Olga

Bernhard Schlink: Olga 





                                                                                     

"A társas ember a jelenben él, a magányos a múltban."









Bernhard Schlink A felolvasó című regénye 1995-ben meghódította az irodalmi világot. Mondhatni, német szerző elég ritkán ér el ekkora sikert napjainkban, hogy nemzetközi szinten is elismerik. A felolvasót közel 50 nyelvre fordították le, és a New York Times bestseller listájának a csúcsára is felért. Így aztán nem meglepő, hogy 2008-ban a regény filmre került. Ott is hatalmas sikert aratott Kate Winslet főszereplésével.

Így nagy érdeklődéssel vártam a szerző idehaza harmadik megjelenését az Olga című művét. A szerző három részre osztja a regényt. Az új könyv főszereplője egy árva lány, Olga, akit a nagymamája a 20. század elején egy sziléziai faluban nevelt fel.

Az első rész Olga és a férfi főhős, Herbert gyermekkorát ismerteti meg az olvasóval. Olga életének története meséli el a két világháború közti időszakot. Miután szüleit igen korán elvesztette, nagymamája nevelése alá kerül Olga, akit nem különösebben szívlel a nagyi. Még a nevét is igyekszik elvenni tőle, Helgának szólítva a kislányt. Erre az önérzetes és dacos, "neveletlen" lányka nem hallgatott. Itt egyből eszembe jutott a "mi" József Attilánk, akit Öcsödön szintén "átkereszteltek, mondván, hogy Attila, olyan név nincsen...



Nos, Olga "kedves" nagymamája kudarcot vallott. Hiába a kemény, német büszkesége, Olga tartása és erős jelleme már itt megmutatkozott. Olga kedvelt női karakterré válik, célja van az életben, szíve a helyén van. Mennyire erősen hat a környezet egy kisgyerekre, remekül megjelenítésre kerül. Olga magányos, amíg meg nem ismeri a szintén kissé különc, ezért magányos Herbertet. A gazdag fiúval afféle lelki társak lesznek, amiből az évek során fokozatosan alakul ki a szerelem. Nem csak a külvilág, talán még önmaguk előtt is titkolták szerelmüket. Fontos szerep jut Herbert húgának is a történésekben.

Az egymás felfedezésében a zene és a természet mellett az iskola, a tanulás is jelentősen hatott életükre. Olgából tanítónő lesz, Herbert, mint egy igazi arisztokrata, bohém kalandor és hazafi Afrikába, Amerikába és Oroszországba is eljut. Olgához azonban mindig visszatér. Szerelmük beteljesedik, amikor Herbert 1913-ban egy expedíciót indít az Északi-sarkra... ahonnan nem tér vissza. Alakját valós személy ihlette: Herbert Schröder-Stranz felfedező élt, és valóban nyom nélkül tűnt el 1912-ben a Spitzbergákon.
Kezdetben finoman érzékeny, intim és később tragikussá váló szerelmi történetet olvashattam.
Az összetartozás és a vágy erős és megindító fájdalma,a várakozás feszült izgalma és ereje mozgatta a történetet. Jó stílusú, kissé melankolikus módon mesél az életről. Élmény volt megismerni Olga történetét.



"Néha olyan dühös vagyok Rád, hogy szinte szétvet a düh, aztán rögtön elemészt a lelkifurdalás. Gyere, kiáltom Neked gyakran, gyere, de te nem hallod. Halld meg, és gyere!"



A történelmi panoráma a 19. század végétől kíséri végig a regényt, hangulatában is jól hozza a hátteret. A szokatlan narratív formát színezi, ahogyan Európa elveszett a háborús káoszban. A második rész Olga Rinke kisasszony életét meséli el. Hogyan tudott talpon maradni, túlélni az elvesztett szerelmet. Kevés szóval, finoman érzékelteti Olga lelkének hullámzásait. A háború végére a magány, a süket csend vette körül, amit egy robbanás okozott. Varrásból tartotta el magát, egyedül maradt. Lelkében végig várta Herbertet. Olga egész életében közel áll Herberthez. Olga sokáig reméli, hogy szeretője visszatér, a remény az, ami élteti. Letisztult, egyszerű vegytiszta érzésekről olvashattam. Sallangok nélkül építkezik a szerző, gondolkodásra késztető a háttér és a történet. Egyszerűségében hat a regény.



A harmadik rész a legizgalmasabb, ez a történet szíve-lelke. Azokat a leveleket olvashatjuk, amelyeket 1913-tól Olga küldött Herbertnek. Ezeket a leveleket a férfi soha nem kapta meg. A levelekből ismerjük meg Olga életének titkát. Kibontakozó fájdalmát, az odaadó várakozást, amit egy idő után felvált a kétségbeesés. A tudat, hogy nem jön vissza a szeretett férfi. A levélben kiírt-megírt érzései, gondolataiból bontakozik ki a lírai finomságú szerelmük, annak összetartó ereje. Schlink egy meglepő csavart is beiktat a történet zárásába. Kicsoda Ferdinánd, hogyan és miért jut el Tromsőbe, miként kerülnek elő Olga levelei váratlan érdekesség.

Bernhard Schlink:

1944. július 6. (Bielefeld) – kortárs német jogtudós, író.
Eleinte krimiket írt. Magyarul A felolvasó, Hazatérés kötetei jelentek meg.














XXI. Század, Budapest, 2018


286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759567 · Fordította: Szijj Ferenc