"Csodálom az optimistákat. Azt mondják, hogy én vagyok valahol, a célom pedig az, hogy eljussak valahová."
Az idén több elsőkönyves szerző sikeres bemutatkozásának voltam tanúja. Hegyi Ede könyvére a Merítés díjazottjai között figyeltem fel. Miután elolvastam, a könyv már a Margó-díjra jelöltek tízes listáján is feltűnt, majd bekerült a legjobb háromba is. Ugyan nem ő nyert, ám a Margós kötet még a Merítés közelébe se jutott érdekes módon. Tudom, szubjektív, ahogy az értékelésem is. Ez a kötet elég izgalmas kezdés, mindenképpen figyelmet érdemel. Erős, hatásos könyv. Izgalmas lett volna, HA egy kis kiadó nagyszerű kötetét értékelték volna.
"Bár érteném magamat. Bár értene bárki engem."
A történet lendületes, kemény és sűrű a szöveg, teljesen elsodort, valóban lehengerlő. Erős atmoszférát teret pattogóan kemény mondataival, az ezekből sugárzó erővel. Főhősünk huszonéves, friss bölcsészdiplomás, aki keresi a helyét az életben, próbál beilleszkedni, hasznos tagja lenni a társadalomnak. Ami így kissé patetikusnak tűnik, de nem az. A felnőttek világa testközelből tárul fel a munkahelyi hierarchián át. Olyan helyzetet mutat meg az olvasónk, hogy kortól függetlenül tud azonosulni, volt, vagy lesz ilyen élethelyzetben. Új megközelítésben tálalva mutatja be azt a furcsa helyzetet, ahol kissé pesszimista módon, fusztráltan szeretne nem csupán sok pénzt keresni, de értelmes munkával, olyan környezetben, ahol megbecsülik, elismerik. Mondhatnánk, ezek már-már túl magas elvárások, hogy ne csupán csak megfizessék, de értékeljék a munkáját. Tetszett a napi rutin ismétlődése, a a főhős névtelensége, az, hogy az életében szeretne fontos lenni. Elvárásaiért tesz is, nem adja olcsón magát. Az érezhető harag a világ és a multik felé döbbenetes erőt, lendületet ad a szövegnek. A megidézett helyzetek, pillanatok bizony ismerősek voltak. Megrág, bedarál, kiköp. Egy hasznos, de apró fogaskerekek vagyunk a nagy egészben. Ez az életérzés, krízishelyzet napi szinten előjöhet, ha "csak" dolgozni járunk, de valamiért nem érezzük jól magunkat a munkahelyen. Ez az elhívatott elköteleződés akár testi tüneteket is produkálhat.
A munka világával való ismerkedést egy kávézóban kezdő srác élete fordulatokban gazdag, de elképesztő ez a pályakezdő nemzedék gyors kiégése. Természetesen pénzt, karriert szeretne, olyan munkával, ahol megbecsülik, és örömmel végzi. Ő már huszonévesen a kiüresedettség ellen küzd, motivált akar lenni, mégis amikor egy multi beszippantja, időben észbe kap. Amikor végre kap egy jónak látszó munkát, az már csak menet közben derül ki, a kollégák, körülmények és a főnők ismeretében, hogy ő ott inkább egy áldozat. Sok függ ugyanis a körülményeken. A váltás adja magát, a kiégés, a motiválatlanság pillanatai szemléletes képekkel elevenedik meg. Ez tipikus mai kortünet, de a remény azért ott lebeg. Hegyi Ede írása mozgalmas, stílusa humorral átszőtt, olvasmányos és talán dühös. Kicsit olyan éppen "haragban a világgal" állapot ez, ami azért motiválja szereplőnket. Képes volt a szöveg és fordulatok újra és újra meglepni. Egyszerűségében van az ereje. Nem mondom, hogy nem lenne szórakoztató, de legalább annyira elgondolkodtató is a helykeresés stációinak bemutatása. Kegyetlen pontossága, hideg valósága kijózanító. A senkiség fokozatait járjuk be, miközben valaki szeretne lenni, amiről a fejezetcímek árulkodnak. A sodródás és a kedélyállapot hullámai az élet nagy versenyében sokféle hatást eredményeznek, amit izgalmas és szemléletes képekkel jelenít meg a szerző. Borzongató, de nem depresszív, inkább élvezetes volt olvasni, a felismerés ott lebegett bennem is, bizony ismerős volt egy-egy jelenet. Átélhetőek ezek a lelki állapotváltozások. Görbe tükör, amibe bátran belepillanthat mindenki. Tetszett az is, ahogy kilép, lassít és kívülről értelmezi újra életét a szabadsága idején. Lehet másképp is élni, mint a pénz megbabonázott függőségében. Az önbecsülés elvesztése elég végzetes lehet.
"Nincs terepjáróm. Nincs autóm sem. Nem is vágyom rá. Nem is tudom, hogyan lehet eljutni odáig, hogy valakinek legyen. Hogy lehet ennyi áldozatot hozni egy autóért?"
Gondolatébresztő és némileg optimista a befejezés, bár eléggé nyitott marad a vége. Meghoz egy döntést, amiről csupán reméljük, végre jó lesz neki. A leli békéje helyre billen, eljut valahová, amit szeretne és élvezné is az életét. Egy újabb bizonyíték, hogy a jó könyv nem oldalszám függő. A biztatóan ígéretes kezdés után remélem lesz folytatás, olvashatok még a szerzőtől. Gratulálok és kíváncsian várom, hogy a sikeres debütálást mikor és milyen mű követi majd. Mindenkinek ajánlom!
ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a könyvet!
Hegyi Ede 1988-ban született. Budapesti. Írással azóta foglalkozik, amióta megismerte az ahhoz szükséges karakterkészletet. Általános iskolában már verseket írt, később novellákat, blogot és dalszövegeket is – elsősorban saját maga szórakoztatására. Első regényét két hónap alatt fejezte be. Bővebben : ITT olvashatsz a könyvről és szerzőjéről.
Napkút, Budapest, 2019
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638638
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése