2014. november 13., csütörtök

Máglya

Dragomán György: Máglya

                                           






Dragomán György napjaink legtöbb nyelvre lefordított magyar írója. Előző kötetét A fehér király (2005) címűt, eddig több mint harminc nyelvre fordították le világszerte. Kilenc év várakozás után jelent meg a Máglya című új regénye.






A kamasz főszereplő és narrátor most egy kislány, Emma.
Ő és nagymamája visszaemlékezéseiből áll össze a történet.
Emma kamaszodik és éppen árvaságát próbálja feldolgozni. Szüleit egy tragikus autóbalesetben vesztette el, ő maga állami gondozásba került.  Egy napon megjelenik egy idős nő, aki a nagymamája. Emma soha nem látta és nem is tudott az asszony létezéséről. Ezzel indul a regény és
az események sora.


Két ismeretlen próbálja megismerni, elfogadni a másik embert.
A kislány erős akaratú, igazi vad korszakát élő kamasz, tele fájdalommal és bánattal, amit leplezni igyekszik. Ugyanakkor szorong, fél az ismeretlen helyzettől. A szabadság az, ami kiutat mutat ebből a helyzetből.
A nagymama alakja kissé furcsa szereplő. A múltat elleplező, fájdalmában megtört, de kemény asszony. Aki bizony a bolondok házát is megjárta és a jelen világ elől a varázslatba menekül.
Amire persze, Emmát is megtanítja. Jósolnak lisztből, hóból, zaccból, ólmot öntenek. Sárból pedig gólemet gyúrnak. A mágia és a babona a valóságot próbálja felülírni. Ahogyan a diktatúra is.
Mert a kisváros a forradalom utáni állapotát éli. A hirtelen jött szabadsággal mit tudnak kezdeni, tudnak-e vele élni? Ez a hirtelen szabadság veszélyeket is hordoz. Ki volt szekus besúgó, és ki nem?
Mennyire igazak az igaznak vélt dolgok? Kié az az igazság? Nem minden titkokra nem derült fény,
a régi reflexek pedig működnek. Izgalmasan kavarog a cselekmény. A regény alig kilenc hónap eseményeit mondja el.

Fontos régi emlékek bontakoznak ki a nagymama meséiből: maga a nagypapa alakja,
aki szellemként visszajár unokájához. A gyerekként megélt holokauszt és egy elvesztett jó barátnő emléke. Hogyan tudja ezeket feldolgozni egy gyermek lelke? Mennyiben és hogyan változtatja meg életét? A múlt hogyan hat a jelenünkre?
Fontos szerephez jut egy régi térkép is. Emma ugyanis tájfutó, mint édesanyja is volt.
Hogyan és miképpen függ össze az eltűnt forradalmi mártírok holtteste és a tájfutás?
A regény történelmi fikció, de a Ceauescu-éra árnyéka ott lebeg kimondatlanul is. Talán nem
hiába dobunk máglyára minden régit és ócskát. Ha nem bocsájtunk meg a múlt hazugságait, nem tudunk túllépni és cipeljük egy életen át. Az pedig gúzsba köt, lehúz, nem hagy élni.

Emma élni akar. Boldog és szerelmes szeretne lenni. Tele van kamasz vágyakkal. Az egyik legkedvesebb epizód a fürdőruha és annak története volt. Szeretné szülei halálát is feldolgozni, vágyik a jóra. Apja és anyja szerelméről a volt barátnő a könyvtárosnő mesél neki.  Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, amely boldogságot ígér.

A sorsok és emlékek összefonódásából kibontakozó regény nyelvezete sűrű, érezhetően alaposan kidolgozott. Igazi irodalom, nem lányregény. Élni a politika viharában, jobbra várni, jobbra vágyni. Lezárása tökéletes, félelmetesen jó utolsó mondattal.


             

 Dragomán György (Marosvásárhely, 1973. szeptember 10.–) József Attila díjas (2007) magyar író, műfordító.
Eddig megjelent művei:  A pusztítás könyve (regény, 2002)  A fehér király (regény, 2005).

Az író honlapja: http://gyorgydragoman.com/?lang=hu


4,5/5


  Magvető, Budapest, 2014

448 oldal · ISBN: 9789631429978


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése