Sarah Crossan: Darázsfészek
Ez a történet felkavaró volt és hatalmas érzelmeket váltott ki belőlem. Nagyon furcsa könyv, biztosan megosztó lesz a kétségtelenül elgondolkodtató, de sablontörténet. A szerelmi háromszög, megcsalás, titkos szeretők elég rendszeresen szerepelnek a regényekben, kedvelt és izgalmas terület az írók között. Ez egy olyan mély téma, amelyet gazdagon lehetett volna feltárni. Sarah Crossan ebből csupán felvillant némi hátteret, inkább a stílus, az írásmód az, amitől érdekes lehet a regényke. Crossan egyedülálló stílusa olyan, hogy vagy lenyűgöző és inspiráló az olvasónak, vagy nem. Az feltétlen erénye, hogy érzelmeket ébreszt, kérdéseket vet fel az emberi kapcsolatokról.
Nem sokat tudok erről az írásmódról, bár olvastam már verses regényt, itt is a szöveg költészeti stílusú elrendezése sok érzelmet generál, és nem csak az olvasóban. A töredezett, csapongó gondolatok halmazából, a sorok között olvasva kell kihámozni az eseményeket. A rövid tőmondatok keményen pattognak, térben és időben is, ahogy az elbeszélő gondolatai is ugrálnak, csaponganak a fejében. A történetet kizárólag Ana szemszögéből ismerjük meg, Rebecca a feleség és Connor a férj csupán jelzés szinten van jelen.
Főhősnőnk Ana, roppant ellenszenves, az utóbbi évek legzaklatottabb lelkű és idegesítőbb karaktere. Nem csak erősen irritáló figura tetteivel, de pusztító volt másokra és önmagára nézve is. Olyan nő, akitől a teremtő mentsen minden férfit! Teljesen hiányzott belőle az önkontroll a helyzetének rendezéséhez. Robbanásveszélyes, időzített bomba, amely lassan ketyegett. Kedves Connor, jobb neked, hogy jött az a teherautó, tuti infarktus lett volna a véged, néhány éven belül...
Azt halkan teszem hozzá, hogy az én olvasatomban ez messze nem volt szerelem! Megragadott a történet, az elbeszélés lendülete, amikor lehámoztam a mélyebb rétegeit. A férfi bő húsz éves házassága három gyerekkel tulajdonképpen rendben volt. Éppen némi hullámvölgybe értek ugyan, de esze ágában sem volt elhagyni a gyermekei anyját. Van ilyen, ennyi sok év alatt megesik hogy kissé ellaposodik a kapcsolat, némileg eltávolodnak egymástól a felek. Az életről, a bánatról és a működésképtelen kapcsolatokról olvashatunk érdekes gondolatokat. Ana bánatát, mély érzelmeit, vonzódását cseppet nem éreztem Connor felé. Gyászmunka a részéről nem volt. Lehet "bölcs-észkedni", Ana lelkileg zaklatott, hisztis nő, de messze nem szerelmes. Kierőszakolni egy kapcsolatot sem lehet hosszútávon.
Connor előrelátóan végrendeletet készíttet Ana irodájával, így jönnek, sodródnak össze. Mert mint kiderül, Ana gondoskodó, remek és türelmes férjet tudhat otthon a két gyereke mellett. Csupán a nő unja magát, nem találja helyét az életben, nem tudja becsülni azt, ami van. Ez is megesett már, hogy amikor elvesztettünk valamit, akkor érezzük hiányát. Egyébként a történet legszimpatikusabb alakja éppen a férj, aki elviseli, megadóan tűri a nő viselkedését.
Láttunk már ilyet is... a titkos viszony ad izgalmakat, de természetesen Ana folyamatosan hisztizik, rosszat akar hallani a feleségről, szeretné, ha Connor elválna, nem kicsit érzelmileg zsarolja a férfit. Egészen biztos, hogy nem lenne boldog az ő kettőjük házassága, Ana önmaga alatt vágja a fát. Későbbi tettei pedig számomra egyértelművé tették, ez nem volt szerelem....egy szerelmes nő nem tesz ilyet, mikor kiderül, várandós.
Természetesen akad még csavar, váratlan momentum, de ott is a döbbenet és érthetetlenség az, amit Ana tettei kiváltanak az olvasóban. Nem értettem, ép ésszel fel nem fogható amit tett, ez is azt mutatta nekem egyáltalán nem szerette Connort. Ana szörnyű döntései adják a mese sava-borsát. Ettől él a történet, lesz -sajnos- valóság. Saját két gyermekére sincs tekintettel, átgázol mindenkin önmaga boldogságát, megfelelési kényszerét űzve. Rögeszmésen, de eredménytelenül... Felvillan a gyerekkora is, de lassan negyven felé közelítve azzal takaróznia, hogy rémes gyerekkora volt, nevetséges már. Ana tanult, intelligens nő elvileg, (jogász) azonban önző és akarnok, mint egy kisgyerek. A szereplők valóban egy darázsfészeknek érezhetik a helyzetet, amit önmaguknak teremtettek. Nem mellékesen ez
Ez egy olyan mély téma, amelyet gazdagon lehetett volna ábrázolni érzelmekkel. A gyönyörű borító és a fülszöveg után mást vártam, erősen becsapva érzem magam. Ez a könyv rövid és sajnos nem volt inspiráló. Sem erkölcsileg, sem tartalmában, csupán a tálalás az, ami újdonság. Hasonló lehet a sikere mint a Normális emberek, a Bánat egy tollas állat vagy a Kisbohémek könyveknek. Erősen megosztó.
Legismertebb fiatal felnőtteknek szóló könyvei, amelyekért számos díjat nyert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése