Két nagy felfedezést is hozott ez a könyv, ami az év egyik legkülönösebb és egyben legjobb gyerektörténete lett számomra. Az első, maga Roddy Doyle, akitől nem olvastam még semmit, így megjegyeztem a nevét. Idehaza öt másik könyve jelent meg az Európa Kiadónál. A Man Booker-díjas ír szerző csodálatos egyszerűségében ragadta meg és adta vissza egy tízéves fiú gondolatait, érzelmeit, kavargó lelkivilágát. 1993-ban meg is kapta ezért a kötetéért a Booker-díjat.
1968-ban, az észak-dublini Barrytownban járunk, főhősünk Patrick "Paddy" Clarke éppen tízéves. Az évszám ugyan jelentős a történelemben, de Paddy világát ez nem érinti. Nagyjából egy évet mesél el a fiú életéből, megismerhetjük szüleivel és testvérével, iskolatársaival és tanáraival való kapcsolatait, érzéseit.
Eleinte volt némi problémám a cselekmény "hiányával" a könyvben, kellett néhány fejezet, amíg megszoktam Paddy csapongó stílusát, kissé szétszórt gyermeki gondolatait. Ugyanis ezek adják, ebből kerekedik ki a regény cselekménye. Ez hasonlít arra, ahogyan a gyerekek gondolatai egyik dologról a másikra ugranak. A regény legmerészebb jellemzője éppen ez az infantilis elbeszélési stílus, de tökéletesen sikerül megragadnia egy tízéves fiú életszemléletét.
Az író nagyszerűen és hihetően ábrázolja milyen tízévesnek lenni. Remek és valós képet ad erről a meghatározó korszakról, így ez bennünk olvasókban is emlékeket idéz fel. Egy tízéves ugyan gyerek még, de már elég sokat megért, érzékel, néhol látja az összefüggéseket is. Paddy igazi kalandvágyó, huncut gyerek, minden érdekli az őt körülvevő világból, nyitott, mindent tudni akar. Természetesen azt is, amit még nem ért, nem rá tartozik. Ez az önmagában időnként vicces és érdekes világ kezd összeborulni Paddy életében, egyre kevésbé érti mi történik körülötte. Paddy egyre kevéssé érzékeli a családon belüli változásokat, bár ez inkább talán védekezés is a részéről. N. Kiss Zsuzsa fordító kiválóan adja vissza a gyerek hullámzó érzelmeit, gondolatait, szóhasználatát. Különösen tetszettek Paddy gondolatai a mennyről és a vallásról. Érzelmes és időnként vicces a könyv, mégis mély üzenetet hordoz a fiú története. Számomra érdekes volt látni a hasonlóságokat és különbségeket, amelyeket egy tízéves dublini fiú 1968-ban tapasztalhatott. A gyermekkor egyik legőszintébb ábrázolása ez minden összetettségében, amit valaha olvastam.
Ismerős képeket kapunk a gyerekek szórakozásáról, csínyekről, az utcai kalandokról, focizásokról, az osztályteremben a tanórák unalmáról, az otthoni elszigeteltség érzéséig. Paddynak van egy öccse Francis, (Szinbád) akit nem túlzottan kedvel, de szereti a szüleit. Akik viszont egy ingatag házasságban élnek, és egymást már nem igazán szeretik... a történet előrehaladtával jelentkeznek a szülők közti problémák. Ezek a komolyabb részek a családon belüli erőszakra és az alkoholizmusra vonatkoznak, ami napjainkban is egyre súlyosabb kérdés. Valójában soha nem lehet tudni, mi folyik a zárt ajtók mögött. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez sajnos szakadáshoz is vezet. Néha nyers, néha megható Paddy gyermekkora, ahogyan a valós élet is ilyen. Ennek minden árnyalatát tökéletesen visszaadja a szerző, a gondtalan gyermekkortól kezdve az élet kegyetlen valóságáig. A fiú rácsodálkozása, helykeresése a felnőttek világában, a gyerekkor hirtelen véget érése és a felnőtté válás nehézségei globálisan érezhető probléma napjainkban is. Összetettebb és árnyaltabb, ám kétségtelenül mélyen őszinte a regény.
Érdemes elolvasni, nem is túl hosszú könyv, és mindenképpen van néhány olyan része, amely megnevettet és felidézi az elmúlt gyermekkor báját, varázsát, miközben gondolkodtat a történet.
Roddy Doyle: 1958-ban Dublinban született. Felnőtt és gyerekregényeket, színdarabokat, novellákat és tévéjátékokat ír.
Európa, Budapest, 2020
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635040896 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése