Arne Dahl Budapesten

 

Arne Dahl Budapesten

avagy: Hogyan NEM találkoztam Erlend Loe-val?




                                     

A tavaszi PesText vendége volt Arne Dahl, a népszerű svéd krimiíró. A skandináv krimi kedvelői felfokozott örömmel várták a látogatást, hiszen Arne 12 éve járt legutóbb hazánkban. Már akkor dedikáltattam vele a Misterioso és a Rossz vér című könyveit. 

Sajnos az újabb találkozás negatív élményeket hozott. Sem a helyszín (sötét, szűk, büdös, kulturálatlan), sem a beszélgetés nem lett igazán jó élmény. Vidéki könymolyként nekem ez utazással oda-vissza egy tizenkét órás program volt. 

Sajnos a kérdező személyével már tavalyról is van negatív tapasztalatom, ám ott az elsőkönyves Clare Leslie Hall-lal egy elég felszínes, könnyed, női csacsogásnak, kevés lényegi tartalommal elment a beszélgetés. Most azonban kritkán aluli teljesítményt kapott a közönség.

Túl nagy elvárásaim így nem voltak, azonban még azt is alulmúlta a kérdező. Nem értem, miért vállal el valaki egy népszerű, közismert íróval való beszélgetést, amikor érezhetően nem ismeri munkásságát, talán nem is olvasott tőle. Ráadásul a hazai Krimifesztiválon (Veszprém) tavaly elmondta, nem olvas skandináv krimit, nem szereti a műfajt. Érthetetlen, hogy mégis ő lett a moderátor. 

         

A modoros és hosszadalmasan kínos bevezető után Arne szinte végig feszengett, láthatóan nem érezte jól magát ebben a helyzetben, több kérdést nem értett, nem is tudta mire vélni. A közönség szintúgy. A keressünk magyar álnevet Arne Dahl-nak játék nevetséges volt. Merthogy az Arne Dahl írói álnév. A kínai horoszkópelemzésnél végképp elszakadt a cérna nálam, felálltam és kijöttem. Ahogyan előttem jó páran már tették. Elég beszédes mozzanat, azt gondolom, pedig a dedikálást kivárták velem együtt. 

Mintegy fél óra lement a beszélgetésből, mire talán az első értékelhető kérdésig jutottunk. Több talán nem is volt... ez az aktuális sorozatról szólt volna. Ami mindösszesen kimerült a sorozat öt részének címei elemzésében, azaz: MIÉRT az lett a címe, ami. Érdekes infó Arnétól: A krimi zsáner jelenleg új területet igényel és ebben nagy esélye van a japán (!) krimiknek, amelyek törnek fel a nemzetközi piacon. A másik pedig, hogy KB: 600 skandi krimi jelenik meg évente Svédországban. Persze ezeket az infókat nem kérdésre válaszolta, beleszőtte a válaszaiba...

              

A végén nem kérdezhetett a közönség, semmit nem tudtunk meg a terveiről, munkamódszeréről, a Berger&Blom sorozattal kapcsolatban csak annyit boncolgattak, hogy miért az a címe az 5 könyvnek, ami. Nekem személy szerint lett volna legalább 100 kérdésem és nem olyan horderejűek, hogy “mi lenne Arne Dahl magyar álneve, avagy milyen gyerek volt kiskorában, vagy megőrizte -e az első kéziratát?” Iszonyat kínos volt, pedig jónéhány könyvbemutatón, interjún ott voltam, magam is készítettem ilyet. Kellemetlen, "ciki"  volt, ez pedig Arne Dahl arcán látszott a legjobban, mert Ő is szenvedett...

A moderátor a legrosszabb választás volt erre a szerepre. Zömmel rossz kérdések, sokat és körülményesen beszélt, kikacsingatott a nézőkre, azt gondolta, vicces, de nagyon nem volt az! Modoroskodott, maníros volt az egész. Nem tudom, mennyi tiszteletdíjat kapott, de komolyan, ilyen "eredményt" produkálva, szerintem neki kellene fizetnie, hogy egy órát Arne Dahl-lal tölthetett egy asztalnál. Könyves nyelven szólva: ez volt a kihagyott lehetőségek tárháza... Tiszteletlenség az íróval, de a közönséggel szemben is. 

Önmagát és készülő regényét fényezte, sok esetben nem Arne Dahl volt a középpontban! Őszintén, minden udvariaskodástól mentesen kíváncsi lennék, Arne Dahl mit gondolt, milyen érzésekkel távozott Budapestről? Nos a tegnapi este számomra értékelhetetlen volt. Legyen ez az örök tanulság: soha többet semmilyen beszélgetés, ahol Ő a moderátor, de a helyszín is ignorálva a továbbiakban. Ezek után szombaton nem volt hangulatom, kedvem újra útra kelni, pedig Erlend Loe is várt... Sajnos ez a találkozás így elmaradt.