első danos aikidoka, jelenleg Fokvárosban él.
Az első regénye az Esőcsináló 2007-ben jelent meg, amit jelöltek a Man Booker Prize díjra is. A könyv története Pineng-ban játszódik Malajzia japán megszállása előtti és alatti időkben. A könyvet lefordították olasz, spanyol, görög, román, cseh, szerb, francia, orosz és magyar nyelvre.
A második regénye, Az Esti ködök kertje, 2012-ben jelent meg. A könyvet jelölték a Man Booker Prize 2012 díjra és elnyerte a Man Asian Literary Prize díjat, valamint a Walter Scott történelmi regény díjat.







Eredeti megjelenés éve: 2012
General Press, Budapest, 2026
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151042106 · Fordította: Hegedűs Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése