2017. február 20., hétfő

Rókalyuk

Arnaldur Indridason: Rókalyuk 



                                                                                     







Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a
Keleti Fjordvidékre. A családját ért régi tragédia, 8 éves öccse eltűnése végére szeretne pontot tenni. Eközben egy másik, még régebbi, hatvanéves eltűnési ügy is előtérbe kerül.



Az erős érzelmi alapokra épülő és a múltba révedő történet hibátlanul felépített.
Sötét, érzékeny, kegyetlen. Aki egyetlen Erlendur történetet is olvasott, tudja, hogy az őt ért gyerekkori trauma hatása, önmaga keresése a felnőtt létben, mindig megjelenik. Szomorú sorsa, aminek nem kellett volna így alakulnia gyermekkorába vezet vissza. Önmaga hibáztatása jellemzi egész eddigi életét, hiszen amikor apjukkal elindultak azt a néhány elkóborolt juhot megkeresni az apa csak nagyobbik fiát -Erlendurt- akarta magával vinni. Az a bizonyos akkor elhangzott mondata (Beggi is jöjjön) egész életére kihatott.

A szereplők visszaemlékezéseiből bontakozik ki a történet, ami két szálon fut. Tömör és feszes a történetvezetés. A múlt régi apró titkaiból kell felépíteni az egykor ott éltek életét. Az izlandi emberek gondolkodása, lelkivilága, hagyományai is kirajzolódnak a történések során. A Hipotermia hangulata áll talán legközelebb ehhez a történethez. Itt is jelentős szerepet kap ez a jelenség.

Néhány régi emlékdarabka ad támpontot. Aprólékos kutatás során jutunk közelebb az igazsághoz.
Ezek a mozaikok régi levelekből, újságokból állnak össze. Mindenki tud, vagy tudni vél egy kis igazságmorzsát. Erlendur egy buldog kitartásával teszi a dolgát, fejti meg mi is történet valójában. Sallangmentesen a lényegre törően megírt krimit olvashattam. Az évtizedes titkok mellett a "miért" lélektani hatása még érdekesebb és elgondolkodtatóbbá teszi a cselekményt. Egy nem hétköznapi módon elkövetett gyilkosságra bukkanunk. Igazi pszicho-thrillert alkotott Indridason.

Fontos és erős mellékszereplők a regényben Ezra, Boás, és a rég eltűnt fiatalasszony, Matthildur
idős húga. Matthildur egy váratlanul feltámadó hóviharban 1942-ben tűnt el a falu és a férje szerint.
Testét soha nem találták meg, ahogyan Bergur testét sem. A két eltűnés nem hagyja nyugodni Erlendurt, aki egyedül, magányosan nyomoz. Az igazság kiderítése persze nem minden érintettnek tetszik. Az egykori szereplők közül már csak kevesen élnek. Jakob a férj is elhalt már egy tengeri viharban.

Mégis lassan egy szerelmi háromszög bontakozik ki az emlékekből. Az olvasó pontosan érzékeli, Matthildur sorsáért nem a hóvihar a felelős. Boas a rókavadász az izlandi tél és mondavilág ad
keretet a történéseknek. Érezzük a jeges, hideg szelet, ami végigsöpör a fjordokon. Erlendur lázálmaiból és az emlékekből kikerekedik a valóság. A szereplők jelleme mélyrehatóan bemutatásra kerül. Különösen Ezra élete válik érdekessé. Hosszú, magányos életének titka, fájdalma az olvasót
is megrendíti. Elképesztően jó atmoszférateremtés jellemzi a nagyszerű karakterábrázolás mellett.
Kit, mi motivált, mi és hogyan történt. A felvillanó gyerekkori emlékképekből pedig Erlendur családja történetét is megismerjük aprólékosan. Hogyan változott meg az életük, alakultak a családon belüli viszonyok kisebbik gyermekük elvesztése után. Hogyan lehet évtizedeken át őrizi egy titkot, hordozni a fájdalmat?


A Rókalyuk talán a legsötétebb az eddigi Indridason regények közt. Meditálós, múltból építkező a történet. Igazi nyomozás talán nincs is, Erlendur egyedül keresi a maga igazságát, rakosgatja a történet puzzle-darabjait, miközben Matthildur történetét is megfejti. Hoz-e megnyugvást a végkifejlet a szereplők életébe ez kiderül a lezárásból. Erlendur háborgó lelke talán most enyhülésre talál. Bár jellemébe alaposan beépült az évtizedeken át hurcolt bűntudat.
A tél és a hó birodalmában a róka az úr. Nem véletlen a találó cím. Arnaldur Indridason ezúttal is
egy különös hangulatú, nagyszerű történettel örvendezteti meg olvasóit. Számomra a három legjobb mellé csatlakozott: A Kihantolt bűnök, Távoli hangok és a Hipotermia kedvenceim mellé.




Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. Nagyapja költő, az apja pedig író volt. Ő a helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia és a Gyalázat.


Eredeti cím: Furðustrandir - 2010
Animus, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244852 · Fordította: Németh Anikó Annamária ·

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése