"Sosem esett jól árnyékban élni."
Szöllősi Mátyás új kisregényét nagy várakozással vettem kézbe. Két történet kapott helyet benne, ami az ősz egyik legjobb könyve szerintem. Szöllősi előző írásait is olvasva ez egy még kifinomultabb, kiforrottabb kisregény. Igazából, ha csupán az első, a Vendégjáték lenne benne, már akkor is zseniális könyv. Idén eddig talán három kötet volt, ami "levert lábról", ami annyira megfogott, betalált. Ezekhez csatlakozott most az Illegál.
Annyira megkapó a történetek felépítése, hangulata és szövegvilága, azonnal magával ragadja az olvasót. Lelket simogató egyszerűségével, bájával a mindennapok sejlenek fel. A Vendégjáték hangsúlyt fektet a két főhős véletlen szülte találkozására, ami nem várt módon eléggé felborítja mindkettőjük életét. A főszereplő ügyvéd motivációja, zaklatott lelke hullámzása mellé kikerekedik és felsejlik egy már-már krimi. A bűn története, annak mélylélektana bontakozik ki a vádlott zenész elbeszéléséből. A háttértörténet és figurák jellegzetesen alvilági körben mozognak, sajátos atmoszférát teremtve. A zenész kanyargós életének drámája is kiderül, ahogyan a fiatal ügyvéd családi kapcsolatai is sokat elárulnak. Rövid, tömör, hatásos az elbeszélőmód, erős felütést ad. Egy komplexebb problémafeltevés és egy mélyebb társadalom kritika is ott van a lapokon. Azt éreztem olvasás közben egy hullámhosszon vagyunk az íróval. Ahogyan mesterien egybefűzi a szálakat, a téma brutális hatásúvá válik a végén, döbbenetesen nagyot szól. A vallomásból kikerekedő történet végi csattanó olyan lezárást ad, amit nem felejt egyhamar az olvasó. Tömör és tökéletes, balladai kicsengése lenyűgözött.
Szöllősi Mátyás egy tehetséges kortárs író. Kifejezetten érződik a stílusán, mondatainak megfogalmazásán hogy könnyedén, mindenfajta erőlködés nélkül vetette papírra őket. Az írások beszippantanak, és nyomot hagynak maguk után. Legutóbb ilyen katarzist nálam Krusovszky Dénes regénye váltott ki.
"Időnként kényszeresen nevetett. Akkor éreztem először, hogy fél."
A címadó Illegál, a kötet második prózája is azt bizonyítja, Szöllősi mennyire jól bánik a szavakkal. Valóban művésze a nyelvnek. Rendkívül érdekes a történet megvalósítása, kedvelem az ilyen történetvezetést. Nem mellékesen egy különös, furcsa világba viszi vissza az olvasót.
"Mintha egy részem föltámadna hirtelen, mert volt egy pont több mint húsz éve a múltban, amikor egy kicsit meghaltam."
A kilencvenes évek végi hangulat, a graffittizők világa elevenedik meg egy esős napon, egy véletlen találkozás adja az alapot. Ez idézi fel a jó húsz éve történteket, a két elbeszélő férfi fiatalkorát. Ahogyan a gondolatok egymásba fűződve kacskaringóznak végig az egész történeten, megelevenítve a régi emlékeket, és a jelent. Kórkép és látlelet egyszerre. A helyüket kereső fiatalok csupán becenéven illetve neveik kezdőbetűivel szerepelnek. Olykor szívbemarkoló, olykor abszurd. Tökéletes képet ad, a fiatalok érzéseiről, ahogyan finoman lázadva a lehetséges jövőt kutatják. Ez is egy sűrű életmese, ami talán többet sejtet, mint amit elmond. Mégis kifejező, átélhető és hatásos. A gyönyörű lezárás szinte egy boldog vég, ami ritka, de nagyon is szívmelengető. Az utóbbi idők legjobb kötete, amit olvastam. Kétségtelen, tehetséges író Szöllősi Mátyás. Magával ragadó a stílusa, a mondatfűzései, a történetek felépítése. Olvassátok!
ITT kedvezménnyel megvásárolható!
Szöllősi Mátyás (Budapest, 1984. június 20. –) író, fotóriporter. Egyetemi tanulmányait 2004-2010 között végezte a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. 2004 óta publikál különböző folyóiratokban. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Legutóbb a Simon Péter című regénye 2018-ban került a boltokba. Az író portréját Valuska Gábor készítette.
Helikon, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634794042
Ne már:-) Most jöttem a könyvesboltból, mehetek újra:-)
VálaszTörlésEz persze nem panasz volt, ezt nekem is el kell olvasnom!
Mariann