2015. augusztus 14., péntek

Tizenkilenc perc

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc  
 
                               



Jodi Picoult egyik legsikeresebb regénye a Tizenkilenc perc. 2007-ben a megjelenése idején hónapokig vezette a New York Times sikerlistáját, de világszerte sok olvasót hódított meg. 
Most az Athenaeum Kiadó új köntösbe öltöztetve adta ki ismét ezt a remek és gondolkodásra késztető történetet, az írónő három másik regényével. A Csodalány pedig a hónap végén érkezik, mint újdonság hozzánk.

Ez a regény az, amiről nem írni és beszélni kellene, hanem olvasni. Lehetőség szerint mindenkinek. Nem csak szülőknek, nem csak tanároknak. Jó lenne, ha a pedagógusok konfliktuskezelést is tanulnának, jobban odafigyelnének a gyerekekre. Nem csak a problémásokra... akik csendben meghúzódnak, és leginkább jelen sem lennének. Akik, hiába kérnek segítséget, ha egyáltalán mernek szólni, hogy bántják őket. Észrevenni a határt, amikor a vicc, a tréfa átfordul folyamatos bántásba, megaláztatásba. Amikor a vicc, már nem vicc! 


A történet nagyon aktuális, bár talán idehaza még nem ölt ekkora méreteket az iskolai erőszak. A regény egyik szereplője mondja: - Kit nem bántanak? Ideig-óráig talán mindenkit érnek kisebb-nagyobb attrocitások, de főhősünk Peter éppen tizenkét évig bírja cérnával a folyamatos kínzásokat, megaláztatásokat. Aztán, visszalő... Tizenkilenc perc alatt megtorolja hosszú évek összes szenvedését. A kisvárost és az ott lakók életét kifordítja sarkaiból, néhány lövéssel. 
Hogyan és miért jutott idáig? Jodi sorban választ ad a kérdésekre.

"Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is 

szállhatsz róla."

Nem, nem akarom védeni Petert, sem felmenteni. Mégis, valahol megértem őt. 
Nem ez a jó megoldás természetesen, mint ami mellett döntött. Peter világában más megoldás már nem volt lehetséges. Az írónő remek karakterei ismét egy jól működő, hiteles és sodró történetet adnak az olvasónak. Amikor négy éve először olvastam már tudtam, ezt biztosan előveszem a későbbiekben. Jodi a jól bevált módszerét követve több szempont alapján, az időben is ugrálva meséli el az eseményeket. 

Peter már születése pillanatában is más volt, mint a "hibátlanul tökéletes" testvére. Ő volt az elmélázóbb, lassabb gyerek, akinek ezzel a testvérrel is küzdenie kellett... 
Az ő sikereit várták tőle is, amik nem jöttek. A folyamatos megaláztatások, bántások egyik 
fő részese pedig éppen a bátyja volt, amit persze a szülők nem vettek észre, nem tudtak.
Peter és Josie valaha barátok is voltak, ugyanattól az érzéstől szenvednek. Peter láthatatlan próbál maradni, Josie a nagymenőkhöz csatlakozik, aminek az az ára, hogy feladja érte önmagát, a barátságot.

A maga nemében különleges történet során minden szereplő fejébe beleláthatunk, megismerjük érzéseiket, gondolataikat. Valóban életszerű pillanatokat írt meg Jodi. A felnőtt szereplők legalább annyira jók, mint a kamaszok. Elgondolkodtató, mennyire ismerjük a saját gyerekünket? 
Alex a munkamániás bírónő, vagy Peter szülei is önmagukkal és a látszattal vannak elfoglalva.  Érdekes apróság, hogy az apa a boldogságról ír több értekezést, miközben a sajátjára sem tud vigyázni.

Legszimpatikusabb karakter a védőügyvéd Jordan McAffe és a felesége Selena voltak. Remek humoruk és szerető, gondoskodó házasságuk mellett munkájuk is összefűzi őket. Egy célért dolgoznak. Ők a Sorsfordítókban is feltűnnek.



A könyv alaptémája letaglózó. A történet ugyan kitalált, de sajnos az élet már sok ilyet produkált. Ezért néhol nagyon amerikai a kicsengése, a végkifejlet, az utolsó csavar egészen hihetetlenre sikerült egyébként. Gyorsan olvastatja magát, izgalmas és érdekfeszítő a cselekmények sora. Érezhetően alapos a külső szakértők segítsége. Tetszett a könyv felépítése, a rengeteg érzés-érzelem, amit megmozgat az olvasóban. 
Számomra fontos üzenete a könyvnek: figyeljünk sokkal jobban egymásra! Hiszen a gyilkos is áldozat. Sokkolóan őszinte és rettentően elgondolkodtató.


5/5







Eredeti mű: Jodi Picoult: Nineteen Minutes
Eredeti megjelenés éve: 2007


Athenaeum, Budapest, 2015
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934570
 Fordította: Kocsis Anikó 
3. változatlan utánnyomás.







4 megjegyzés:

  1. Éppen a Sorsfordítókat olvasom, de megvan, hogy mi lesz a következő a szerzőtől. Csak be kell majd szereznem, de ahogy olvastam újra megjelenik, így csak nem lesz vele gond. :)
    Tetszett a bejegyzésed.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Jó olvasást hozzá!
    Az én képzeletbeli Jodi-toplistámon a Sorsfordítók is az elsők között van.

    VálaszTörlés
  3. Három hete olvastam a regényt. Nagyon tetszett az írásod. Pedagógusként is sokat gondolkodtam az olvasottakon. Most a Találj rám! című könyvét olvasom a szerzőnek, bár a szelíd vadakat nem olvastam.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen!
    Igen, elgondolkodtató, néha picivel több odafigyeléssel sok baj megelőzhető... lenne.
    Jó olvasást a Találj rám-hoz, a Szelíd vadak nekem is kimaradt.

    VálaszTörlés