"Minden bokor mögül üresség figyelt, a gyerekkoromhoz társuló bágyadt zsibbadság."
Jozef Karikát nevezhetjük a szlovák horror mesterének. A tavalyi év egyik nagy sikere volt idehaza a Hasadék című 2016-os regénye. Most az eredetileg 2014-ben megjelent Félelem igyekszik meghódítani a magyar olvasókat. A szlovák író az emberekben való félelem valódi és kockázat nélküli keltésének művészetét folytatja ebben a kötetben is.
Az alaptörténet egyszerű, de hatásos, helyszín ismét a Tátra. Most némi misztikus, a horror mestereire jellemző elemekkel felturbózva merülhetünk el a történésekben. A cím hatásos, kifejező: Félelem... a történet valóban maga a tömény félelem. Ennek az emberi, sokszor irracionális érzelemnek ezernyi válfajával találkozunk olvasás közben. Megismerjük főhősünk gondolatait, félelmeit, miközben igyekszik a múltjával szembe nézni. Nem hiányzott a lüktető szívverés, elakadó lélegzet, a szó szerint testileg lelkileg lebénító félelem elszabadulása. Karika Úr minden jellemzőjét beveti a műfajnak. Talán emiatt nem tudtam különösebben megkedvelni a főszereplőt, akit gyengének éreztem, aki minimálisan sem tudja cselekedeteit irányítani. Talán nem is akarta, amiért nem is lehetne hibáztatni.
A cselekményt nem igazán szeretném elárulni, hogy ne rontsa el az újabb olvasók élményét. Legyen elég, hogy a szülői házba való visszatérés feltépi a régi sebeket, így a gyerekkorban átélt trauma még mindig kísért hősünk zaklatott lelkében. Ez az esemény feldolgozhatatlan nyomott hagyott benne. Ennek a traumának a színhelyére tér vissza Jozkó egy szakítás után, akit a munkahelyéről is kidobtak.
A szülői házba menekülve, a helyszín nem túl jó ómen az újrakezdéshez, de még csak a sebek nyalogatásához sem, hiszen szűk harminc éve megmagyarázhatatlan, rémületes dolgok történtek itt. Egy kellemetlen élmény segít neki emlékezni arra, hogy ő is átélt már hasonlót kiskorában, és ez a nővére eltűnésével volt összefüggésben. Az ordító hideg szinte kézzelfogható, roppant érzékletesen sütött a sorokból, nemegyszer futkosott a hátamon a hideg. És nem csak a hőmérséklet miatt! Ilyen kemény télen az erdőben esélyük sincs a túlélésre.
Tagadhatatlanul jól adagolva kaptuk a rövid fejezetekben a feszültséget és egyre növekvő rettenetet. Szép lassan csordogálnak a múlt képei, egyre többet tudunk meg a történtekről, ezzel párhuzamosan leszünk egyre tanácstalanabbak, hova vezetnek még a szálak? Előkerülnek a barátok is a múltból, akik szintén részesei voltak a borzalomnak, együtt éltek át mindent, és mint kiderült senki nem maradt lelki sérülés nélkül. Titokzatos zöld fény, jeges sík, és fémhengerek zaja szerepel a közös tudatukban, azonban mindenki máshogy reagált azon az éjszakán. Kit a bűntudat mardos azóta, kit a soha nem múló félelem és bizonytalanság. Letehetetlenül vonzott, hogy folytassam az olvasást, ki ez, mi ez az egész? Milyen titkok rejtőznek a múltban? Mi van a hálószoba ajtaja mögött? A félelem ösztönös válasz a veszélyre. Az olvasó ezt az izgalmat szórakozásként szeretné élvezni, de lehetőleg valódi veszély nélkül.
Az mindig megvisel, még fikció esetében is jobban fáj olvasás közben, ha gyerekek az áldozatok. Mind a könyves, mind a filmes horror nagyon népszerű, jövedelmező, és sok közülük kultikussá vált. Jozef Karika tud ijesztő és durva jeleneteket leírni, mesterien hozza az atmoszférát. A szerző másik regényéhez hasonlóan itt is megjelenik a hegyek motívuma, és a könyv lapjain az író félelmét fejezi ki tőlük. Ebben a regényben egy szlovák kisvárosban találjuk magunkat, a hegyekben, amelyet kemény fagyok sújtanak, és valószínűleg valamiféle mitikus szörnyeteg él a hegyek közt. A középpontban gyerekek tűnnek el... Határozottan izgalmas olvasmány azoknak, akik erős idegzetűek és szeretik a természetfelettivel kapcsolatos témákat, vagy nem olvastak túl sok Stephen Kinget. Karika a pszichére összpontosít, és az olvasó félni kezd a való világ felszíne alatt rejtőző dolgoktól.
Az, hogy egy hétköznapi, kopott, szocializmusban épült panelház hátterében játszódik a regény, pozitívan befolyásolja az egész történet hihetőségét, és az olvasó könnyebben belekeveredhet a történetbe, mert a környezet ismerős. A könyv meghagyja a szükséges teret az olvasó fantáziájának. A Félelemnek nyomasztó légköre és hatásos képei vannak. Jozkó érkezése után mintha megismétlődne a múlt, ismét eltűnik egy kisfiú, egyre több véres és kegyetlenségre utaló nyom kerül elő. Az a valami újra vérszagot fogott, és játszadozik hőseinkkel. Egyre izgalmasabbak lesznek az események, emberünk végre összeszedni látszik magát, és kezdetnek ellátogat egy otthonban élő apjához, akitől segítséget kap a nyomozás elindításához. Nem állítom, hogy értelmet nyer minden, de lassacskán összeállnak a szálak. Már amennyire a misztikumnak értelmet lehet adni, kiváltképp ha ilyen véresen pusztító...
Talán nem kedveltem meg különösebben a szereplőket, de érthető viselkedésük az átéltek miatt. A könyv lebilincselő volt a maga módján, nem győztem lapozni, hogy megtudjam a folytatás mit tartogat. Mindenképp elismerést érdemel a zárás, a csattanó valóban odatett, tátott szájjal olvastam, és alig akartam hinni a szememnek. Mesterinek mondanám, már csak ezért is érdemes elolvasni, azóta is foglalkoztat. Ez a legjobb egy jó regényben, hogy a könyv becsukása után is velünk marad, és gondolkodunk rajta. Ugyanígy velem maradt a végig tapasztalható hideg és a bénító félelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, rég nem találkoztam ilyen szuggesztív történettel,
Kiadói kedvezménnyel ITT lehet tiéd a kötet!
Jozef Karika (Rózsahegy, 1978. november 15. –) szlovák író és publicista. Több irodalmi díjat nyert, megkapta az Irodalmi Alap díját is.
Animus, Budapest, 2022
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636140762 · Fordította: Böszörményi Péter
Tagadhatatlanul jól adagolva kaptuk a rövid fejezetekben a feszültséget és egyre növekvő rettenetet. Szép lassan csordogálnak a múlt képei, egyre többet tudunk meg a történtekről, ezzel párhuzamosan leszünk egyre tanácstalanabbak, hova vezetnek még a szálak? Előkerülnek a barátok is a múltból, akik szintén részesei voltak a borzalomnak, együtt éltek át mindent, és mint kiderült senki nem maradt lelki sérülés nélkül. Titokzatos zöld fény, jeges sík, és fémhengerek zaja szerepel a közös tudatukban, azonban mindenki máshogy reagált azon az éjszakán. Kit a bűntudat mardos azóta, kit a soha nem múló félelem és bizonytalanság. Letehetetlenül vonzott, hogy folytassam az olvasást, ki ez, mi ez az egész? Milyen titkok rejtőznek a múltban? Mi van a hálószoba ajtaja mögött? A félelem ösztönös válasz a veszélyre. Az olvasó ezt az izgalmat szórakozásként szeretné élvezni, de lehetőleg valódi veszély nélkül.
Az mindig megvisel, még fikció esetében is jobban fáj olvasás közben, ha gyerekek az áldozatok. Mind a könyves, mind a filmes horror nagyon népszerű, jövedelmező, és sok közülük kultikussá vált. Jozef Karika tud ijesztő és durva jeleneteket leírni, mesterien hozza az atmoszférát. A szerző másik regényéhez hasonlóan itt is megjelenik a hegyek motívuma, és a könyv lapjain az író félelmét fejezi ki tőlük. Ebben a regényben egy szlovák kisvárosban találjuk magunkat, a hegyekben, amelyet kemény fagyok sújtanak, és valószínűleg valamiféle mitikus szörnyeteg él a hegyek közt. A középpontban gyerekek tűnnek el... Határozottan izgalmas olvasmány azoknak, akik erős idegzetűek és szeretik a természetfelettivel kapcsolatos témákat, vagy nem olvastak túl sok Stephen Kinget. Karika a pszichére összpontosít, és az olvasó félni kezd a való világ felszíne alatt rejtőző dolgoktól.
Az, hogy egy hétköznapi, kopott, szocializmusban épült panelház hátterében játszódik a regény, pozitívan befolyásolja az egész történet hihetőségét, és az olvasó könnyebben belekeveredhet a történetbe, mert a környezet ismerős. A könyv meghagyja a szükséges teret az olvasó fantáziájának. A Félelemnek nyomasztó légköre és hatásos képei vannak. Jozkó érkezése után mintha megismétlődne a múlt, ismét eltűnik egy kisfiú, egyre több véres és kegyetlenségre utaló nyom kerül elő. Az a valami újra vérszagot fogott, és játszadozik hőseinkkel. Egyre izgalmasabbak lesznek az események, emberünk végre összeszedni látszik magát, és kezdetnek ellátogat egy otthonban élő apjához, akitől segítséget kap a nyomozás elindításához. Nem állítom, hogy értelmet nyer minden, de lassacskán összeállnak a szálak. Már amennyire a misztikumnak értelmet lehet adni, kiváltképp ha ilyen véresen pusztító...
Talán nem kedveltem meg különösebben a szereplőket, de érthető viselkedésük az átéltek miatt. A könyv lebilincselő volt a maga módján, nem győztem lapozni, hogy megtudjam a folytatás mit tartogat. Mindenképp elismerést érdemel a zárás, a csattanó valóban odatett, tátott szájjal olvastam, és alig akartam hinni a szememnek. Mesterinek mondanám, már csak ezért is érdemes elolvasni, azóta is foglalkoztat. Ez a legjobb egy jó regényben, hogy a könyv becsukása után is velünk marad, és gondolkodunk rajta. Ugyanígy velem maradt a végig tapasztalható hideg és a bénító félelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, rég nem találkoztam ilyen szuggesztív történettel,
Kiadói kedvezménnyel ITT lehet tiéd a kötet!
Jozef Karika (Rózsahegy, 1978. november 15. –) szlovák író és publicista. Több irodalmi díjat nyert, megkapta az Irodalmi Alap díját is.
Animus, Budapest, 2022
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636140762 · Fordította: Böszörményi Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése