Sally Rooney a Normális emberek és a Baráti beszélgetések című könyvek szerzője egycsapásra népszerű és felkapott, jelentős író lett. Dublinból, alig huszonhat évesen robbant be a nemzetközi irodalmi életbe. Jókor volt jó helyen, amikor sajátságos és hatásos stílusában meglátásait megírta. A fiatalokról szóló történetei nem véletlen találtak utat széles rétegekhez. Nem csak a mentális problémák fontossága, de a helykeresés útvesztői, a kapcsolatok dinamikája is tökéletesen jelenik meg írásaiban.
Sally nem maszatol, vállalja önmagát és kortársait minden problémájukkal. Igazi korlenyomat a szingliségről, baráti kapcsolatokról, egzisztenciális kérdésekről. Ezeket jól ismerve sok olvasót szólít meg a regény. Az írónő könyvei körüli hype érthető. A dublini fiatalok élete és problémái alig térnek el a budapesti vagy egyéb más európai országok fiataljainak napi gondjaitól.
Ezt a könyvét olvasva is azt éreztem, fontos dolgok lapulnak a történet mélyén: barátság, az egyik legszebb szó, és legfontosabb kapcsolat életünkben. Ez az egyik jellemző alapkérdése a regénynek. Az élet útvesztőiben tétovázó huszon és harmincasok sorsa ez. Igazi felnőtt mese fiataloknak, Sally Rooney sajátosan könnyed, már-már játékos stílusában. Világos és tömör, azonnal jól felismerhető. Ez van, akinek nem jön be, és vannak sokan, akik szeretik ezt a kissé karcos stílust.
Olvasmányos, gördülékeny a történet, miközben látszólag alig szól valamiről, csak mesél. Éppen ettől nyerő, hiszen a négy szereplő életében felmerülő egyszerű, hétköznapi problémák általánosan mindenütt jelen vannak. Szeretem ezeket a mindennapi élethelyzeteket, ahol a szereplők érzelmeiből rajzolódik ki a történet. Miközben a körülöttünk lévő világ is alakul, folyton változik. Nem akar világmegváltó lenni, vagy okoskodni, egyszerűen és őszintén tárja fel ezeket a fiatal felnőtteket érintő helyzeteket. Megkapó ez a bátor, szókimondó őszinteség. Elgondolkodtat és érzelmeket mozgat az olvasóban. Talán az élettapasztalat hiánya, azaz annak megszerzése áll a történet középpontjában. Az élet nevű játékhoz nincs tuti leírás, a játékszabályokat mindenki önmagának alakítja. Néha sérülünk, csalódunk és nem alakul úgy az élet, ahogy szeretnénk. Azonban ezekre a fájó tévedéseke is szükség van.
A szereplők egymáshoz való viszonya kellőképp bonyolult, bár néha éppen ők maguk bonyolítják túl. Ami a magabiztosság hiányából, a ki nem mondott érzésekből ered. Ez is érthető, hiszen ki szeretne sérülni, csalódni? Ez a felszíni lazaság ezt takarja az én olvasatomban. Sokszor inkább önmaguk elől is titkolják az érzéseiket, vagy félve vállalják. Ezáltal bizony elég sekélyessé válik az életük. Miközben a tartós kapcsolatról, boldogságról ábrándoznak félnek az elmagányosodástól, a kiégéstől. Olvasás közben az is eszembe jutott: de jó, ezeken a problémákon már túl vagyok, bár van helyettük ezer más... A karakterek változatosak és érdekesek, két nő és két férfi egymáshoz való furcsa viszonya, sorsa forr egybe, így vagy úgy. Tetszett Simon visszafogott őszintesége, de Félix huncut, vagy merész vagánysága talán közelebb állt hozzám. Sally Rooney a szerelem összetettségét jeleníti meg, radikális intimitását izgalmasan ábrázolja. Érdemes odafigyelni rá. Kíváncsian várom mi lesz Rooney következő alkotása.
ITT megvásárolható a regény a kiadótól kedvezménnyel!
XXI. Század, Budapest, 2021
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635681297 · Fordította: Dudik Annamária Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése