Gergely Ágnes versei finoman érzékenyek, nőiesen elegánsak, mélyről jövő őszinte vallomások. Szikár egyszerűségében lényegre törően megindító, széles hangulati skálán mozgó élménycunami volt számomra ez a kis kötet. Elolvastam egyszer, kétszer, oda-vissza, majd a kedvenceim újra. Kíváncsi lettem a szerző más köteteire, prózájára is. Meglepő véletlen egybeesés, hogy éppen a költő 89. születésnapján került kezembe a frissen megjelent kötet.
Természetes egyszerűséggel megírt érzelmek, belső viharok kavarognak a versekben és az olvasó lelkében. Gergely Ágnes költői beszédmódjának erőssége ebben rejlik, a hatása azonnali. A költő a tiszta versformával gondolkodtat. Hol felizzik benne a szenvedély, hol pedig objektíven mutatja a vágyat, a hiányt. Olvasás közben szinte mindegyik vers megtalált, lelkemig ért. Meghatározó emlékek törtek fel bennem, jó volt ez a néhol bizony fájó lelki utazás. Izgalmas felfedezés volt, ahogy Gergely Ágnes versei az én megélt élményeimmel rezonáltak. Jó volt belefeledkezni ezekbe a versekbe.
Nem tudom miért, de egy régi emléket idézett meg bennem a kötet. Mezei Mária utolsó nyilvános fellépése jutott eszembe, amit kamaszként, csendes áhítattal figyeltem. Babits Mihály
Zsoltár gyermekhangra versét szavalta el, meghatóan egyszerű módon, mégis maga a csoda jött létre abban a néhány percben. A lelkekbe megnyugvás, béke költözött arra az időre. Igazi katarzis volt. Nos, valami ilyet éreztem most, miközben elmerültem Gergely Ágnes verseiben.
A szerelem, az elvesztett barát és ember emléke ismerős érzéseket kelt mindenkiben. Ha csupán a címadó verset emelném ki, az is önmagában egy érzelmeket megmozgató csoda, ám nem lehet szó nélkül hagyni a Hontalanok, 57, vers kifejező társadalomkritikusságát. Tetszett a Chicagói emlék, vagy az Ahol a vadlovak járnak lírája. Nagyszerű volt olvasni Kőműves Kelemen balladájának átiratát, ami szintén valahogy aktuálissá vált mára. Másik kedvencem a Hallucináció című vers lett. Érezni lehet a fájdalmát, a vágyat és a szorongását, a pillanat fajsúlyát. Szívbemarkolóan igaz sorok, amit magam is megéltem. Itt van bennem, felszakad és nem múlik, hiába telt el néhány év. Dédelgetve őrzöm, ha el is múlt, hiszen fontos volt abban az életszakaszban.
"Barátom voltál. Vagy szerelmesem.
Helyedbe nem jött megmerülni más.
Szerelmet elveszteni légszomj.
Barátot fulladás."
Megrázó a versek lezárása, egy minidráma a Fenákel Judit emlékére írt vallomás. Elszorult a torkom, egyre nőtt benne a gombóc olvasás közben. Az élet múlandósága szívbemarkoló. A zsoltár egyfajta verses imádság, egy himnusz, itt az életért, a közös emlékekért szól.
A nyolc versfordításból kettőt emelnék ki. Robert Browning A Hammelni patkányfogó balladáját, ami akaratlanul is a mai társadalmi viszonyokat juttatta eszembe. Amíg csak lehet, védjük az adott szó becsületét. Izgalmas kihívás ez. A záró fordítás is egy remek ballada Joszif Brodszkijtól. Az Elégia John Donne-ért mind hangulatában, mind értékében méltó lezárást ad a kötetnek. Az orosz költészet gyöngyszeme ez. A fordító tökéletesen belehelyezkedik és átéléssel adja vissza John Donne elalvás előtti gondolatait, érzéseit. Valóban a lelke szólal meg, szólítja meg az olvasót. Szeretettel ajánlom mindenkinek a kötetet. A letisztult, kifejezően egyszerű, de mutatós borító tökéletesen illeszkedik a versekhez. Köszönöm az élményt Gergely Ágnesnek.
"Láttad a tengert s messzi tájakat.
Élted magadban s odalenn a Poklot.
Láttál világos Édent – vágyadat,
"Barátom voltál. Vagy szerelmesem.
Helyedbe nem jött megmerülni más.
Szerelmet elveszteni légszomj.
Barátot fulladás."
Megrázó a versek lezárása, egy minidráma a Fenákel Judit emlékére írt vallomás. Elszorult a torkom, egyre nőtt benne a gombóc olvasás közben. Az élet múlandósága szívbemarkoló. A zsoltár egyfajta verses imádság, egy himnusz, itt az életért, a közös emlékekért szól.
A nyolc versfordításból kettőt emelnék ki. Robert Browning A Hammelni patkányfogó balladáját, ami akaratlanul is a mai társadalmi viszonyokat juttatta eszembe. Amíg csak lehet, védjük az adott szó becsületét. Izgalmas kihívás ez. A záró fordítás is egy remek ballada Joszif Brodszkijtól. Az Elégia John Donne-ért mind hangulatában, mind értékében méltó lezárást ad a kötetnek. Az orosz költészet gyöngyszeme ez. A fordító tökéletesen belehelyezkedik és átéléssel adja vissza John Donne elalvás előtti gondolatait, érzéseit. Valóban a lelke szólal meg, szólítja meg az olvasót. Szeretettel ajánlom mindenkinek a kötetet. A letisztult, kifejezően egyszerű, de mutatós borító tökéletesen illeszkedik a versekhez. Köszönöm az élményt Gergely Ágnesnek.
"Láttad a tengert s messzi tájakat.
Élted magadban s odalenn a Poklot.
Láttál világos Édent – vágyadat,
a leggyötrőbbet, mely elédbe forrott.
Életet láttál. Sziget volt a föld."
Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes) (Endrőd, 1933. október 5. –) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Fenákel Judit (1936–2022) író unokatestvére, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2006-ig tizennégy verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás.
Fotó: Valuska Gábor
Kalligram, 2022
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683469
Életet láttál. Sziget volt a föld."
Fotó: Valuska Gábor
Kalligram, 2022
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683469
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése