Kik vagytok ti?

Háy János: Kik vagytok ti?
Kötelező magyar irodalom - Újraélesztőkönyv


                                                                             



„Nincsenek bebetonozott helyek, az olvasók szavazata folyamatosan alakítja a fellépők névsorát…”









Kíváncsiságom folyamatos volt a kötet megjelenése óta, nem is tudtam ellenállni. Már a könyv megjelenése kisebb vihart kavart, a sajtóban megjelent mindenféle támadás ellene. Tény, elképesztő, sőt, lenyűgöző a könyv mérete, tartalma. A belé fektetett munka is az lehetett, de megérte. Elismerést érdemlően nagy vállalkozás, több év munkája került az olvasókhoz. 700 oldalba sűrített irodalmi tananyag, de több ez, mint szubjektív magyar irodalomtörténet.


Hosszú évek óta, számos fórumon megy a vita... a NAT korszerűtlen, elavult. Ezt a szakma és a társadalom is elmondta számtalanszor a jelen helyzetekről, megoldást keresve. A diákok számára a régi nagyok bizony csak poros és bebetonozott tananyag, a "kötelező" pedig még riasztóbbá teszi ezt számukra. Magam is azt gondolom, hogy vonzóvá kell tenni a fiatalok számára a mai irodalom oktatását és ezen belül a kötelező olvasmányokat is. Valóban elkelne egy frissítés ezen a téren.

Háy János gondolt egy merészet, tizenkilencre még kért egy lapot, és bejött neki! Lefújta a port, levette a talapzatról a nagy elődöket. Óvatosan, de bálványdöntögető Háy János könyve, az kétségtelen. Érdekes, sőt néhol meglepő volt olvasni a szerző véleményét az irodalmunkat meghatározó alakjairól, elismert költőinkről, nagyszerű íróinkról. Ami az egyik legnagyobb erénye: emberközelivé váltak a könyv által. Olyan meglepő, közvetlen stílusban eleveníti fel pályafutásukat, ami a fiatalok számára is érthető és érdekes lehet.




"Minden alkotó abból a lelki, tárgyi anyagból dolgozik, amit személyesen megélt és hordoz, de soha nem célja, hogy a privát érintettségét énekelje meg, vagy hogy befogadói határok közé szuszakolja a műveit."


"A korai szerelmes versek valójában olyanok, ahogyan ma is versel egy szerelmes kamasz. A szív úgy lángol, hogy majd leég tőle a három részre szakadt Magyarország…"




Nem feltétlen bánik kesztyűs kézzel a szerzőkkel, bár szerencsére nem bulvár stílusban tárgyalja az életüket. Természetesen a politikai és magánéleti vonatkozásokat is kivesézi, ami persze valóban izgalmas és meghatározó háttér sok esetben. Van tragikum és humor is, együttérzés és elismerő főhajtás. Minden irodalomtörténet szubjektív, ez is. Bevallom, az elejét nem igazán élveztem, rá kellett hangolódnom, lassan haladtam vele. Ami talán abból is fakadt, hogy már tőlem is távol állnak ezek a szerzők, igazán csupán Balassi és Csokonai élete érdekelt mélyebben. Petőfi, Arany élete annyira közismert volt, nem sok újat mondott nekem. Talán csupán  a megközelítés érdekes. Az tény, szórakoztató olvasmány is a kötet. 

A válogatás mibenlétét, a koncepciót kerestem volna, vajon miért éppen ezek a szerzők kerültek be? Tény, hogy Ők megkerülhetetlen alapok az irodalmunkban. Azonban nagyon hiányoltam Radnótit vagy Kosztolányi barátját, Karinthyt. Erdélyi magyar szerzőket vagy Passuth Lászlót, Faludyt, Fekete Istvánt. Cseppet nem éreztem volna szentségtörésnek, ha Rejtő Jenő is felbukkant volna a lapokon. A közelmúlt nagyjaiból Kertész Imre? Bár Őt éppen most vette ki a Nemzeti Tanterv az oktatásból... Viszont különösen nagy érdeklődéssel olvastam József Attilát, Szabó Lőrincet, Szabó Magdát, Petri Györgyöt és Weöres Sándort. Számomra Móricz és Madách mellett Kaffka Margit, Örkény István élete nyújtott még informatív és izgalmas részeket. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy olvasás közben végig ott motoszkált a lelkem mélyén: vajon 100 év múlva a mai írósztárok közül ki, vagy kik maradnak meg jelentős alkotónak az utókor számára?


Néhány eredeti megállapítás a kötetből:
Vörösmarty Mihály „már életében szobor lett.”
Arany János „a briliáns technika, virtuóz rímek, ritmusok” mestere.
„A ritmusdaráló” Babits Mihály, aki „diktatúrákban mérőón volt, világítótorony, viszonyítási pont”. A Jónás könyve „a legszebb, legpontosabb lenyomat.”
Jókai Mór: „ő volt az első magyar sztár.”
József Attila: „ő a magyar költészet megasztárja:”


"A nyugatosok körében, különösen Babits és Kosztolányi között, a kapcsot az Ady iránti ellenszenv tovább erősítette. Az ellenszenv mögött a legmélyebb irigység rejtezett."



Mindenképpen színes, szórakoztató olvasmány, rendhagyó irodalomtörténet, amit talán szemezgetve a legjobb olvasni. Jó és fontos könyv ez, bátran nevezhetjük hiánypótlónak is, ami bizony még a folytatás lehetőségét is magában hordozza. Engem meggyőzött, a felétől már faltam az információkat.
Nem ragozom tovább, nagyon ajánlom, a kíváncsi olvasóknak, fedezzék fel bátran a könyvet vagy a benne szereplő szerzőket. Valóban ez az a könyv, amit olvasni kell és utána beszélni róla. Elismerés Háy Jánosnak és az Európa Kiadónak, hogy felkarolta ezt a vállalkozást. Amihez méltó külcsínt is biztosított a remek borítóval.



ITT lehet a kiadótól megrendelni a kötetet!


"Hiszen egy mű nem pusztán az ember esztétikai érzékelését érinti meg, hanem a teljes világérzékelését, s mikor a kritika megfogalmazódik, a sértett vagy épp megtámogatott világérzékelés keres magának esztétikai indokokat és fogódzókat."


"Ott tornyosodik a Pilinszky nevű hegy, a látóhatár peremén. Néha-néha a hegy gyomrából elénk gurul egy-egy gyémántkő, s mi azt mondjuk, ejha. Aztán mikor valami keresztülkarcolja a szívünket, odamegyünk erre a hegyre, hogy meggyógyuljunk."




Részlet a könyv fülszövegéből:
„Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." (Háy János)

A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni."

Róluk szól: Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc, József Attila, Örkény István, Weöres Sándor, Szabó Magda, Pilinszky János, Erdély Miklós, Hajnóczy Péter, Petri György, Víg Mihály


A szerző fotóját Szilágyi Lenke készítette.


Európa, Budapest, 2019
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040124