Lázadni veletek akartam

Bódi Attila: Lázadni veletek akartam




                                                                             







"Be kellett látnom, a félelem szülte némaság, a hallgatás tartotta egyben a világot, amelyben éltünk, és talán ma sincsen ez másképpen."



A regény két idősíkon meséli el az eseményeket. A történet mai, mégis a múltba nyúlik vissza, 1989 őszéig. Főhősünk Zoli, 20 év után tér vissza Romániába, gyermekkora helyszínére. Egy osztálytalálkozóra érkezik, és a hosszú úton hazáig végigpereg előtte a múlt. A lelkéből mélyen eltemetett fájdalmak, csalódások, elvesztett barátságok törnek felszínre. Ezek a múltból rátörő félelmek friss sebként tárják fel a húsz évvel korábbi események sorát.


"Van időm emlékezni, csak azt nem tudom, van-e hozzá bátorságom is."


Három kamaszfiú barátságán át ismerjük meg a történelmivé lett eseményeket, azok hátterét. A kisemberek sorsán át lehetünk szemtanúi, mit tud tenni, mennyire léleknyomorító a diktatúra. Átélhető és fájó erről olvasni, nem mese ez, nem az írói fantázia szülte történetet olvashattam.

A valóság tényleg döbbenetes tud lenni, a "virágzó szocializmus építése" erősen kifulladt a nyolcvanas évekre. Románia megalomán diktátora és emberei a szekusok félelemben tartották az országot. Jegyrendszer, áramszünet, megfigyelések és beszervezések aljas korszaka ez. Kamaszálmok, vágyak a rendszerváltás árnyékában.

A gyerekek beleszülettek, alkalmazkodtak és próbáltak együtt élni a diktatúra minden árnyával. Túlélni, alkalmazkodni, kihozni abból a lehető legtöbbet. Túlélni és alkalmazkodni a minta nekik, a felnőttek képmutató világából is kitörni, lerázni a szülői diktatúrát. Remek példa Ottó bácsi, az önmagával meghasonlott iskolaigazgató karaktere. Az ő félresiklott élete, vagy a szekus főrendőr gyerekbeszervező ténykedése elképesztően erős képekkel jelenik meg a regényben, remek keretet adva a történetnek. Vajon lázadónak születni kell, vagy azzá tudunk válni?


Amíg Zoli hazaútján megelevenedik a múlt. az ő szemszögéből látjuk a történetet. Amit tudtunk a Ceausescu - diktatúráról, vagy a Securitate módszereiről azt egészen más megélni. Átérezhetjük, hogyan élte meg ezeket az éveket a három kamaszfiú, hogyan hatott ez a későbbi felnőtt életükre.

A „nincs pénz fagyira” a rendszert bíráló plakátokról a regény egyik kulcsmondata. Kifejező, súlyos mögöttes tartalommal bír, többet jelent, mint elsőre tűnik. Semmi nem csak fekete vagy fehér most sem. Magyarnak lenni ott és akkor, besúgók között élni, megúszni, túlélni valahogy ezt az egészet a fő kérdés. A gyermeki lélek érzékenysége gyorsabban reagál, amikor az élet apró örömeit is elveszik, akkor itt az idő a mindent elsöprő forradalomra. Milyen stratégiát lehet kidolgozni, van-e jó és követhetően helyes út? Tűrni és nézni tétlenül, vagy cselekedni.


A három barát közt ez komoly kérdéssé válik, hiszen Zoli, amolyan született jó fiú, iskolatitkár, belesimul a környezetébe, kompromisszumokat köt. Ezzel persze saját helyzetét is nehezíti, mégsem lesz barátai árulója. Péter és Áron lázadnak. Nem csupán kamaszos lelkületük adja ezt, nem heccből teszik. Tudunk-e saját sorsunka befolyással lenni egy eszmékkel terhelt országban? Ki a hibás, ha nem sikerül megvalósítani álmainkat? Kifizetődő a megalkuvás, tudunk ezzel együtt élni?

Három kamasz, akik túl gyorsan váltak felnőtté. Zoli, Áron és Péter közös múltja fájdalmas és meghatározó egész későbbi sorsukra.
Péter családi háttere, édesapja a fiúk példaképe. Mi ellen és hogyan lázad a nyolcvanas évek végén három magyar kamasz? Ők már érzik, itt az idő, elég volt! Tenni kell valamit, egy fricskát legalább a hatalom orra alá. Megszületik a nagy ötlet, amit sikerrel abszolválnak a fiúk. Nem csupán gyermeki csíny ez, inkább kamaszos düh szülte elkeseredett próbálkozás. A plakátragasztás után a sorompó átfestése már kifejezőbb: a hazaszeretet, elnyomás elleni tiltakozás.


Áron egy önmagát kereső, belesodródó tétova kamasz, aki Péter holdudvarában él. Zoli pedig olyan hős lesz, aki valójában áldozat. Ezért is megy el. Péter drámája pedig örökre beleég a másik két fiúba. A felelősség kérdése erős. Áronból érdekes módon sikeres politikus lesz, élete mégis szomorú és lelkileg terhelt. Megélni a nagybetűs történelmet, avagy annak tevőlegesen részese lenni egy életre meghatározó. Itt jön a képbe az osztálytalálkozót szervező lány, Brigi. Ő szinte véletlen kerül bele ebbe a láncolatban, mégis egész életére súlyos tragédiát vet. Neki és Áronnak a démonaikkal együtt élni, túlélni mindezt, cipelni és elnyomni, vagy kibeszélni, végre Zolival is tisztázni a következményeket, ez a regény végkifejlete.


Bódi Attila első regénye erős, hatásos képekkel ábrázolja az akkori valóságot. Végig a három fiú körül mozog a történet, mégis Brigi az, aki talán legjobban megszenvedi a közös múltjukat. A dráma ott a legerősebb. Jó lenne eljutna minél többekhez, hiszen sodró és erős, valós a történet.

Bódi Attila író, vállalkozó. 1970-ben született Szatmárnémetiben.

1990-ben alapította reklám- és nyomdaipari vállalkozását. A Partiumi Magyar Napok ötletgazdája, a Gyermekközpontú Oktatásért Mozgalom létrehozója. Társproducere volt Koltai Róbert Világszám! című filmjének. 2006-ban feleségével és két gyermekével Magyarországra települt. Eső regénye, Lázadni veletek akartam címmel 2017-ben jelent meg.











Jaffa, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715129