Most élsz

Bauer Barbara: Most élsz



                                                                         

"Én csak zenélek. Nem akarok mást, csak zenélni."


       

Bauer Barbara új könyvében igyekszik elénk varázsolni, megidézni a mai napig népszerű énekes alakját, gondolatait, belső lelki motivációját. Ez egészen jól sikerült, a dalokon keresztül Máté karizmatikus alakja életre kel a lapokon. Bensőséges, mély érzelmei, a halálközelségének tudata és a mellőzöttség együttes hatása dalainak mondanivalóját adta. Ezt az életfelfogást egy veleszületett betegség határozta meg, ami sorsának tragédiája lett. Tudom nem igazi és teljes életrajzot olvashatunk, csak a dalok szövege alapján megírt, a család és a barátok emlékezéseit villantja fel. A kora gyerekkor, az iskolás évek, maga a szerető szülői háttér biztonsága, majd a pincérlány Edit szerelme viszi a romantikát, ez a fő cselekményszál. A magány, a szülők szeretete az énekes-barát Szécsi Pál tragikus elvesztése mind ott hagyta nyomait az érzékeny férfi lelkében. A valóságmorzsák keveredése a hitelességet igazolja. Lehet, hogy a közönség a dalok alapján egy másik Máté Pétert ismert, mint a valóság. Bauer Barbara kerülve a bulvárt, a pletykákat, nem botránykönyvet írt, a művésznek állít emléket finom női érzékenységgel megírt történetében. Így idézi fel az énekes életét, művészsorsát, foglalja keretbe dalaival. Máté Péter tehetséges, képzett művész volt, ez nem kétséges. 150 dal fűződik nevéhez. 

Talán néha a sorok közt is kell olvasnunk, vagy fontos a felidézett dalok szövegeire figyelnünk. Aki már élt akkoriban, vagy ismeri Máté tragikus életét, hányatott sorsát, annak most megelevenednek a rendszer által nehezített művészpálya állomásai. Aki nem, az most megismerheti őt. Egy zeneileg tehetséges, ám sokáig méltatlanul mellőzött, makacs, öntörvényű férfi, önpusztító élete bontakozik ki a lapokon. A zene volt a mindene, a színpad és a közönség szeretete éltette. Közel negyven évvel a halála után mind a mai napig nagy rajongótábora van, népszerű dalait játsszák, feldolgozzák, pedig életében mindössze négy nagylemeze jelenhetett meg. A kezdeti sikerek után Máté Péternek tíz évet kellett várnia, egészen 1976-ig, amíg végre első nagylemeze megjelenhetett. A hatvanas évek sikereinek kiteljesedését a kevéssé ismert Piroslámpás ház dala gátolta, amelynek szövegébe politikai üzenetet véltek felfedezni. Apró érdekesség, hogy évekkel később az Elmegyek slágernél is megkérdezték a sanzonbizottságnál: Ugyan Máté elvtárs, hová, minek is menne el...? A vasfüggöny fogva tartotta és néha bizony megalkuvásra késztette őt is, ahogy sok más művészünket is.

"Ha most nemet mond, soha többet nem lép fel, sem itt, sem másutt, azt ugye tudja, Máté elvtárs?"


                      

Munkamániás volt, 150 dalt írt, mégis az éjszakába kényszerült, hogy a családját eltartsa. Jellemző magyar művészsors ez is. Alkohol, cigaretta, kávé, sikerhajszolás. Tudta, érezte, többre hívatott, azonban az elvárásokkal sokszor szembe ment, amit a rendszer nem tűrt. A francia Sylvie Vartan által világsikerre vitt dal is jelzi tehetségét, a számtalan hazai és külföldi fesztiválsiker mellett. Erről és a Vartannal való találkozásról jó lett volna bővebben olvasni. Az életének fontos, jellemző pillanatai elevenednek meg a történetből. Edit nyugodt, biztos hátteret adott neki az alkotáshoz. 

"Ki akarok szabadulni az idő fogságából!"

Gyorsan élt, két végén égette a gyertyát valóban. Máté Péter halála után nagy példányszámban keltek el a lemezei, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Gazdag és mély érzelmek jelennek meg dalaiban, amikre az igazi választ csupán ő tudta. Hallgassuk a dalokat és emlékezzünk rá szeretettel. A retro-érzés, az alapvető emberi kíváncsiság és a történet emberi oldala, az érzelmek ábrázolása miatt a siker garantált. Máté Péter 1984. szeptember 9-én hajnalban, tragikusan fiatalon, alig 37 évesen szívrohamban hunyt el - állt a hivatalos közleményben. Érte jött, elvitte a Főnixmadár. Meg kellett halni ahhoz, hogy igazán népszerű, hazai viszonylatban is sztár legyen. Szerencsére dalai velünk maradtak, itt élnek tovább a szívünkben. 

      

Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő, A fekete rózsa (2020).

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn





Jaffa, Budapest, 2021


272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754619