John Updike: A kentaur
A XXI. Század Kiadó gondozásában a John Updike életműsorozat újabb kötete került az olvasókhoz. A szerző a Szegényházi vásár és a Nyúlcipő után, 1963-ban írta A kentaur-t, s ezzel tört be igazán az irodalmi köztudatba: megkapta érte 1964-ben az egyik legnagyobb amerikai könyvdíjat, a National Book Awardot, Franciaországban pedig az év legjobb külföldi alkotásának járó Prix Etranger-t.
Talán nem tévedek nagyot, ha Updike nevéhez elsődlegesen a Nyúl-sorozatot kötik az olvasók, mégis Updike egyéni stílusa, lebilincselő lírai nyelvhasználata az önálló regényeinél is jellemzően jól tetten érhetők. Az életmű fontos pillére ez a regénye.
A tavaly kiadott negyedik regénye A farm is az emberi kapcsolatokat, döntéseket állította középpontba. Egy igazi kis remekmű, amit öröm volt megismerni számomra. Nos, A kentaur nem adja könnyen magát, ám cserébe egy emlékezetes olvasmányélményt nyújt olvasóinak. A cselekmény eredeti, összetett.
John Updike az egyik legnagyobb valaha élt amerikai regényíró ez bizonyos. Sajnálatos, hogy a Nobel-díj örök várományosaként végül soha nem kapta meg ezt a legnagyobb irodalmi elismerést.
Vitathatatlanul a XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb elbeszélője, aki itt a görög mitológiához nyúlt vissza, azzal vont párhuzamot. Némi mitológiai alapismeret nem hátrány, ha a regény mélységeit kutatjuk. A kentaur egy félig ember, félig állat, de mégsem halandó ember, de nem is halhatatlan isten.
A könyv egy esendő, kissé megkeseredett, életébe belefáradt, amerikai kisember, egy tanár létének igen keserves utolsó három napjáról szó. Egy hétköznapi élet fájdalmai, kihagyott lehetőségei és a nyugodt, békés lezárás reménye van benne. A főhősünk élete, gondolkodása fájdalmasan ismerős.
A kisvárosi tanár megpróbáltatásainak krónikáját olvashatjuk, egy apa-fiú kapcsolat ez mitológiai keretbe ágyazva. A szerző a folyamatos mitológiai párhuzammal ezt az apa-fia kapcsolatot szinte kozmikus magasságba emeli. Megismerhetjük a Nyilas-csillagkép történetét is.
Főhősünk, George Caldwell, az ötvenéves természettantanár egy pennsylvaniai kisváros, Olinger középiskolájában tanít. Ez lenne a képzeletbeli Olümposz, ahol a regény három napja zajlik, 1947-ben járunk. Ebben az iskolában tanul Caldwell tizenöt éves fia, Peter is. Ő a fiatal és lelkes, elvágyódó ellenpont az apja mellett. Peter festőnek készül, alig várja, hogy otthagyhassa az unalmas kisvárost, hiszen élete merő szenvedés: kellemetlen bőrbetegségben, pikkelysömörben szenved, amit még szerelme, Penny elől is rejteget. Ez komoly lelki tusát okoz a fiatal srácnak.
Neki fontos szerepe van, hiszen a felnőtteket is meghazudtoló bölcsességgel, őszinteséggel beszél az apjáról. Aggodalommal, szánakozva, figyeli apja kínlódásait (a hatalmaskodó igazgató, a diákok megalázó csínjei, a megélhetés és a fia taníttatásának anyagi gondja). Lelki szorongásait úgy érzi lappangó betegsége tetőzi. Ám ez csupán képzet, életét folytathatja ebben a zaklatott mederben. Caldwell-Kheiron figurája élő, eleven valóságában, érzően fájdalmas küzdelmeivel emberi és esendő. Updike stílusának egyéni költői ereje lenyűgöző olvasmány. Caldwell és fia három napjának előre érzékelhető a vége, szinte erre van felépítve a regény. Tudható, hová fut ki, mi lehet a megoldás. Tetszett, hogy a szerző nem akart tökéletes figurákat alkotni, emberi esendőségükben látjuk őket.
Sok apró és jellemző történés fér ebbe a három napba. Updike a kisvárosi lét eseménytelen középszerűségét ragadta meg ezúttal is, aminek tökéletes ellenpontja a kamaszos lázadásaival, kitörési vágyával Peter. Végtelenül izgalmas, ahogyan az idősíkokat, az emberi és isteni szinteket ábrázolja, összefonja Updike. Kezdésnek az autószerelő Hummel-Héphaisztosz autogénvágó pisztollyal metszi el a nyílvesszőt, amit egy gonosz kölyök lőtt a tanár Kheirón-Caldwell bokájába. Régen sem volt egyszerű a tanárok élete. A múltat és jelent, a merész és hatásos modern képeket és a mitológiát, a megélt és elképzelt történések a maga teljességében élhetjük meg, ami kerek, lírai egészet ad a végére. Updike már-már barokkos mondataiban minden apróságnak megvan a maga mély értelme. Updike lebilincselő lírai nyelvhasználata ezúttal is emlékezetesen szép történetet alkot.
A regényt ITT tudod megrendelni a kiadótól!
XXI. Század, Budapest, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955433 · Fordította: Göncz Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése