Irene Vallejo: Papirusz
A könyvek története az ókori világban
"A könyvgyűjtő szenvedélye olyan, mint az utazóé. Minden könyvtár egy utazás; minden könyv egy soha el nem évülő útlevél."
Nagy érdeklődéssel vettem kézbe ezt a csodaszép kiadványt, hiszen egy könyvbarátnak és olvasást szerető embernek, ez szerintem kihagyhatatlan olvasmány. A Papirusz nyilván nem csak a papír történetének és használatának leírása, hanem a könyvnek és magának az írás születésének is szemtanúi lehetünk. Ezek olyan találmányok melyek alapjaiban forradalmasították az emberiség fejlődését, felgyorsították a tudás és az ismeretek átadását, terjedését a világban.
.jpg)
A szerző széleskörű ismereteit és tudását folyamatosan érzékelhetjük, rendkívül sok kikacsintást tapasztalhatunk, személyes anekdoták és emlékek felelevenítésével merülünk el a múlt rejtelmeiben. Ezek a sorok kivétel nélkül a szerző hatalmas tudástárából merítenek. A könyv egyértelmű hódolat, egy olvasmányos óda az írott szöveg oltárán. Egy könyv a könyvekről, agyagtáblákról, papiruszokról, kódexekről, nyomdagépeken át a digitalizálásig. Vallejo sok információt gyűjtött össze ezekről a kötetben.
"Egy olyan társadalomban, mint a görög, amelynek sosem voltak szent könyvei, az Iliász és az Odüsszeia hasonlítottak leginkább a Bibliához."
Hatalmas és alázatos lelkesedéssel taglalja elődeink hőstetteit, mellyel elősegítették az emberiség napjainkig tartó fejlődését. A modern könyvnyomatás nélkül roppant nehéz és embert próbáló feladat volt a szövegek sokszorosítása, és itt került látótérbe egy nagyon érdekes fejezet a könyvmásolásról. Ki gondolná, hogy tulajdonképpen nem létezett egyetlen tökéletes másolat sem, mivel az ember tévedhet, még a legfigyelmesebb írnok is hibákat vétett. Külön érdekes volt megtudni, hogy a másolatokban rejlő elírások a másoló jelleméről is árulkodtak. Későbbi évszázadok során hatalmas munka volt az ezzel foglalkozó tudósoknak visszakövetkeztetni az eredeti tartalomra, összevetve sok-sok fellelt másolatot.
Csodálatos kaleidoszkóp ez a könyv, az ókori történelemről, átkötésekkel a szerzőnő személyes élményeivel, emlékeivel. Ebből talán kevesebb is elég lett volna. Ám mindenképpen ajánlom olvasni azok számára, akiknek értékkel bír a könyv, és az olvasás. Igazi stíluskombináció ez a könyv, amely megpróbálja megragadni az írás és olvasás történetét. Meglepően sok szemponttal találkozhatunk, amelyek megoldandó feladatként nehezedtek az ókori írnokokra, történetmesélőkre. Meglepő volt számomra, hogy akkoriban még nem adtak címet az írásoknak, izgalmas feladat lehetett az Alexandriai nagykönyvtárban így keresgélni. Azokban az időkben a könyv igazi kézműves munka volt, tekercset, pergament vagy bármilyen másolatot birtokolni igazi kincs volt, afféle vagyontárgy. Bárcsak ma is így lenne,a könyv őrizné becsületét. A könyvnek igazi és átvitt értelembe is értéke van, szerencse, hogy voltak, akik ezt már ekkoriban felismerték, és áldozatokat hoztak ezen a téren.
Nem véletlen, hogy manapság a múzeumokban fellelhető példányokat üvegvitrin alatt őrzik, vagy esetleg cérnakesztyűben érinthetők. Az emberiség megszerzett tudását, fejlődni vágyását, a szerzett ismeretek átadását a jövő generációinak igen fontosnak vélem. A történetmesélés évszázadokon átívelő hagyománya és közösségeket összekovácsoló ereje mutatkozik meg az írásban, a papirusznádból készült tekercseken keresztül a mai modern könyvekig bezárólag. Viták folynak róla, melyek az emberiség nagy találmányai közt a legfontosabb, valószínűleg a kimondott szó lejegyzése és fennmaradása mindennél többet adott hozzá, hogy napjainkban ez virágkorát élhesse, hogy sosem látott fejlődés tanúi legyünk.
