,,Az emlékezés veszélyes"
Az Akik már nem leszünk sosem című regénye volt az, ami egyértelműen a kedvencek közé emelte nálam a szerzőt. Krusovszky írásának szépsége és stílusa egyből megfogott. A regény néhány hete megérdemelten és örömömre bekerült a tíz legjobb közé az Évtized könyvei Merítés szavazásán. A korábban olvasott A fiúk országa novellái után most egy verseskötetével kezdtem el felfedezni Krusovszky Dénes lírai oldalát.
A 2015-ben megjelent Elégiazaj most nagyon betalált. Verseskötetet nem úgy olvas az ember, mint egy regényt. Az már korábban is feltűnt, hogy Krusovszky mennyire igényesen, ügyesen bánik a szavakkal. Egyszerűen jó olvasni, gördülékeny, kifejező és igényes, a hangulata rabul ejtett. A cím volt az, ami miatt ezt a kötetet választottam. „Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat.” (fülszövegrészlet)
Az elégia időmértékes versformában írt görög eredetű lírai műfaj. Ide keveredve a zaj ezt összetöri, felrobbantja a melankóliát. A zajban megtalálni az összhangot, a múltunkból feltörő színek, szagok és hangok egy új élményt, borzongató mámort adhatnak az olvasónak. Érdekes volt a kötet felépítése, az erős narratíva, a leíró, hosszabb lélegzetű prózaversek (A sár partjai) mellett az egy-kétsoros versek is találóan kifejezőek. Ezeknek a szövegnek is megvan a maga útja. Néhol torokszorító volt, az elveszettség érzése kerített hatalmába olvasás közben. A múlt feltör, megrág, elsodor vagy fogva tart egy kilátástalan világba sodor. Valóban nem mindig jó emlékezni. Nem kell megrendülni, nem feltétlen férfias mindig elérzékenyülni, az összkép melankóliája mégis lüktető. Egy-egy felvillanó kép vagy személyes vallomás a múlt sejtelmes szimbolikával odaszegezi az olvasót. A vers mindig intim műfaj, az én olvasatomban ez a kötet erős, egységes.
Krusovszky lírájára jellemző prózaiság jól érzékelhető a sorokban. Kifinomult, mélabús érzésekkel teli kötet a vágyról és szorongásról, szerelemről, halálról. Az életünkről.
A versek többsége tetszett, élmény volt a kötettel ismerkedni. A kedvenc verseim belőle: A kertkapu, A sár partjai, Horizont/Születésnap, Mint a fák, Az Augarten fái fölött, A bankett, A trollhattani gát megnyitása, A Moirák Hitler beszédét hallgatják, Pompeji azelőtt.
Magvető, Budapest, 2015
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432527
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
(Esszék, kritikák)
Élmény volt olvasni ezt az összegyűjtött írásokat. Ami nagyon megfogott, hogy Krusovszky úgy ír kritikát, tanulmányt, hogy olvasmányossága és tartalma egy novellával felér. Okosan, indokokkal alátámasztott meglátásai egy újabb irányt adnak az olvasónak. Ezzel lehet egyetérteni,vitázni, de hogy fontos dolgokat tűzött közérthetően tollhegyre, az bizonyos.
Mindig nagy vitát kavar, mi is minősül szépirodalomnak, mitől szép vagy magas irodalomhoz tartozik az adott mű. Azért nagyjából ez jól behatárolható mára, a számtalan stílus izgalmas besorolásokat adhat. Az elitista kánon mellett azonban, sznobság ide vagy oda, bizony az eladhatóság is egyre fontosabb tényező lett. Pici ország, pici piac a hazai. Erős is a kínálat, az élmezőnybe kerülni sokaknak lehetetlen, bármennyire jól írnak. Reklám nélkül végképp elvesztek ezek az írók, kitörni számukra szinte esélytelen. Egészen más mértéke van az eladott példányszámokat tekintve idehaza egy-egy sikerkönyvnek, mint az óceánon túl. Erre jó példa John Williams a Stoner írója, könyveinek 50 évvel megjelenésük utáni hatalmas sikere. Izgalmas írás, meglepő hátteret ad a sikerről, a művek hatásáról. Különösen tetszett, hogy a fordítókra is kitér.
Örömmel fedeztem fel, hogy két esszében is olvashatunk a nyitott szemmel megközelített témák között napjaink norvég írósztárjáról, Karl Ove Knausgard elképesztő sikeréről és hatásáról. Az olvasmányos irodalomtörténeti barangolásban a hazai írótársadalomról sem feledkezik meg. Izgalmas kérdések merülnek fel a "Boldogtalan magyar irodalom" témában, a Láthatatlan könyvekről, vagy Oravecz Imre, Tandori Dezső, Kertész Imre életművéről, és a Nobel-díj hatásáról. A politika és a művészet kérdése is komolyan elgondolkoztató, kikerülhetetlen sajnos. Nem bölcsész-okoskodások ezek az esszék, kritikák, jelen világunk fontos és meghatározó kérdéseit boncolgatja.
Különösen tetszett a napjaink egyik legizgalmasabb problémáját taglaló írás (MeToo-jelenség az irodalomban) a Meghalt a Nobel, éljen a Nobel! írás vagy a Stockholm-, Szöul-, Budapest-szindróma levezetése. Ajánlom elmélyedni, tovább gondolni ezeket az írásokat versekről, szerzőkről és egyáltalán a világ és magyar irodalom jelen helyzetéről. Külön öröm volt, hogy a felsorolt szerzőket, könyveket nagyrészt olvastam, így más megvilágításba helyezheti az eddigi olvasásokat.
Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.
Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)
A szerző portréját Németh Dániel készítette.
Magvető, Budapest, 2015
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432527
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
(Esszék, kritikák)
Mindig nagy vitát kavar, mi is minősül szépirodalomnak, mitől szép vagy magas irodalomhoz tartozik az adott mű. Azért nagyjából ez jól behatárolható mára, a számtalan stílus izgalmas besorolásokat adhat. Az elitista kánon mellett azonban, sznobság ide vagy oda, bizony az eladhatóság is egyre fontosabb tényező lett. Pici ország, pici piac a hazai. Erős is a kínálat, az élmezőnybe kerülni sokaknak lehetetlen, bármennyire jól írnak. Reklám nélkül végképp elvesztek ezek az írók, kitörni számukra szinte esélytelen. Egészen más mértéke van az eladott példányszámokat tekintve idehaza egy-egy sikerkönyvnek, mint az óceánon túl. Erre jó példa John Williams a Stoner írója, könyveinek 50 évvel megjelenésük utáni hatalmas sikere. Izgalmas írás, meglepő hátteret ad a sikerről, a művek hatásáról. Különösen tetszett, hogy a fordítókra is kitér.
Örömmel fedeztem fel, hogy két esszében is olvashatunk a nyitott szemmel megközelített témák között napjaink norvég írósztárjáról, Karl Ove Knausgard elképesztő sikeréről és hatásáról. Az olvasmányos irodalomtörténeti barangolásban a hazai írótársadalomról sem feledkezik meg. Izgalmas kérdések merülnek fel a "Boldogtalan magyar irodalom" témában, a Láthatatlan könyvekről, vagy Oravecz Imre, Tandori Dezső, Kertész Imre életművéről, és a Nobel-díj hatásáról. A politika és a művészet kérdése is komolyan elgondolkoztató, kikerülhetetlen sajnos. Nem bölcsész-okoskodások ezek az esszék, kritikák, jelen világunk fontos és meghatározó kérdéseit boncolgatja.
Különösen tetszett a napjaink egyik legizgalmasabb problémáját taglaló írás (MeToo-jelenség az irodalomban) a Meghalt a Nobel, éljen a Nobel! írás vagy a Stockholm-, Szöul-, Budapest-szindróma levezetése. Ajánlom elmélyedni, tovább gondolni ezeket az írásokat versekről, szerzőkről és egyáltalán a világ és magyar irodalom jelen helyzetéről. Külön öröm volt, hogy a felsorolt szerzőket, könyveket nagyrészt olvastam, így más megvilágításba helyezheti az eddigi olvasásokat.
Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)
A szerző portréját Németh Dániel készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése