Vérvonal

Angela Marsons: Vérvonal 




                                                                     













Az egyik kedvenc női thriller íróm Angela Marsons. Nagyszerű karaktert teremtett Kim Stone felügyelő alakjával. Az utóbbi évek egyik legeredetibb figuráját írta meg. Kim összetett karakter, remek jellem. A sorozat indító darabja az Elfojtott sikoly nagyot szólt 2015-ben. Kim és a nyomozócsapata újabb kalandját tűkön ülve vártam, hiszen az előző történeteivel megvett kilóra. Ennek ellenére ez most sajnos kissé csalódást okozott nekem. Kicsit olyan érzésem volt olvasás után: amolyan "újrahasznosított" krimit kaptam. Sok volt a már ismerős, bevált fordulat, sok volt a sablon.


Nem elemezném mélyebben, kerülve a spoilereket, de a történet több helyen sántít nekem, elég vérszegény az alapötlet. Pedig érezhetően a jól bevált elemek ismétlődnek. Csak ezeket már többször ellőtte Angela, kifőzte nekünk, így ez a rész bár olvasható és eléri az átlag krimik színvonalát, mégis a sorozat gyengébb láncszeme nekem. Angelához mérten ez erős három csillag, vagy gyenge négy alá...





Bár önálló műként is jól olvashatók és érthetőek Angela krimijei, ez az ötödik rész némileg a másodikra, az Ördögi játszmákra épül. Ott két céltudatos, kemény nő pokoli küzdelme adta az alapokat. Erre utalt a cím is találóan.

Nos, kedvenc pszichopata pszichológusunk, Alexandra Thorne visszatér! És mondhatom: ellopja a show-t, mert a krimi rész háttérbe szorul. Sajnos pokolian gonosz ármánykodása valahogy jóval erőtlenebb, hihetetlenebb és hangsúlytalanabb marad, pedig nem nyugszik, mindent bevet. Valójában hihetetlen, hogy a börtön falai mögül bírókat, ügyvédeket, orvosokat, smasszereket és a börtönigazgatót is irányítja... rabtársaival egyetemben.

Az amit Kim anyjánál néhány levélke megírásával elér, ismét a hihetetlen kategória. Huszonakárhány év kezelés kevés volt, hogy "gyógyultnak" nyilvánítsák az asszonyt. Alex mindezt pár levéllel eléri a nőnél. Ami természetesen kellően sokkolja Kimmyt.

Igazából az Alex-szál talán csak egy jó (ismétlődő) kellék itt, bevált fogás, mégis zavaró tényező inkább, elnyomja a nyomozást. Felborulnak az arányok kissé.  Hogyan lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy semmiféle nyomot? A két áldozatot csupán az elkövetési mód köti össze, de Kim hűséges társa Bryant, és a csapat többi tagja hozza a szokott formát.




Hangsúlyoznám, csupán önmagához képest gyengébb ez a történet, hiszen volt jobb, erőteljesebb, izgalmasabb. Kicsit sokat akart, nagyon jót, de valahogy most nem működik úgy az egész. Vártam, jön a nagy fordulat, valami majd csak történik..., de alig, illetve sok felesleges kanyar. Úgy a 200. oldal után kezd igazán a nyomozás teret kapni. Addig van minden: egy sikeres akcióval nyitunk, ami lendületes kezdést ad, ám utána megtorpan a történet. Természetesen Kim életének régi sötét titka a és Alex ármánykodása a másik szál. A kialakuló új gyilkosságok most erőtlenebben, mint mondjuk az utolsó történet háttere. Itt is akad családi titok, viszály és Angela egyik kedvenc motívuma a pedofília és a gyermekbántalmazás a családon belüli erőszak áll ismét a háttérben. Sajnálatosan aktuális, súlyos erkölcsi problémákat vet fel, ez tény. A gyerekkori traumák hatása beláthatatlan. Nem csak az áldozatokra nézve, de a rokonokra is. A lelki sebek sosem gyógyulnak be igazán. Senki nem menekülhet előlük. Az ártatlan gyermekáldozatok esetei mindig felzaklatóak.
A szálak messze nyúlnak vissza és elég kuszák. A kevesebb több lett volna. A bosszú nem célravezető eszköz most sem.


Talán végre Kim is elengedi a múltat, belenyugszik a megváltoztathatatlanba. A párbeszédek most egyszerűek, sablonosak, a szereplők esetében nincsenek nagy jellemfejlődések, talán Alex a kivétel.
A pszichiáter még alattomosabb, mesterien használja ki a környezetében lévő emberek jellemgyengeségeit. Valóban hihetetlen, de ügyesen, mint a bábukat mozgatja a szereplőit célja eléréséhez. Ez az, ami félelmetes. A tettes személye kissé meglepett, ügyes húzás volt, ami egy jó lezárást eredményez.


Nem szeretném Angela Marsonst túlzottan magasztalni, mennyire jók, egyediek az előző epizódok, főleg úgy, hogy most némi csalódást érzek. Van ilyen, egy sorozat esetében kikerülhetetlen. Ennek ellenére is bízom Angela humorában és mesélő kedvében, hiszen imádom ezt a sorozatot. A történetek egyre jobbak voltak eddig, egyenletesen jó színvonalon tálalta őket. Mindegyike igen magas, 90% feletti értékeléssel bír. A következő remélem ismét ütősebb krimi lesz.



Angela Marsons eddig megjelent könyvei a General Press Kiadónál: Elfojtott sikoly, Ördögi játszmák, Egy élet ára, Halálos játék, Vérvonal.

ITT megszerezheted mindegyiket! Ne hagyd ki, érdemes!


General Press, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789634521914 · Fordította: Őri Péter