Bátran kezdjen bele mindenki ebbe a kötetbe, nem fog csalódni, aki szereti a történelmet, az olvasást, és szeretne többet megismerni erről a csodás, emberre jellemző tevékenységről. Ehhez az olvasmányos, gördülékeny fordítás is hozzájárul. Élmény volt olvasni a kötetet, ami az év egyik legfontosabb tényirodalma.
"A papirusztekercs feltalálása fantasztikus előrelépés volt. Évszázadokon át tartó kutatás, kőre, agyagra, fára és fémre írás után a nyelv végül az élő anyagban talált otthonára. A történelem első könyve akkor született meg, amikor a kimondott, alig leírt szavak egy vízinövény velejében leltek menedékre."
A spanyol Irene Vallejo (1979) műve az elmúlt évek egyik legnagyobb európai tényirodalmi sikerkönyve. Már a megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését. Mostanra több mint harminc országban jelent meg világszerte.
Magnólia, Budapest, 2022
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199588 · Fordította: Boda Benjamin Gábor
Hatalmas és alázatos lelkesedéssel taglalja elődeink hőstetteit, mellyel elősegítették az emberiség napjainkig tartó fejlődését. A modern könyvnyomatás nélkül roppant nehéz és embert próbáló feladat volt a szövegek sokszorosítása, és itt került látótérbe egy nagyon érdekes fejezet a könyvmásolásról. Ki gondolná, hogy tulajdonképpen nem létezett egyetlen tökéletes másolat sem, mivel az ember tévedhet, még a legfigyelmesebb írnok is hibákat vétett. Külön érdekes volt megtudni, hogy a másolatokban rejlő elírások a másoló jelleméről is árulkodtak. Későbbi évszázadok során hatalmas munka volt az ezzel foglalkozó tudósoknak visszakövetkeztetni az eredeti tartalomra, összevetve sok-sok fellelt másolatot.
Csodálatos kaleidoszkóp ez a könyv, az ókori történelemről, átkötésekkel a szerzőnő személyes élményeivel, emlékeivel. Ebből talán kevesebb is elég lett volna. Ám mindenképpen ajánlom olvasni azok számára, akiknek értékkel bír a könyv, és az olvasás. Igazi stíluskombináció ez a könyv, amely megpróbálja megragadni az írás és olvasás történetét. Meglepően sok szemponttal találkozhatunk, amelyek megoldandó feladatként nehezedtek az ókori írnokokra, történetmesélőkre. Meglepő volt számomra, hogy akkoriban még nem adtak címet az írásoknak, izgalmas feladat lehetett az Alexandriai nagykönyvtárban így keresgélni. Azokban az időkben a könyv igazi kézműves munka volt, tekercset, pergament vagy bármilyen másolatot birtokolni igazi kincs volt, afféle vagyontárgy. Bárcsak ma is így lenne,a könyv őrizné becsületét. A könyvnek igazi és átvitt értelembe is értéke van, szerencse, hogy voltak, akik ezt már ekkoriban felismerték, és áldozatokat hoztak ezen a téren.
Nem véletlen, hogy manapság a múzeumokban fellelhető példányokat üvegvitrin alatt őrzik, vagy esetleg cérnakesztyűben érinthetők. Az emberiség megszerzett tudását, fejlődni vágyását, a szerzett ismeretek átadását a jövő generációinak igen fontosnak vélem. A történetmesélés évszázadokon átívelő hagyománya és közösségeket összekovácsoló ereje mutatkozik meg az írásban, a papirusznádból készült tekercseken keresztül a mai modern könyvekig bezárólag. Viták folynak róla, melyek az emberiség nagy találmányai közt a legfontosabb, valószínűleg a kimondott szó lejegyzése és fennmaradása mindennél többet adott hozzá, hogy napjainkban ez virágkorát élhesse, hogy sosem látott fejlődés tanúi legyünk.
Bátran kezdjen bele mindenki ebbe a kötetbe, nem fog csalódni, aki szereti a történelmet, az olvasást, és szeretne többet megismerni erről a csodás, emberre jellemző tevékenységről. Ehhez az olvasmányos, gördülékeny fordítás is hozzájárul. Élmény volt olvasni a kötetet, ami az év egyik legfontosabb tényirodalma.
"A papirusztekercs feltalálása fantasztikus előrelépés volt. Évszázadokon át tartó kutatás, kőre, agyagra, fára és fémre írás után a nyelv végül az élő anyagban talált otthonára. A történelem első könyve akkor született meg, amikor a kimondott, alig leírt szavak egy vízinövény velejében leltek menedékre."
Magnólia, Budapest, 2022
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199588 · Fordította: Boda Benjamin Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése