Dolli

 

Fekete Judit: Dolli

Amikor üt az utolsó órád, itt az ideje elkezdeni élni



                                                 

A történet vicces, olvastatja magát. Ez pedig nem kevés, hiszen alapjáraton egy szórakoztató regényről van szó, ami felvet magvas és bölcs kérdéseket. Nem akar többnek tűnni, küldetését tökéletesen teljesíti. Könnyed kis olvasmány, szerethető karakterekkel. Az alapelgondolás szuper, igazán sok lehetőség van benne.

Valóban érdekes, hogy ezek a nyugdíjas-történetek mostanában egyre jobban előtérbe kerülnek. Osman szereplői önjelölt nyomozókká válnak, Backman Bitt-Marie is új életet kénytelen kezdeni, de említhetném A százéves ember-t is. Itt a hazai változat, Dolli néni, afféle szupernagyiként megmutatja, nem érdemes feladni, kell találni célt az életben, nem kell leírni a nyugdíjasokat. A sztori vicces, izgalmas és helyenként megható volt. Legjobban az anya-fiú kapcsolat mélységeit szerettem olvasni, mikor felnőttként átértékeli és kezdi másképp látni a régmúltat a fiú. Vagyis, megérti az anyja akkori tetteit, gondolkodását.

Dolli színes és eleven karakter, míg a fia, Doktor Fenyvesi kissé sótlan figura, földhöz ragadtabb, meggyötört, hajszolt életet él. Azonban Dolli körül váratlanul felpezsdül az élet. Az öregségnek sok elkerülhetetlenül kellemetlen velejárója van, ezek finoman mind megjelennek a történetben, beépülnek a mesébe. Fájdalmasan vicces, tényleg nehéz dolog megöregedni. Mindenképpen pozitív példát ad az öregkorhoz. Először megismerjük Dolli életét, gondolkodását, életének hátterét. Utána felpörögnek az események, amikor bekerül az idősotthonba.

Tekinthetjük igazi groteszk krimikomédiának, társadalmi görbetükörnek, elmondható, valós problémákról szól. Dolli nyomoz, egyre jobban összekuszálódnak a szálak, lassanként egy csúfos sikkasztás tanúi lehetünk. Dolli karaktere viszi előre az eseményeket, mozgatja a szálakat. A kissé megkeseredett özvegyasszony nem adja fel. Jól akar élni, finomakat enni, és lehetőleg mindezt boldogan, nem akar teher lenni senki nyakán. Miközben a kis lepkék jólesően ott bizseregnek a lelkében. Az idősotthon többi lakóinak mintát és biztatást ad. Amikor pedig eltűnik, fejre áll minden...

A történet egyik legfőbb erénye, hogy minden lapról sugárzik az életöröm, megkedveljük, megszeretjük a nyugdíjasokat. Dolli és az elmaradhatalan "banyatankja" bevetésre indul. Szórakoztató volt végigkövetni, drukkolni neki és figyelni, mire jut. Néhol abszurd az egész, a lényeg talán egy mondatban összefoglalható: a kor csak egy évszám, az élet minősége a lényeg. Szórakoztató olvasmány, ami után még gondolkodni is lehet. Kikapcsolódásnak tökéletes, ajánlom mindenkinek!

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 


     

Fekete Judit 1979-ben született Budapesten. 2017-ben jelent meg az Időkapszula című, tiniknek szóló naplója, majd ugyanebben az évben a Margó Irodalmi Fesztivál által alapított Margó elsőkönyves díj tízes listájára került Az őrület határán című regénye, mely humorral dolgozza fel a munkanélküliség témáját.
Huszonéves kora óta PR és marketing feladatokat végez könyvkiadók számára, e mellett rendszeresen ír női magazinokba. 2023 óta vezeti Tiplivan nevű blogját is, melyben spanyolországi kétlaki életéről mesél.
Majdnemférjével, két fiával, három teknőssel és két csincsillával éli a Családom és egyéb állatfajtákhoz hasonló életét.




Partvonal, Budapest, 2026
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636091965