Istenigazából nem is tudom, hogy mit mondjak. Furcsa érzéseket hagyott bennem ez a könyv. Nehéz megszólalni elsők között, de nem tudok mást írni, mint amit érzek, amit kiváltott a könyv. Mindig is figyelemmel kísértem a magyar írókat, Szántó Dániel eddigi két könyvét is olvastam. Ígéretes szerző mutatkozott be a Revans és Az üldözött krimikkel néhány éve, akire érdemes figyelni.
Aki ismer, az tudja, thriller- és krimirajongó vagyok, itt elég jó a kínálat. Erre a krimire bő két évet kellett várni. A történet egyedi, az tény. A fülszöveg és az alaptörténet nagyon megfogott, izgalmasnak ígérkezett, viszont a kidolgozással, a szereplőkkel voltak problémáim. Nem is ragadott magával, nem igazán tetszett, megmondom őszintén, ahogy mindig. Pedig első nekifutásra van egy hangzatos, figyelemfelkeltő cím, egy csodásan sejtelmes, igényes borító és izgalmas fülszöveg. Szóval elsőre ez egy nagyon ígéretes, jó kriminek tűnik. Első nekifutásra. A történet és az ötlet tehát szuper, a megvalósítás már kevésbé. Kriminek nem volt rossz, de különösebben jó sem, sajnos messze nem emelkedik ki az átlagból. A regény a klasszikus dráma és a bűnügyi történet kombinációja, mégis vegyesre sikerült az összhatás. A skandináv jelleget egészen elhagyta a szerző, ami nem is lenne baj, de ez a néhol túl trendi szöveg számomra tökéletesen komolytalanná vált, a hemzsegő, politikai direkt utalásoktól sajnos még nem lesz mai magyar, társadalomkritikát nem hordoz. Istenem, hol egy figyelmes, erős kezű szerkesztő?
Eleinte az alap sztorija vitt, érdekes megközelítésből indult a krimi. Ismerjük az elkövetőt, aki ráadásul egy meghasonlott pap, és az áldozatokat keressük. A könyv legelején még bizakodó voltam. Vajon tényleg létezik Isten? Erre egy megdöbbentő kísérlet formájában keressük a választ. Mihály atya rendhagyó feladat elé állítja a rendőreinket. A felütésből kiindulva, lehetne egy csavaros, sötét hangulatú krimi, de nem lesz az. Inkább egy átlagos-semmilyen, moralizálós történet, ahol a sztori ellaposodik, a karakterek papírmasék, sótlanok, nem igazán élnek. A szereplők többségét itt nem éreztem annyira kidolgozottnak, mint korábban.
A családi tragédiák valóban elég nyomasztóak. A nyomozók közti rivalizálás és a bénázások bizony nem tettek jót érzésem szerint a sztorinak. Pedig van bőven magánéleti tragédia, titok, de ez inkább néhol csak félre viszi, lassítja a sztorit. Nekem nem tetszett ez a körülményeskedő stílus. És így (nem) kicsit hosszabb lett a kelleténél. Roppant nehéz jó krimit írni, nincs is igazán sok belőle. A jó krimi nem csak izgalmas, fordulatos, de összetett is. Nem kis feladat ötszáz oldalon keresztül lekötni az olvasó figyelmét, az érdeklődést fenntartani, ami nem is megy. A történet elaprózódik, és ami főleg nagy hiba egy kriminél, nem izgalmas. Hiányzott az a borzongató, torokszorító érzés, amit a fülszöveg ígért... hogy MI fog történni a következő lapokon, hogyan alakul a szereplők sorsa. A részleteken nem elmélkednék a spoiler miatt. Talán a lélektani dráma felé próbál közelíteni. A kapcsolatok szövevényes hálója, a hit és a szeretet szívfájdalmas meséje adja az alapokat, de nincsenek lélekbemarkoló, szenvtelen pontossággal megírt események. Amikor a megszállottság, az irigység felülmúlja a morális lehetőségeket. Érződik rajta az igyekezet, de bizony izzadtságszag van, hogy mindenkinek megfeleljen. Kapunk egy lassan kibontakozó drámát rólunk esendő, bűnös emberekről. Szántó Dániel kidolgozott egy bonyolult regényt, amelyen belül az elbeszélés szálai következetesen keresztezik egymást. A befejezés érdekes, sőt, talán valóban meglepő megoldást hoz.
Próbáltam, akartam szeretni, nem kizárt az sem, hogy az én készülékemben van hiba, a Bölcsek köve sincs sajnos a zsebemben, de ez bizony nem volt feszült, sem nyomasztó, illetve nem úgy, ahogy vártam. Nyomasztó volt, hogy lassan derülnek ki dolgok, a rendőrök bénázásai kifejezetten idegesítőek néhol, még mindig van 200-300 oldal és nem alakul sehová a sztori... Lassan rágtam át magam rajta, nem volt kellően izgalmas, nem tudta az érdeklődésem végig lekötni. Vártam a végét, derüljön már ki, mi is áll a háttérben, mi lesz a megoldás. Nekem ez vontatott, az egész erőtlen valahogy. Sajnálom, de még mindig a szerző első könyve a legjobb, amivel elég magasra tette a lécet szerintem. Amit a bemutatkozó krimiben szerettem, az minden hiányzott ebből a kötetből. A " a magyar krimi nagymestere" valóban jól hangzó reklámszlogen, hazai krimiszerző nincs is sok, de ettől Réti László egészen nyugodtan alhat. Ugyan nem volt ez annyira rossz, de igazából sajnos annyira jó, szuggesztív sem lett. Kár érte. Erőt és kitartást a leendő olvasóknak.
Szántó Dániel: 1989-ben született Szombathelyen.
2016-ban jelentkezett a Revans című krimvel, amit 2017-ben Az üldözött követett. Harmadik regénye egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.
Alexandra, Pécs, 2020
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634478003
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése