(A Köd trilógiája)
„Felnőtté válni az a folyamat, amely során felismered, hogy mindaz, amiben gyermekként hittél, hamis, és mindaz, amit akkor még elutasítottál, igaz.”
A szerző írói fantáziája továbbra is lenyűgöző. A csodás borító egy újabb, önállóan is olvasható, különálló részt rejt az elsősorban ifjúság számára írt Köd trilógiából. A Köd hercegétől tartalmilag független kötetnek imádtam minden sorát felnőtt fejjel is. A barátságról, szeretetről, rejtélyről misztikus háttérrel megelevenedő mese néhol már-már horrorisztikus elemeket is felvonultat. Egzotikus helyszín, izgalmas mese váratlan és döbbenetes fordulatokkal ez lenne röviden az Éjféli palota.
Zafón tollától a misztikum sosem állt távol, ez itt is jól működik. A cselekmény érdekesen indul, bár nem lesz kifejezetten izgalmas, csupán a végkifejlet sodró. A regény mondhatni a szokásos szerkezet szerint épül fel. Adott egy nagy rejtély, sötét családi titok, amiben a szerelemé a főszerep, ezt a történet feléig megismerjük, majd az egészről kiderül a fele sem igaz... azaz igen, de mégsem úgy. A múltba nyúló hazugság szövevényes hálóját lassan bontja le az író, hogy megtudjuk a valódi igazságot. Az elejétől kezdve megkapó a cselekmény, ahogyan a tiszta, őszinte és némileg naív gyerekek a gonosz ellen kénytelenek megküzdeni.
Az Éjféli palota kötettel a világhírű Carlos Ruiz Zafón megismétli az első varázslatos cselekményű mese sikerét. Azonnal elkapott az írói világ egyéni hangulata, misztikuma. A borítón megjelenő vonat végig jelentős szerepet kap, az egyik alapja a történetnek, ahogyan a tűz is fontos szereplő. A karakterek nekem picit elnagyoltak, de a megelevenedő legendákkal övezett rejtélyes kalandok sora kárpótol. A lezárás váratlan, talán erősen meglepő és kicsit a valóságtól elrugaszkodottabb. A lélekvándorlás, szellemek világa mindig izgalmas és lenyűgöző, a megoldás nekem drámai is lett. Nem okozott csalódást, de a herceges mese hozzám közelebb állt. Ez ugyan egy jóval komorabb, sötétebb, mágikus realizmussal átitatott, néhol drámaibb történet, mint az első volt. Kíváncsian várom a sorozat befejező részét.
„Meg kellett még tanulnunk, hogy az Ördög azért alkotta meg a fiatalságot, hogy ki-ki el tudja követni a hibáit és hogy Isten azért hozta létre a felnőtt- és öregkort, hogy ezekért a hibákért meglakoljunk”
Carlos Ruiz Zafón (Barcelona 1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté. 2005-ben elnyerte a Barry Award-ot, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért.
Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is alkotott.
Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra
Szívem szakad bele, hogy az életmű lezárult. A tavaly fiatalon, váratlanul elhunyt Zafón meséje lélekvándorlásról, szerelemről és egy titkos rendről szól. Ez nekem nyomokban a Holt költők társaságát juttatta eszembe. Megkapó, ahogyan vállvetve segítik egymást az Eljövendők Társaságának tagjai. A közös jellemzője a tagoknak, hogy mindegyik fiú árva. Megismerjük gondolataikat, a felnőtté válásuk útját, amitől lapról lapra haladva válik egyre szövevényesebbé a történet. Az iskola igazgatója és a nagymama terelgeti az élet rögös útjain a gyerekeket. Átéreztem a szereplők sorsát, átéltem a rájuk mért megpróbáltatásokat. Zafón fantáziája szárnyalt, hozta a tőle elvárt minőséget. A hangulat, a képi világ minden a helyén van, érezhetőek az eljövendő siker alapjai. Olvastatta magát, vitt a történet. Valóban úgy írta, hogy a felnőtteknek is egy élvezetes és titokzatos mesét nyújtson át. Nem árt tudni, hogy 1994-ben íródott a regény.
Az Éjféli palota kötettel a világhírű Carlos Ruiz Zafón megismétli az első varázslatos cselekményű mese sikerét. Azonnal elkapott az írói világ egyéni hangulata, misztikuma. A borítón megjelenő vonat végig jelentős szerepet kap, az egyik alapja a történetnek, ahogyan a tűz is fontos szereplő. A karakterek nekem picit elnagyoltak, de a megelevenedő legendákkal övezett rejtélyes kalandok sora kárpótol. A lezárás váratlan, talán erősen meglepő és kicsit a valóságtól elrugaszkodottabb. A lélekvándorlás, szellemek világa mindig izgalmas és lenyűgöző, a megoldás nekem drámai is lett. Nem okozott csalódást, de a herceges mese hozzám közelebb állt. Ez ugyan egy jóval komorabb, sötétebb, mágikus realizmussal átitatott, néhol drámaibb történet, mint az első volt. Kíváncsian várom a sorozat befejező részét.
„Meg kellett még tanulnunk, hogy az Ördög azért alkotta meg a fiatalságot, hogy ki-ki el tudja követni a hibáit és hogy Isten azért hozta létre a felnőtt- és öregkort, hogy ezekért a hibákért meglakoljunk”
Carlos Ruiz Zafón (Barcelona 1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté. 2005-ben elnyerte a Barry Award-ot, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért.
Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is alkotott.
Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése