Bloginterjú Torma Péter műfordítóval

Bloginterjú - Torma Péter műfordítóval.



                                                                                      

Akik szeretik a skandináv krimiket és figyelik a fordítók munkásságát, vagy azt, hogy az adott könyvet kinek köszönhetjük magyarul, azoknak biztosan ismerősen cseng Torma Péter neve. Valamikor a skandináv krimi-őrület kezdetén, Thomas Enger Hegek krimijét olvasva jegyeztem meg a nevét. 

A moly. hu adatbázisa szerint 66 könyvet köthetünk hozzá. Ezek között olyan sikerkönyveket találunk, mint Stieg Larsson Millennium-trilógiájának két része, Erlendur felügyelő eseteiből öt rész, Van Veeteren nyomozásaiból négy, de több Dean R. Kontz kötet mellett az ő fordításában olvashatjuk Yuval Noah Harari könyveit is. Munkái között néhány Lackberg és Kristina Ohlsson krimi mellett több gyermekkönyv és egy ifjúsági fantasy sorozatot is találunk, sőt, szépirodalom és tudományos téma is akad. Mindezek mellett szinkronfordító, dramaturg, aki olyan sorozatokon dolgozott, mint az Archer, Agymenők vagy éppen a Family Guy. Őt kérdeztem munkájáról, tettem fel neki kérdéseimet.


        

1: Hogyan kezdted, lettél műfordító? Milyen nyelvekről fordítasz, mi volt az első fordításod? Mesélnél nálad milyen a folyamat, előbb végig olvasod eredetiben az adott könyvet?
Magyar szakos egyetemistaként fogalmam sem volt, mihez kezdjek a diploma után. Aztán megláttam a Hungarovox kiadó angol műfordítói tanfolyamának hirdetését, és úgy döntöttem, kipróbálom. Miután elvégeztem, és kiderült, hogy nem vagyok reménytelen eset, megtudtam, hogy édesanyámnak régi ismerőse Balázs István, az Animus kiadó alapítója és akkori vezetője. 

Kértem tőle egy próbafordítást, ő elolvasta, és szintén azon a véleményen 

volt, hogy érdemes csinálnom, sőt nem sokkal később munkát is adott. Mondhatjuk, hogy azóta – ha jól emlékszem, 2006 óta – műfordító vagyok.

Angol, német és svéd nyelvről fordítok. Az esetleges más (és egyébként nem sokkal ezelőttig a svéd) nyelvű könyvek esetében az angol vagy a német kiadásból vagyok kénytelen dolgozni, de rendszerint az eredeti szöveg is ott van előttem közben. A legelsőre nem emlékszem teljesen pontosan, de azt hiszem, vagy Arnaldur Indriðason Távoli hangok-ja, vagy Liza Marklund Studio 69-e volt az.

Nem olvasom el előre a könyvet, egyrészt minél előbb szeretnék nekikezdeni, másrészt sokkal jobb munka közben olvasóként is megismerkedni a történettel. Csak annyira nézek bele, hogy a stílussal nagyjából tisztában legyek.

              

2: Van olyan fordításod, amire különösen büszke vagy, esetleg más miatt fontos neked? Ki lenne az, akit szívesen fordítanál magyarra?

Yuval Noah Harari könyvei mindenképpen ilyenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tudomány értehető – de nem lebutított –, és olvasmányos, sőt szórakoztató formában eljusson a laikus közönséghez. Közel állnak hozzám Hans Rath regényei is, amelyek élő bizonyítékai annak, hogy komoly témákat is lehet humorosan előadni úgy, hogy mégse veszítsenek a komolyságukból. Illetve Trenton Lee Stewart Benedict Társaság-trilógiáján, ami itthon méltatlanul kevéssé lett ismert, pedig bámulatos fantáziával, logikával és elképesztő szójátékokkal vezet végig egy nagyon izgalmas történeten.

Nagy álmom, hogy lefordíthassam Kaspar Colling Nielsen Mount København című szürreális regényét-novelláskötetét – nehéz eldönteni, melyik –, és amennyire tudom, ebben még nem előztek meg. Már csak egy kiadó kellene hozzá.


         

3:Te fordítottad a Millennium-trilógia két részét, A Q-ügyosztály egyik legjobb történetét a Palackpostát, de neked köszönhetjük Indriðason és Yrsa Sigurðardóttir krimijeit magyarul. Milyen különbséget érzel női és férfi szerzők között?

Őszintén szólva nem sokat. De ennek főleg az lehet az oka, hogy egyszerre mindig arra az egy szövegre koncentrálok, amin épp dolgozom, nem merül fel, hogy összevessem másokkal. Egyedül Camilla Läckberg könyveinek a hangulatáról jutott eszembe a „csajos” szó, de nála sem tudnék rámutatni egy konkrét vonásra, ami miatt ezt éreztem.



4: Nyelvjárások tekintetében dán, norvég vagy izlandi mennyire nehéz azonosulni, megismerni 

a nyelvet? Milyen sajátosságai vannak ezeknek az északi nyelveknek, mennyire kell magát a hagyományait, szokásait ismerni az adott országnak?

Először is ezek azért nem egyszerűen „nyelvjárások”, különösen az izlandi nagyon különbözik a többitől. Én elsősorban a svédről tudok beszélni, bár persze a dán és a norvég is nagyon hasonlít rá. Nekem az volt az érzésem, mintha egy nagyon furcsa német nyelvjárást tanulnék, ami valamiért angol nyelvtant használ. Aki ezt a két nyelvet jól beszéli, annak az északi nyelvek sem okoznak nagy problémát. Kivéve az izlandit, ami ezer éve külön fejlődik a többitől. Az izlandi nyelvtan engem leginkább a szláv nyelvekre emlékeztet, rettenetesen bonyolult. Nemrég azt olvastam, hogy az óészaki nyelv középkori struktúráját őrizte meg. Azokat a hagyományokat, szokásokat, amelyek a szövegben felbukkannak, természetesen ismerni kell, különben nem tudjuk megfelelően átadni a történetet. És mivel nem tudhatjuk előre, hogy melyek lesznek ezek, nyilván érdemes minél többet megismerni.



5: Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen, mit olvasol? Van meghatározó olvasmányélményed? 

Már gyerekkorom óta szinte mindent elolvasok, vagy legalábbis mindenbe belekezdek, ami a kezembe kerül. Fantasytől a klasszikusokon át tudományos művekig. Verset mostanában kevesebbet, de ez bármikor megváltozhat. Meghatározónak nevezhetem például (nem fontossági sorrendben) A gyűrűk urát, a Weöres Sándor-összest vagy Kurt Vonnegut regényeit. És szerencsére nem küldtem el azonnal a választ, így most még beleírhatom a Csongor és Tündét. A tudomány terén a fő „kutatási területem” a nyelv és a humor, illetve természetesen a nyelvi humor. Utóbbit igyekszem művelni is, Timár György-féle „agyrém-rímeket”, vagy ha nagyon összeszedem magam, limerickeket írogatok. De erre nem mondanám, hogy „szívesen foglalkozom” vele, ez teljesen ötletszerű, esetleges tevékenység. Ahogy a túrák, vagy éppen városi séták is, amikre akkor kerítek sort, ha az időm engedi. Vagyis ritkán.

                   

6: Te miben látod a skandináv krimik hatalmas sikerét?

Abban, hogy jók. Bevezettek egy teljesen egyedi, hol szociografikus, hol pszichologizáló stílust, amivel az olvasók azonosulni tudnak, hiszen az ő társadalmuk, az ő pszichéjük problémáit is feszegeti, vagy legalábbis hasonlókat ahhoz.

7: Indriðason és Izland egzotikum a skandik terén. Milyen különbségeket, sajátosságot látsz az északi országok emberei között, az európaiakhoz képest?

Őszintén szólva személyes tapasztalom nincs túl sok ezen a téren, és nem is az erősségem az ilyen összehasonlítás. Biztosan lehet találni nemzeti sajátosságokat, de azt gondolom, hogy alapvetően ők is csak emberek, mint mindenki más. Ez ugyan közhely, de tényleg nem szolgálhatok mással, elnézést.

8: Fordítottál fantasyt, gyerekkönyvet, neved mégis a krimikhez köthetőek. Van kedvenc szerződ? Min dolgozol most?

Eddig a legjobban talán Hans Rath és Håkan Nesser könyveivel szerettem dolgozni, és újra szeretném kiemelni a Benedict Társaságot. Hans Rath a humorával, míg a Nesser krimiknek olyan békebeli hangulata van. És a fiktív helyszínnel kicsit meseszerűek. Jelenleg pedig Yrsa Sigurðardóttir „Huldar és Freyja”-sorozatának következő darabját fordítom. Magyar címe még nincsen, az eredeti címe Brúðan, vagyis „A baba”.

                      

9: Van valami érdekes történeted, ami megosztható, találkozások a szerzőkkel? Mesélnél a könyv és a szinkronfordítás miben különbözik? Sejtem, sokban, de mégis, ha hangokban kell gondolkoznod mennyire másabb a fordítás?

Szerzővel találkozás egy volt. Kristina Ohlssonnal, néhány éve, amikor a svéd nagykövetség szervezésében Budapesten dedikált. Remek pillanatot választottam ki rá, egy olyat, amikor a már említett Balázs Istvánnal, abban az időben a főnökömmel társalgott. Úgyhogy a nagy találkozás abban merült ki, hogy én dadogtam valamit angolul, amiben szerepelt az, hogy „fordító”, ő pedig ezt udvariasan mosolyogva tudomásul vette. Volt benne gyakorlatom, mert néhány perccel korábban eljátszottam valami nagyon hasonlót a nagykövettel is.

Szinkronnál kötve vagyok az eredeti megszólalás időtartamához és a karakter szájmozgásához. Különben jön az, amikor a színész szája mozog, de nem jön ki rajta hang, vagy fordítva, már nem beszél, de a hangja még szól.



11: A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár Yuval Harari könyveit mennyire volt más fordítani? Kinek ajánlanád az ő könyveit? A téma alapján (akár krimi, akár más téma) érezhető mekkora érdeklődésre tarthat számot a könyv?

Őszintén szólva nem nagyon volt más, mert olyan olvasmányos stílusban ír, ami nemigen különbözik a szépirodalomtól. Harari könyveit nagyjából mindenkinek érdemes, mindenki tanulhat belőle. Azt hiszem, hogy az érdeklődést egy kriminél is inkább befolyásolja a szerző ismertsége és a könyv marketingje, mint a téma, bár az is lényeges lehet.

            

12: Mennyire lenne nehéz visszaadni a magyar nyelv sajátosságát mondjuk svéd vagy norvégra fordítva, van olyan hazai szerző, akit érdemes lenne lefordítani?

Nemcsak „lenne”, de svéd fordítása például Jókaitól Esterházyig rengeteg írónk műveinek van is. Amiből arra kell következtetnem, hogy nehezen, vagy sem, de a nyelv sajátosságai valahogyan csak visszaadhatók. Szerencsére, mert nekünk műfordítóknak épp ez a munkánk. 


Köszönöm a lehetőséget, hogy szakítottál időt a kérdésekre, további sikeres munkát kívánok, várjuk a további kiváló skandináv krimiket!