Édentől keletre

John Steinbeck: Édentől keletre 





  "Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret."                                                       

Nem gondolom, hogy nagyot tévednék, ha ez John Steinbeck egyik legnagyobb, de mindenképpen legismertebb regénye. Több kiadásban is elérhető.  Az Édentől keletre egy családtörténet, ami filmre is került 1955-ben Elia Kazan filmrendező által. Ott is siker és klasszikus belőle, főszerepben a korai és tragikus halála miatt legendává lett James Dean-nel.



A cselekmény két család többgenerációs történetét tárja elénk, afféle modern Káin és Ábel történet a jó és a gonosz örök párharcáról. Adam Trask hatalmas vagyont hagy fiaira. Charles és Adam azonban nem férnek meg egymással, ezért Adam lesz az, aki Nyugatra költözik csodaszép, ám ördögien gonosz Cathy-vel. A feleség hangsúlyos szereplő lesz a történetben a későbbiekben is.

A férje a tenyerén hordozza, kedveskedik neki, édenkertet akar építeni számára
az életükből. Cathy azonban érthetetlen módon nem viszonozza férje érzéseit, sőt: miután megszüli ikerfiait, hamarosan ott hagyja faképnél a férjet és gyerekeket.
A miértre az olvasóra van bízva a válasz a későbbiek során lesz nem kis meglepetés. Hiszen egy bordélyba áll be, majd miután behízelgi magát a tulajdonosnál és hosszú évek alatt jó barátja lesz.... meggyilkolja, és Ő lesz a főnöknő. Cathy gonoszsága nagyon erősen jelenik meg. Anyai érzései nincsenek, rosszerkölcsű nő. Gonoszsága más módon is megmutatkozik a regényben. A jó és a rossz harca mondhatni folyamatosan jelen van a szereplők életében. Remek karakterek jellemzik végig a 700 oldalas regényt. Nagybetűs REGÉNY, élmény olvasni, bár a kritikusok szerint nem ez a legnagyobb alkotása Steinbecknek.            

                                                                                                     

"A Vadnyugatra egyszerre érkezett meg az egyház és a bordélyház."



A regény az író életéből is merítve tartalmaz életrajzi elemeket. Adam a férj évekig tartó magányba süllyed, fiaival sem igazán törődik.
Itt lép a képbe a szomszéd barát, Samuel Hamilton, akit az író saját nagyapjáról mintázott. Ő rázza fel, állítja némileg talpra Adamet.

A mellékszereplők is remekül kidolgozott jellemek. Egyik kedvencem a kínai inas volt
a regényben. Az anya alakja is elgondolkodtató,
és drámai. A fiúk közül természetesen a fekete bárányként kezelt Cal alakja erősebb és kedvelhetőbb.

 A regény másik családtörténete éppen Samuel családjáé lesz. Hiszen Adam két fia Caleb és Aron sorsa összefonódik Samuelék sorsával. a Káin és Ábel vonal itt jön elő ismételten a két fiú sorsában. A két fiú mint a tűz és a víz, jellemben nem hasonlítanak egymásra.

Aron a szigorú, katolikus erkölcsű apja kedvence: idealista, álmodozó, gyenge, sorsa magában hordozza a katasztrófát. Ő sínylette meg leginkább az anya hiányát. Caleb látszatra gonosz, mert úgy érzi őt rossznak tartja a világ. ő a család fekete báránya. Mindent megtesz, hogy elnyerje apja figyelmét, szeretetét, elismerését. Kevéske sikerrel.

A történelmi háttér is árnyaltan megjelenik a regényben, hiszen az amerikai polgárháborútól az első világháborúig tart a történet. A századeleji Amerika színes és ellentmondásos freskója ez a történet.
A gyakran komor, szomorú eseménysor végkicsengése mégis optimista. Az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, ha bízik önmagában. Legyőzheti a külvilágot, vagy saját lelke sötét démonait.  Az író is ezt a művét tartotta élete fő művének. Nyelvezete egyszerű, mégis kifejező. Jellemzője a realizmus. A monumentális Steinbeck-regény végső szakaszára összpontosít a film, csupán a regény töredéke került filmszalagra.

John Ernst Steinbeck (Salinas Valey, Kalifornia, 1902. február 27. – New York, New York 1968. december 20.) amerikai regény-, novella- és színdarabíró. Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet, és különböző prózai műveket. Fontos művei még: Érik a gyümölcs, (1939) című regénye, valamint az (Egerek és emberek, 1937) színdarabváltozata Pulitzer-díjat nyertek. 1962-ben irodalmi Nobel-díjban részesült.


A díjat a realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért, melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak.” Steinbeck nem érezte jogosnak a megtiszteltetést. A díj átvevésénél ezt mondta:
"… Az író arra van hivatva, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét, hogy képes legyen nagylelkűséget találni a vereségben, hogy megtalálja a bátorságot, az együttérzést, és a szeretetet. A gyengeség és a kétségbeesés véget nem érő harcában ezek a tulajdonságok a reménynek és a nehézségek leküzdésének fényes zászlajai. Az az író, aki nem hisz abban hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nem igényelhet magának helyet az irodalomban."

John Steinbeck 1968. december 20-án halt meg szívinfarktusban, New Yorkban.

"Egy embert csak akkor érthetsz meg, ha bele tudod képzelni magadat az érzelmeibe."

Eredeti mű: John Steinbeck: East of Eden
Eredeti megjelenés éve: 1952

                                                                                                

A film az alábbi díjakat nyerte el: Cannes-i fesztivál (1955) - Legjobb film: Elia KazanGolden Globe-díj (1956) - Legjobb film - drámai kategória Oscar-díj (1956) - Legjobb női mellékszereplő: Jo Van Flee (Cathy alakítója).






Édentől Keletre (East of Eden) -- amerikai filmdráma, 1955. Rendezte: Elia Kazan. Forgatókönyv: John Steinbeck regényéből -- Elia Kazan, Paul Osborn. Kép: Ted D. McCord. Vágó: Owen Marks. Jelmez: Anna Hill Johnstone. Díszlet: James Basevi, Malcolm C. Bert. Zene: Leonard Rosenman. Szereplők: James Dean (Cal Trask), Raymond Massey (Adam Trask), Julie Harris (Abra), Richard Davalos (Aron Trask), Jo Van Fleet (Kate). Producer: Elia Kazan. Színes, 110 perc.