2017. február 27., hétfő

A vonat

Georges Simenon: A vonat 




                                                                                   









Nagy kedvencem Maigret felügyelő, ám ezt az oldalát nem ismertem még Simenon-nak. Ugyanis ez nem krimi, nincs gyilkosság, nincs nyomozás benne, de legfőképpen nincs Maigret felügyelő sem. Igazi lélektani regény a háború árnyékában.



Pontosan 1940. május 10-én indul a történet, amikor a belga határt átlépik a német csapatok. Tankok jelennek meg az Ardennek falvaiban, ezzel alaposan és váratlanul felborítva az ott lakók életét. Valahogy mindenki bízott abban, hogy ez nem fog bekövetkezni. Marcel Feron kényelmesen unalmas életét is kizökkenti ez az esemény. Jól bejáratott műhelye van, rádióműszerész, boldog unalomban él feleségével és négy éves kislányával. A hirtelen jött helyzet elöl többen menekülőre fogják, ami érthető is. Nehezíti a helyzetüket, hogy Jeanne hét és fél hónapos terhes. A bonyodalomhoz ez is hozzá járul. Ugyanis, ahogy ez lenni szokott a vonatnál a gyerekek és nők külön vagonba kerülnek.
A hosszú vonat elindul, majd egyszerre ketté választják a szerelvényt.




Marcel elszakad ugyan családjától, de nem aggódik. A béke még belengi életüket, bíznak jó sorsukban. A zűrzavar hoz váratlan s jó dolgot is életébe. Feltűnik az egyik állomáson az utasok közt egy fekete ruhás, poggyász nélküli, magányos nő. Láthatóan titok veszi körül. Hamarosan megismerkednek, az összezártság okán, sőt, egy hirtelen kialakuló viszony is kivirágzik. Marcel váratlanul egészen más érzések közt találja magát, amit félve ugyan, de nagyon is élvezettel fogad. Váratlanul jött szabadságérzete tudatában ez a viszony férfiúi életében is jelentőssé válik. Nem kérdeznek, nem faggatják jobban egymást. Az is csak menet közben tudatosul Macel fejében, hogy
a nő Namur állomásán szállt fel, ahol a női börtön van. Anna tisztán látja és érzi helyzetük nem tarthat soká, kapcsolatuknak esélye sincs. A köztük kialakuló bensőséges viszony alatt sokat beszélgetnek egymás és a világ dolgairól. Remek pillanatokat ad a férfi és női lélek titkairól.
A férfi még saját feleségének is vallja, amikor táborba kerülnek. Anna ugyanis német származású zsidó nő. Nem számít a múltjuk, a jövő pedig bizonytalan. Csak a ma fontos. Érdekes adalék, hogy Anna segíti keresni Marcel családját.


A Simenon teremtette eredeti atmoszféra működik. A háború árnyai, léleknyomorító hatásai kezdik hatásukat éreztetni. Inkább lélektani regény tehát, nem krimi. Rövid és velős, különleges hatású a téma. Az emberek jelleme, és átalakulása a háború árnyékában mégis egy izgalmas és meglepő végkifejlethez vezetnek. A szöveg sokrétűen izgalmas jellemeket mutat az olvasónak. Értem, hogy Simenon-nak szívfájdalma volt a Maigret-skatulya. Szépirodalmi munkássága kevesebb sikert, érdeklődést hozott.


Az elkerülhetetlen elválással ugyan elismerik egymásnak ezt a rövidke boldogságot. Marcel visszatér feleségéhez, családjához. Életének ez a rövidke kalandja lezárult. Nem Simenon lenne, ha nem adna egy végső és váratlan csavart a befejezésnek. Anna története mély nyomot hagy Marcel lelkében, ez nem kérdéses. Azonban mi is az a fordulat a regény végén? Olvassátok el, érdemes!

Már az is ezt támasztja alá, hogy a filmesek is lecsaptak rá. A regény 1973-ban került filmre Romy Schneider és Jean-Louis Trintignant főszereplésével.




Georges Simenon (1903. február 13. (Liège, Belgium) – 1989. szeptember 4. (Lausanne, Svájc) a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.


1927-ben már sikeres és anyagilag is elismert szerző. Tizennyolc különböző álnéven publikál bűnügyi, szerelmes, erotikus, humoros novellákat és regényeket.Tíz év elteltével megjelennek a Maigret-sorozat első kötetei, ami nagy sikert arat. Detektívje hírnevet és gazdagságot hoz neki, de küzd vele. Szinte féltékeny a népszerű felügyelőre, Ötven év után úgy dönt, elég volt az írásból. Az 1972-ben megjelenő Maigret et monsieur Charles című regényben egy busszal halálra gázoltatja az akkor 85 éves felügyelőt.

1984-ben Simenonon agytumor műtétet hajtottak végre, amiből sikeresen felgyógyult, a következő években azonban folyamatosan romlott az állapota. Utolsó tv-riportját 1988 decemberében adta.
1989. szeptember 4-ére virradó éjszaka Georges Simenon Svájci otthonában, Lausanne-ban meghalt.







Eredeti megjelenés éve: 1961



Agave Könyvek, Budapest, 2017
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192411 · Fordította: Barta Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése