Rose Tremain neve már ismerősen cseng a hazai olvasóknak is, hiszen termékeny és sikeres írónak számít az angol nyelvterületeken. Idehaza ez a negyedik megjelent regénye. Neki köszönhetjük többek között a Gustav-szonáta és a Zene és csend regényeket is. Most egy édes-bús, szerelemmel átitatott, egzotikus háttérben is bővelkedő utazásra hívja olvasóit az írónő. A zöldellő Írországból indulva, Anglia és Borneó az úticél.
Igazi romantikus kalandregény ez, erős és céltudatos női karakterekkel. Érzékeny és izgalmas, néhol melankólikus elbeszélés az élet céljáról, kiteljesedéséről, a barátság és szerelem fontosságáról. Rose Tremain csodás mesélő, ezt már előző regényeiben is bizonyította számomra. Ezúttal is olyan volt, mintha ott ülnék a regényben szereplő Mrs. Morrissey Úri Teaházában egy illatos tea és citromtorta mellett és hallgatnám a mesét.
A történet több szereplő életútját követi nyomon, akiknek sorsuk az élet szeszélyes játéka és a szerelem révén összefonódik. 1865-ben járunk, a regény első lapjain megismert, Dublinból Bath-ba költöző Clorinda Morrissey életébe pillanthatunk bele. Tetszett, hogy a nő tudja mit akar, életének célja van. Erre az évtizedek óta őrzött családi ékszert, egy rubint nyakéket sem sajnál feláldozni. Megnyitja a fürdővárosban a teaházát, ami rögtön egy találkozási pont lesz az ott élőknek. Ám nem Clorinda lesz az igazi főszereplőnk, bár végig fontos szerepe van, hanem a városka sebészorvosának lánya, Miss Jane.
Ő a "fürdőváros angyala", aki apja segítője. A fiatal és csinos, roppant magas lány nem igazán találja az életben a helyét, érzi többre hívatott. A kor szokásai, hagyományos szerepei remekül nyilvánulnak meg a férfi és női szereplők viselkedésében. A sebészorvos apa mellett dolgozó Valentine Ross szemet vet
a lányra, ám heves ellenállásba ütközik. Ez indítja be a cselekményt, hiszen Jane egyenesen Londonba, imádott nagynénjéhez, Emmeline-hez menekül. A sors nem kímélte a szabad életet élő, nagyszerű művésznőt, aki festő. Jane nála ébred rá, mit is akar az életben önmagától. Ebben segít neki még a társasági élet nagyasszonya, új barátnője, Julietta Sims. A közöttük kialakuló mély szenvedély bizony a viktoriánus Angliában merész volt. Érdekes, hogy ennek az izzó és heves szenvedélynek egy ellenpárja is felbukkan Borneón.
Mindeközben Ross doktor lelki vívódásait és életét is felvázolja az író. Testvéröccse Borneón tartózkodik, ami később fontos helyszín lesz. Eleinte az ő vágyait, maláriás álmait is olvashatjuk, de szomorú sorsot kapott. Azonban ez az egzotikus vonal sok színt és izgalmat hoz a történésekbe, amit a végére remekül fésül össze a szerző. Akadnak itt maharadzsák, fejvadászok, képet kapunk a háborítatlan természetről, a dzsungel veszélyeiről. Az ott élők nehéz és sanyarú sorsáról, ami háttérnek is látványos képekkel kel életre. Az élet játéka több csavart eredményez a szereplők sorsa és a történet irányában. Az egyéni boldogság keresése ott munkál mindenkiben, a szerelem és a halál árnyékába is erre vágynak a szereplők. A nőket éreztem igazán hangsúlyosan fontosnak, a férfi karakterek közül csupán Ross alakja meghatározó. Mégis teljes képet kapunk az életükről és a korszakról.
A cselekményben számtalan olyan esemény és fordulat is bekövetkezik, amire nem is gondol az olvasó. Olyan különleges atmoszférát teremt, amely átjárja az ember lelkét. Izgalmas volt felfedezni, hogy valamennyi szereplőt fontos cél motivált, aminek sikeres eléréséért meg is tettek mindent. Mi mindenre képes az ember, hogy megszerezze a vélt, vagy remélt boldogságot életébe? Ez néha a visszájára is tud fordulni, ahogy erre akad itt is példa. Ez pedig emberi sorsok katasztrófáját idézheti elő. Jane eszmélése, igazi öntudatos nővé érése, lenyűgöző volt. Talán az ő jellemfejlődése a legalaposabb. A szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról írt képek ízlésesen simulnak a történésekbe. Tetszett még a szereplők közül Julietta férje. Az igazi szerelem példája ő, hiszen szenvedélyes szereti és elfogadja feleségét, ha kell segíti Jane életét is. A dráma lehetősége egyre fokozódik, ott lebeg Jane és Ross zaklatott szerelme fölött, nem is marad el.
Olyan élményt kaptam, ami remekül megfogalmazott, izgalmas és eredeti közeget teremtett olvasás közben. Személyes drámák sora bontakozik ki az olvasó előtt, egy különleges hangulatú regényben, ahol igazi hús-vér karaktereket kaptunk. Néhol a humor is megcsillan. Egyedül a vége, a lezárás lepett meg, hirtelen lett vége, ami pedig történt, bár érthető, mégis kissé váratlan volt érzésem szerint.
A könyv elegáns borítója is figyelemfelkeltő, ám Rose Tremain plasztikus képeivel egy vérbeli realista regényt írt. Az adott kort és környezetet, szokásokat hangulatos és olvasmányos stílusban ábrázolja. Egy valóban remek kikapcsolódást nyújtó, békebeli, szórakoztató olvasmány.
A regényt ITT megvásárolhatod kedvezménnyel!
Rose Tremain 1943-ban született Londonban.
Regényei és novellái világszerte 30 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express Év Könyve Díját. A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a „Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread Év Könyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-ből Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legutóbbi, idehaza megjelent regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose „páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer). Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul.
XXI. Század, Budapest, 2021
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122780 · Fordította: Pap Vera Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése