2017. február 6., hétfő

Túléltem az Everestet




Beck Weathers - Stephen G. Michaud: Túléltem az Everestet




"Az embert nem a teste viszi fel a hegyre, hanem az elméje."






Mindig csodálattal olvasok azokról az emberekről, akik leküzdik a lehetetlent, meghódítják a mélységet vagy a magasságot, elérik a sarkot, feljutnak a csúcsra. Ezzel komoly, emberpróbáló kihívást hajtanak végre, ami nem csak életük nagy kalandja. Tudomásunk szerint, 1953-ban Edmund Hillary és Tenzing Norgaj jutott föl elsőként a csúcsra. Igazán szép volt, hogy George Mallory-ről, a legendás brit hegymászóról is megemlékezik Beck a könyvében. Ő lehetett valószínűleg az első, bár sajnos bizonyíték erre nincs. Röviden ismerteti ezt az esetet, emléket állítva a brit hegymászónak. George Mallory történetét olvasva szerintem Ő végül elérte a célját. Érdekesség, hogy az unokája, George Mallory 1995-ben jutott fel a csúcsra: pontosan egy évvel a tragédia előtt, amiről ez a könyv mesél.

Mi történt valójában 1996 májusában a Mount Everesten? Az elhíresült, eddigi legnagyobb hegymászó-tragédiával járó túra mély indulatokat, érzéseket kavart világszerte. Erről a történetről
ez a harmadik könyv, a néhány éve elkészült film mellé. Miért kell megmászni a Mount-Everestet? Mert ott van - ez a híres angol hegymászó George Mallory gondolata is hozzá járult, hogy Beck Weathers kísérletet tegyen. 1996-ban két amerikai cég is pénzes jelentkezőket toborzott az Everestre, közéjük tartozott Beck is. Ebből született ez a lélektani dokumentumregény.




Az olvasó igazán kivételes helyzetben van, hiszen az ebben a könyvben is megemlített Jon Krakauer Ég és jég című könyve és az egyik túravezető a híres hegymászó, Anatolij Bukrejev által jegyzett Hegyi őrületet is ennek a tragédiába torkolló csúcstámadásnak állít emléket.

Az okokat boncolgatva a két könyv kétféle gondolkodásmód alapján, eltérően mutatja be a történteket. Az okok közt a pénz mellett súlyos emberi mulasztások is történtek. Maguk az áldozatok is okolhatók a szomorú végkifejlet miatt. Sajnálatosan kiemelkedő volt ez a baleset a Mount Everest történetében.


Miben más, miért érdemes elolvasni Beck Weathers regényét? A négy részre osztott történet egyből a sűrűjébe csap. Az első száz oldalon tényszerűen elmeséli a saját szemszögéből átélt történést. Más ebből írt több száz oldalas regényt, csak és kizárólag az Everestre koncentrálva. Beck bemutatja a sátorvárost a gleccseren, az indulás előzményeit, pillanatait, és a többi csoport tagjait. Nem meglepő, mennyire kiszolgáltatottak ott fenn az emberek az időjárás viszontagságainak. Hiába
a több évtizedes tapasztalat, a menő hegymászó-felszerelés, ha hirtelen lecsap a hóvihar. A 8000 méteren túli "halálzóna" veszélyeit lehetetlen felmérni.
A 130 km/óra erejű szél jég és hótörmelékkel dúsítva, embert próbáló és lehetetlen küldetés elé állítja az embert. Elképesztő és elgondolkodtató, hogy mennyire leterheli a szervezetet már a szintkülönbség is. Az ebből fakadó oxigén hiánya, hatásai, a hóvakság, mennyire súlyos sérüléseket tud okozni a hideg, a folyadékhiány. Ezt igazán előre lehetetlen felmérni, készülni rá, ott azonban az életük múlhat ezeken.



Beck megpróbálja a motivációt, az emberi oldalát is ábrázolni, a történtek életére való hatását bemutatni. Miért is ment oda, hogyan jutott el az Everestig? A problémái gyökere egészen gyerekkorára nyúlik vissza. Katona édesapja és vándorló életmódjuk, beilleszkedési gondjai, barátok hiánya vezetett el az önértékelési zavarokhoz, önbizalomhiányához, ami fiatal felnőttként depresszióba torkollt. Ezen a házassága, gyermekei születése sem sokat segített. A szürkeségből kitörni, bizonyítás vágy ott munkált benne. A kihívás keresésében jutott el a hegymászás szenvedélyéig. Ezekről is sok apró és fontos momentumot elmesél, amíg a végső kihívásnak eljut
az Everestre. Kissé ugrálós a történetmesélése így, és magáról az Everesten történtekről dokumentumszerűen tájékoztatja az olvasóit.

Az élet az Everest után talán döbbenetesebb hatású. Belegondolni is kemény, mit veszített, hogyan élte túl... Már ezért is érdemes megismerni Beck történetét.


Nem volt egyszerű megélni a műtétek sorozatát, plasztikai és egyéb korrekciós műtéteket, visszailleszkedni a "normális" hétköznapi életébe. Hiszen valóban túlélte, ám elképesztő árat fizetett érte - szerintem. Kétségtelen, hogy laza gondolkodása, humora ebben sokat segített. Élvezetes hegymászó-napló, amiből betekintést nyerünk a hegymászók lelki világába. Nehéz megérteni, elfogadni azt az egyszerű embernek miért teszik kockára életüket ezek az emberek. Viszont hihetetlenül tisztelni kell a halált megvető bátorságukat, kitartásukat.

Házasságuk válsága is aprólékosan megjelenik, Peach, a feleség szemszögéből is megismerjük életük ezen állomását. A kötetet sok eredeti, saját fotó teszi szemléletessé.



Furcsa könyv ez, olyan felemás. A könyv egyszerre hozza meg a kedvet hegymászáshoz, ugyanakkor el is ijeszt tőle. Rendkívüli hatású, de inkább az Everest utáni létről, annak hatásairól szól jobban. Örülök, hogy a kezembe akadt, de ha megkérdeznék: megjött-e a kedvem meghódítani az Everestet? Egyértelműen nem. Úgy gondolom, nem kell minden hegyet megmászni csak azért, mert ott van.
Ám mégis szívesen olvasok róla.




Athenaeum, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936390






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése