"Mennyivel elviselhetőbb lenne a csend, ha felejtés társulna hozzá. A felejtés lenne a fájdalomcsillapítóm."
Légrádi Gergely regénye magáról az életről szól, a hétköznapi emberek kevés örömének és sérülékenységének lenyomata a történet. A múlttal való szembenézés az anya temetésével veszi kezdetét. Ez meghatározza az alaphangulatot. A felnőtt fiú az, aki elkezdi felfejteni az emlékezés fonalát, keresi az okokat, életük miért is alakult úgy, ahogy. Ki mennyire felelős a történtekért, milyen titok, sérelem lapul a mélyben. Az apa és fia kapcsolata akkor ér a tetőpontra, amikor váratlanul felbukkan a fiú által sosem látott nagyapa. Természetesen a már halott anya is visszatér, hiszen az ő sorsa, viselkedése, családi háttere talán a legmeghatározóbb a család életének alakulásában. Ebből a négy hangból fonódik egybe a regény.
Döbbenetes, ahogyan az idősíkok között szörföző író fokozatosan tárja fel az okokat, a mélyben meghúzódó előzményeket. Férfias hiúság, vallási és történelmi háttér léleknyomorító és boldogtalan életet eredményezett. A kibeszélés elmaradt, azonban nem elkerülhető. A fojtogató családi lékkör rátelepedett a szereplőkre, a borító kifejezi ezt a kényszerű összezártságot, ami kellően lélekölő. Ezt a magukra erőltetett burkot most lassan az apró repedések végre összetörik. Az elhallgatott titkok felszínre kerülnek, hiába temették el vágyaikat, érzelmeiket a szereplők. Nem csoda, ha beleroppannak ebbe a lelki teherbe. Eljött az idő, szembe kell nézni a múlt árnyaival, a származásukkal és az életükkel. Tetszett a fiú értetlenkedő, válaszokat kereső alakja, a felnőtté válásának meghatározó folyamata. Elképesztő, mennyire döntően hatott a szülők kapcsolata a fiú életére. Nem mondom, hogy nem fájt olvasni itt-ott, sőt. Fájón erős történet van a lapokon.
Mesterien építi egymásra ezeket a rétegeket a szerző, minden mindennel összefügg. Tökéletes pontossággal tapint rá a problémák gyökerére. Leköt és megdöbbent, ahogyan a család sanyarú sorsával megismerkedünk. Felkavaró, hiszen menthetetlenül érzékenyen reagálunk nem csupán a történelmi traumákra, de az egyéni sorsokban megbúvó törésekre is.
Életszagú és valós, ahogyan erről a titokzatos és rideg házaspárról olvasunk, ahogy feltárul előttünk az egyén sorsa. A szeretetlenségről, a feledésről és a régi bűnökről szól a történet, ami több generáció sorsát határozta meg. Az események mélyén valahol ott lappang a megváltás lehetősége, vágya. Érzik, tudják a szereplők, nincs ez igazán jól, azonban az erő hiányzik belőlük, hogy szembe nézzenek a problémákkal. Az író viszonylag kevés karakterrel dolgozik, azok azonban kifejezőek, elevenek. Mégis azt éreztem már nem bírják soká, a megváltásra várva, az összeomlás szélén állnak. Remélik sorsuk jobbra fordulását, de nem tudják merre, hogyan lépjenek ki ebből. Ahogyan múlik az életük, úgy fogy az esély arra, hogy minden jobbra fordulhat. Jellemzően aprólékosan kidolgozottak és emlékezetesek maradnak ebben a maguk teremtette lelki börtönben. A kovászos uborka receptért külön köszönet, számomra is meghatározó pont az életemben... a családi hasonlat így tökéletesen működik. A nyomasztó csend és a hallgatás léleknyomorító. A feszültség mellett a melankolikus, borongós hangulat végig fennáll, ami tökéletes atmoszférát nyújt ehhez a családregényhez.
Olvasmányos stílusban és nyelvezettel mesél az élet meghatározó dolgairól, összefüggéseiben elgondolkodtató dolgokról ír, ami megdöbbenti és mélyen megindítja az olvasót. Egyszerre volt magával ragadó, csodálatos és gyötrelmes utazás a lélek mélyére. Az olvasottak menthetetlenül önvizsgálatra késztetnek.
ITT rendelhető a regény kedvezménnyel!
Kötetei: Titokfa (2007), Szemben (2016), Nélkülem (2018) Napfénytető (2019) Nélkülem - nélküled (2020).
Pesti Kalligram, 2022
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683216
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése