DÉTÁRI Az utolsó magyar világsztár

 Détári Lajos - Pietsch Tibor:
 DÉTÁRI
 Az utolsó magyar világsztár



  "Nulla nullánál kell eldöntened egy meccset."











 Détári Lajos ( Budapest 1963. április 24. –) hatvanegyszer játszott címeres mezben, és hétszeres világválogatott  magyar labdarúgó, edző. Détári a Bp. Honvéd saját nevelésű játékosa, aki egyike a magyar labdarúgás utolsó klasszisainak. Játékosként megfordult négy országba.

Az eredményeket most hagynám… Legyünk büszkék! Döme világklasszis labdarúgónk volt! Megmozdulásait, góljait a mai napig érdemes visszanézni!

Sallangmentes életrajz, emlékekkel színezve. Egészen a kezdetektől, ami afféle diákcsínyként indult... kis hamisítással. Képet kapunk arról, hogyan is lett Döme, mikor kapta az első focicsukáját, és mennyire fontos volt a pálya és a labda neki. Vall cipőmániájáról, Maradonával, Pelével és más sztárokkal való találkozásokról, edzőkről. Edzőtáborok kis csínyei, utazások, emlékek és a hogyan nem lettem a Barcelona játékos rész is nagyon sok érdekességgel szolgál. Elvtársak, elvtársak... mohó elvtársak!
Milyen volt a nyolcvanas években az NSZK-ba kikerülni, mit is jelentett egy egy szerződés. Hogyan tudott beilleszkedni nyelvtudás hiányában ill. mennyire segítőek voltak a kinti csapattársak, edzők. Olvashatunk autók iránti hobbijáról, rajongásáról. Amikor "kint" az természetes volt, hogy kap, választhat egy autót... lehetne alcím: a gólkirályi kis Polskitól a Masseratti-ig.

 Külön tetszett, hogy mind a saját mind a társak magánéletét, pletykákat kihagyta, nem arról szólt a történet. Csak érintőlegesen vannak említve a lányai és volt feleségek. Megható a néhány mondatos visszaemlékezés, amikor a második lánya megszületett.

Jó volt olvasni, elszoruló szívvel, hogy VOLT egy Détárink ott a világválogatottban is…
"Sajnos Magyarországon vagy agyonszeretünk valakit, vagy gyűlöljük. Fent vagy lent – középút nincs."

Azt hiszem, akkor nem is nagyon értékeltük ez mekkora szó!
A pályája pedig nem rajta múlott. Nem csak rajta… (Szemétládák fejezet)
Jók a fejezetcímek is: Bemelegítés, Görögtűz, Hazai pálya,  Nemzeti Dressz, Bolognai,Góól.

Talán, ha mint szerkesztő belenyúlhattam volna a Hosszabítás 2. félidő, kihagytam volna… egy Détárinak NEM kell, nem kellene magyarázkodnia! A magyar ember ilyen, tapasztalhatta: irigy és rosszindulatú. Egészségedre, Döme! Ki nem iszik ma? Ha nem iszik, akkor csajozik.., ha azt sem, akkor fiúzik... vagy lehetne folytatni. Te magad is leírtad.

És igen, ami talán még mindig mindenkit érdekel: Mexikó....
" Hogy most, túl az ötvenen mi jut eszembe Mexikóról?
Egyetlen szó.
Katasztrófa."
Sok érdekeset lehet olvasni erről is, új megközelítésben. Lehetséges, neki van igaza, Ő ott volt! Átélte, akarták, ám mégis csúfos kudarc lett.
" Mexikó kapcsán azt mondtam, nem akarok úgy meghalni, hogy én lőttem az utolsó vb-gólunkat, de az igazság az, hogy most már kezdek félni… Nem tetszik, egyre inkább nem tetszik, amit látok a magyar futballban."
 Most az újabb negatív rekord a hollandok elleni még csúnyább vereség után nem is tudok mit mondani. Nagyon igazakká váltak a fenti sorok.
Ja... és nem ment el a saját könyvbemutatójára? na, és? Megértem, olvastam a levelét.  Amúgy egészen eredeti, jó reklámfogás volt! Ennyi "sztárallűr" belefér, szerintem. Mert Döme maradt egyszerű, normális gondolkodású EMBER.

Jó volt olvasni, szép kis emlékkönyv! A magyar foci utolsó nagy klasszisa volt.
Annyira tetszett, amit erről is írt... Olvassátok el!
Remélem megadatik Dömének a fiú unoka, lesz kinek átadnia tudását. Lesz, aki újra bemutat egy lövőcselt, felhúzza azt a góllövő cipőt!
Köszönjük Döme!
Gazdag és szemléletes képanyaggal kiegészítve. jelent meg a kötet.
http://www.youtube.com/watch?v=RW5OsiIm4dk


Hálás köszönet az Ulpius-ház Kiadónak is!
                                                                       

Ulpius-ház, Budapest, 2013

ISBN: 9789632549446