Csillagok sercegése

Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése



                                                      

"Ezer nap telik el bennük, láthatatlan napok, amelyek után csak az emlékek illata marad."




A Csillagok sercegése a szerző ötödik regénye, amely először 2003-ban jelent meg. Jón Kalman Stefánssont olvasni olyan, mintha egy másik világba lépne be az olvasó. Különleges hangulatú, érzelmekkel teli univerzum ez, amelyben egy időre elfelejthetjük a mindennapok valóságát. Egy több generációs, lélekmelengető családregény, a szerelemről, az időről és a felbonthatatlan családi kötelékekről. A narrátorunk egy hét éves kisfiú, aki elveszítette édesanyját, és bádogkatonáihoz menekül az élet nagy csatáit a terepasztalon vívja a lelkével.

"Gondolkodom. Keresem a szavakat, amelyek le tudják írni a fejemben lévő zűrzavart."

Egy sűrű családi történet ez, amelyben visszautazhatunk az 1970 körüli Reykjavíkba, ahol a kis halászfaluból nagyvárossá válást is nyomon követhetjük. A zord izlandi táj és a város szerepe ismét meghatározó. Érdekes volt belelátni kisfiú gondolataiba, valamint megismerni dédapja és dédnagyanyja viharos szerelmi házasságát a századfordulón. A különböző generációk története összefonódik, így válik többszólamú, érzelmekben és kalandokban gazdaggá a regény. A nagybetűs Élet köszön vissza, a múlt itt él bennünk, velünk van, értelmet ad a jelennek.

                          

Jón Kalman Stefánsson irodalmi indulását tekintve költő, és ez a költői stílus a regény nyelvezetében egyértelműen észrevehető. Gyönyörű és egyszerű ez a letisztult költői nyelvezet, ahogy mindig, élmény volt olvasni ezt a háromgenerációs családtörténetet. Patat Bence ismét remekelt, a fordítás gyönyörűen rezonál Stefánsson hangulataira. Gyönyörű és gördülékeny próza, amit élmény olvasni.

Volt itt szerelem és dráma, gleccserek és a tenger, sok-sok hal, még fókauszony is az emberi sorsok között. A főszereplő töredékesen meséli el családja történetét, folyamatosan váltja a nézőpontokat jelen és a távolabbi múlt között. Mégis kerek egész a regény.

A névtelen, édesanyját elveszítő hétéves kisfiú mellé néhány hús-vér barát és egy titokzatos, fekete hajú mostohaanya csatlakozik. Egy reggel "váratlanul " egy nő jön ki apja hálószobájából és eltűnik a konyhában, ezzel minden megváltozik. A nő megjelenése felborítja addig is elég zaklatott életét. A nő "egy álmos varjúra" emlékezteti a fiút, vele próbál eligazodni fantáziavilágában. Apa is megadóan viseli a nő jelenlétét, eszik megadóan a zabkását, pedig nem is igazán szeretik... Érzelmekről itt nem esik szó, talán csak a szükség hozza ezt a kapcsolatot életükbe.

Az anya halála körüli jelenetek szívszorítóak, egy hét éves gyerek logikájából elmesélve. Felnőttként is nehéz elfogadni és feldolgozni a megváltoztathatatlant, nem hogy egy gyereknek. Remélhetőleg, mondja az ónkatonáknak, nincs túl hideg a föld alatt, hiszen anya kabátja még itt lóg a szekrényben...

Igen, elfogult vagyok Steffánsson szövegeivel, ezt sem szabad kihagyni. A történet, a karakterek, vagy a nyelvezet miatt erős hatással bír. Az olvasó élete önkéntelenül is felsejlik, önvizsgálatra késztet. Mi az, ami egy életre összeköt két embert, jóban, rosszban? Az élet egyszerűségét, jelentőségét vizsgálja ismét több generáció történetén át. A születéstől a halálig, itt a földön eltöltött pillanatnyi létünkről olvashatunk. Ennek a pillanatnak tanúi a csillagok. Sok szeretet és szenvedély, dráma és remény van a lapokon, ahogyan az életben is.

"Miből állnak azok a kötelékek, amelyek két embert kapcsolnak össze, és amelyeket az általános tanácstalanságból kifolyólag szeretetnek neveztek el? "


ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a regény! 

                    

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. 

Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, tavaly a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve került a hazai boltokba.

                       

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.






Typotex, Budapest, 2022
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932109 · Fordította: Patat Bence